Mult és Jelen - Jelen, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)

1848-01-02 / 1. szám

*­ tozik a* liptói főispán nézeteiben. — Az ad­­­ministr. rendszert illetőleg, annak taglalásá­ba nem bocsátkozik, azon egyszerű de kie­­légitő okul, mert az még érdemileg tárgyal­va nincsen; fenntartja azonban magának, hogy ahoz, midőn tüzetesen tárgyaltatni fog, részletesen hozzászólhasson, a­­midőn mind­azokat, mik­e a rendszer ellen felhozattak elv­barátival együtt elegendőleg fogja meg-czá­­folhatni. Szónok önszemélyét is érdekelve látvány ünnepélyesen kijelenti, hogy az admi­­nistr. hivatalt soha el nem vállalja, ha ab­ban az alkotmányt legtávolabbról is veszé­lyeztetve látta volna. Miután —úgymond — önállásomon két évi tapasztalás után sem a­­lulról sem felülről csorba nem f­ttetett, szep­lőtelen becsületesség önérzetében viselen­­dem azt továbbra is. Gróf Viczay Hendrik: Hivatkozik a' főispánokról szóló 1836: 35­­. ez. re, és a­­zon törvényes rendeletre, hogy a­ főispánok­nak más fizetést elfogadni nem szabad, mint azt mely törvényes, ’s a’ kormány ezt meg­szegte. Úgy látja, a’ bureaucratia mindennek ellensége, azt elhárítani óhajtja, — ’s pár­tolja a’ tr.­­elírási javaslatát. Gr. Széchen Miklós (pozsegai főis­pán.) Ha történtek feletti örömet őszintén és híven, mint lovagias nemzethez illik, a­­karjuk tükrözni: ki kell fejeznünk a’ fejede­lem iránt háláérzetünket. Főpohárnok ő ex­­cellentiáját e’ részben pártolja­­ a’több­i tár­gyakat, míg meg nem vitattatnak, elmellőz­ni óhajtván. Gr. Batthyáni L. Pártolja a’ rr. válasz­feliratát §-onki­nt taglalván azt. Véleménye szerint az által, hogy a' király magyarul szólt nincs az alkotmányosság jogaiba viszsza-hely­­hezve. A’ kir. előadásokat nem idvezli idő előtt. Magyarhonnak a'három utolsó századba­­ni nyomora abból származott, hogy nem a­­karák megérteni, hogy kormány ’s király nem egyek; ne legyen a’ tábla a­ középkor parlamentjei servilis bókjainak malma, mert akkor róla is elmondaná Schiller: Wie ersieh reuspert, wie er sich spuckt, Das hat er ihm ab­geguckt. Legyen vitatás, ez kritériuma mi­képp birálja a’ nemzet kormányát. Nemzete egésséges természetéről hiszi, hogy az admi­­nistr. rendszer mirigyétől megszabaduland. Zólyomi főispánnak megjegyzi, hogy szóljon hangosabban, mert az elnökség alkalmasint nem hallá, hogy az ellenzéket esztelennek nevezte, külömben neki is elmondta volna, quod un­ justum alteri aequum esse debet. (Zolyom­i főispán közbe kiált: „Nem mondtam.“ Zaj és közbe bészállások.) B. Vay M. Rövid akar lenni ,s legin­kább az új rendszerről szólani, a’ mit tár­­gyazó pontját a’ válaszfeliratnak nem fogad­hatja el, nehogy vagy igen sok vagy igen ke­vés legyen.—Mint helyt, tanácsnok az 1790. X és XIV­­. czikkeket vallja alaptörvények­nek ’s éppen azért óhajtaná, hogy a' helyit. tanács több részben tétessék felelőssé mint ma. Emlittetvén, hogy az administratoroknak titkos utasítás adatott, mely közzé a’ megye béutazása ’sa’ t, soroztatott, felhozza, hogy a’ kormány bocsátott a' helyt, tanácshoz a' fő­ispán­ vagy administratornak adandó utasítást, de ennek arra tett reflext­oit is mind elfogadta, úgy hogy ez utasítás még kevesebbet foglal magában, mint milyet. Mária Therézia adott volt, furcsának találja, hogy a’ főispánok, kik ma az aristocratia sine qua non­ jának a’ megyei autonomia fenntartóinak a' kormány istápjainak neveztettek, 3 év elött éppen e’ teremben függetlenséget nélkülözőknek, párt­főnököknek , megyei rendzavaróknak nevez­tettek. A’ megyei főkormányzónak füg­getlennek, pártok felett állónak kell len­ni, de ha a’ mult országgyűlési tör­vényjavaslat szentesittessék , ma nem igy állanának a dolgok, ’s mint látja jelen orsz. ülés más irányt vett. Ezekért szükséges lé­vén az új rendszer érdemleges tárgyalása, ha a’ kk. és rr. a’ forr. változtatásaira rá nem állanak, nem b­ánja ha a’felírás el is ma­rad, bárha most helyén lenne megköszönni a’ költő szerint az első magyar embernek hogy ma­gyarul beszélt. Az évenkénti országgyűlést,mig annak akadályai el nem háril­atnak, m­ig a’ két tábla küztt minden csekélységért 20 — 36 szenet váltatik, vagy örökös követek nem lesznek, vagy a’ törvénykezés rendes folya­mát fennakasztja, nem pártolja, bárha ő is ó­­hajtja, hogy képviseltessék a’ nemzet minden évben ’s ezért óhajtja, hogy a’ kk. és rr. e’ dolgot mindenek felett hozzák tisztába.Miután „kinőttünk Pozonybúl“ pártolja, hogy a’ dieta Pesten tartassák. (Ez ülés vége következik.) SCÖVid­ közlés- A’dec. 20-n 9 V* óra­kor tartott kér. ülésben a’ RRnek a' válasz­­felirat tárgyában hozott, azt letevő határoza­ta hitelesíttetett, 's a' 11 órakor kezdődő országos ülésben 21 megye, Horvátország ’s a' Jászkun kerület ellenében a'többség „ma­radjon“ kiáltása által fenntartatott. Ugyan ez orsz. ülésben az örök-váltság iránti izénél, ha az élelmezés tárgyában rendelt választmány tagjainak névsora bémutattatott. — A' dec. 21-n 9'A órakor tartott kér. ülésben a’ mult országgyűléséről a' magyar nyelv iránt költ felirat és törv.javaslat felolvastatván, helyben­­hagyatott, ’s az eziránti most készülő felírás­ban a* nemzet hálája a* nov. 12-ki esemé­nyért, 's az uralkodóház tagjainak magyarul tudásáért kifejeztetik. — Az erre következett országos ülésben az örök-váltsági szenet véte­tett tanácskozás alá.— A’ „Budapesti Híra­dó“* az országgyűlési hallgatóság (?) illetlen ’s goromba , lármája rivalgásai ellen* keserű panaszokra fakad. Ausztria. Bécs. E’ cs. fővárosba dec. 21-n Pármából azon gyászhír érkezett, hogy cs. kir. föherczegné Mária Luiza ő felsége, Párma, Piacenza ’s a’többi uralkodó her­­czegnéje, kevés napi betegség után decemb. 17 d. u. élte 57-d évében meghalt. Az idve­­zült szület, dec. 12-n 1791-bő s az 1­8­10-d évben férjhezmenvén Napoleon francziák császárához, Európa legfényesebb thronusára emeltetett. E­ házasságból született már 1z. 20-n 1­81­1 -b­an római király, későbben reichstadli herczeg, ki 1832-b meghalt. Napoleon bukása után 1814-b Mária­ Luiza Bécsbe ment, és az ott tartott congressus végzéséből kapta Pár­­mát, de a’ melynek későbbi intézkedések kö­vetkeztében a* herczegné halála után régi birtokosa a’ Bourbon család egy ágának visz­­szaadatni kell. A’ nevezett ág akkor Lucca herczegséget kapta ideiglenesen — melynek uralkodója Károly­ Lajos herczeg, mint tudva van, mult odtok. elején lemondván azon tartományról, az a­ bécsi congressus végzése szerint Toscanához csatoltatott. Most a’ nevezett herczeg már Parma herczegi székére fog ülni, ’s az ottani ministerium közönségessé tette, hogy a­ kormányt az új herczeg nevében folytatja, ki a­ történt változásról egy futár által értesit­­tetett. Az idvezült pármai herczegnéért az udva­ri részint mély, részint kisebb gyász hét hétig, dec. 22-től jövő év februáriusa 8-ig fog tartani. A­ diplomátziai testületben némely vál­tozások történtek. Gr. S­e­n­f­ft-P­i­ls­a­c­h müncheni követnek státusministerré emelteté­sével a’ bajor kir. udvarhoz követlé nevezte­tett gr. E­s­z­t­e­r­h­á­z­i Bálint, eddig a’ své­­cziai kir. udvarnál követ, kit Stockholmban gr. Thun Hohenstein vált­ fel, gr. Bützow Peren ez végre mint követ a’ mecklenburgi nagyherczegi udvarokhoz 's Hamburg és Lübeck szabad városokhoz küldetett. Jos és közérdekű lévén az európai nagyobb udvarok által a' svájezi bonyolodásba belé­­szólást szükségesnek véljük, azon közben­járásra tartozó oklevelek közlése m­ellett, ez ügynek történeti állását és előzményeit felvi­­lágosítni. Legelső kérdés itt : micsoda joga van az említett hatalmasságoknak egy füg­getlen ország belügyeibe avatkozni,­­s ily színű kérdéssel foglalkozni ? Mint tudva van, az európai státusok jelenlegi helyzetét, átal­­jában a' dolgok fennálló rendjét megalapító bécsi congressuson, a’ május 30-a 181­1-i Párizsban kötött és a’ közbékességet helyre­állító béke 6-dik pontjának tartalma szerint — Svájcz külső és belső állásának elhatáro­zására nézve is, még pedig magának es köz­társaságnak egyetértésével, történtek intézke­dések. A’ congressusnnak márt. 20-n 1815 le tett nyilatkozatát— miszerint az akkori 19 cantonnak épségben megtartása mint alapja a' svájezi szövetségi rendszernek ígértetéit,— három új canton —Wallis, Geneva, Neuchâtel azokhoz csatoltatott, egyszersmind a' köztár­­saság örökös neutralitása biztosíttatott — a* Zürichben tartott rendkívüli szövetséggyű­lé­­se május 27-i formaszerint ,s a’ nagy hatal­masságok iránti hálájának nyilvánításával el­fogadta, 's majd a'második párizsi békés nov. 20-n 18­14-b aláíró nyolcz udvar közti ugyan az­nap készült külön kötésben Svájcz örökös neutralitása ’s földjének sérthetetlensége újra kimondatott. E’ szerint Svájcz,— mely azon­­k­özben az aug. 7-n 1815-b aláirt szövetségi acta állal maga belső alkotását elrendezte — az európai státusok nagy családjának tagja lett, ’s a’ dolgok azon rendjének, — melyen áll most Europa politikai helyzete — egy­ik kiegészítő részét teszi, miből önként követ­kezik, hogy az említett főbb udvarok, me­lyek Europa sorsát elintézték, a­ köz­békét ’s azzal együtt Svájcz fü­ggettlenségét hely­reállították— jogosítva mint kötelezve vannak a’ tőlök nem kicsi áldozattal megalapított po­litikai rendszert védni és fenntartani, vala­mint Svájcz is e­ nagy munkában tett köl­csönös egyezése nyomán kezet­ fogni tartozik. Midőn azért az irt köztársaságnak kedlét bel­ső háborúságok és viharok durják 's részekre szaggatják, melyek az európai közbékét ve­­szélyezik, ‘s a’ dolgok fennálló rendjét meg­­ingathatják— az európai közbenszólásnak vagy járásnak szükségességét, mint teljes jogon ál­lását kétségbehozni nem lehet.— De a' mit még Plató megjegyzett, hogy a' törvény olyan mint a' pókháló, melyet a' dongók kettésza­­kitnak, midőn a' legyek belé akadnak — e’ nagy igazság, a’bécsi congressus után az eu­rópai beléavatkozás ügyében is igen szembe­tűnő példákban mutatkozik. Ks ebben kétel­kednék-- az nem ismeri a’ legújabb idő törté­neteit. Az Európát megrázó 1­8­3­0 - b­e­­­i franczia forradalmat az európai főbb udvarok, mint végrehajtott tényt— fait accompli— úgy vet­ték és megismerték, a’ Lengyelországot orosz provinciává tevő autokratái önkényt elhall­gatták, midőn Belgium sorsa felett jegyző­könyveket halmozva egymásra, végeztek,­­s Portugáliában a’ királyi szabad akaratot fegy­veres kézzel helyreállították. A­ hatalmasabb­nak az erő túlsúlya által adott elsősége is azért— az európai érdekek veszélyezésének eltávoztatására törekvés mellett — tagadha­tatlanul szerepel a­ svájezi közbenjárás kér­désében. Azt egyébiránt a’ franczia kabi­net sürgette az angol királyi udvarnál lévő követje herczeg Broglie által— ’s Guizot-nak még Londonban a’ négy főbb udvar képvi­selői eb­be a’ svájezi belső bábom lecsen­­desitése végett tavalyi novembe 4-n terjesz­tett diplomácziai jegyzék szolgált az európai közbenjárás alapjául, mely azonban hoszsza­­san folyt értekezés, alkudozás következtében későre érkezett. Mint írják, Anglia keze volt a' játékban, ’s lord Palmerston, ki a' franczia udvart, jelesen ott a’ kormányon ülő minis* KÜLFÖLD. Politikai vezérczikk- s váj ez és az európai közbenjárás. I.­ Fon­

Next