Múlt és Jövő, 1997 (8-9. [8.] évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám -1997 / 1. szám

1943. augueztue 14. Radnóti Alik lód Pórid A Boulevard St Mu;bel e a Rue Cujae earkán egy kieeé lejt a járda. Nem hagytalak el gyönyörű vad ifjúeágom, hangod mintha tárna vieezhangzana, ezivemben ezól ma még. A Rue Moneieur le Prince earkán lakott a pék, S balról, a park nagy fái közt az egyik úgy eárgált az égre, mintha előre látná már az őezt. Szabadeág, hoeezucombu drága nimfa, aranyló alkonyatba öltözött, bujkález-e még a fátyláé fák között? Mint hadeereg vonult a nyár, port vert az úton éo dobolva izzadt, hűé pára ezállt utána már e kétoldalt ozerteozét lengett az illat. Délben még nyár volt 0 délután eoffe homlokkal vendégeégbe jött az édeo őoz. Úgy éltem akkor, mint gyerek, kedvemre, 0 úgy io, mint tudóokodó öreg, ki tudja már: a főid kerek. Zöld voltam még 0 ozakállam mint a hó. Sétáltam éo kinek volt gondja rá? Kéoőbb leozálltam én a forró föld alá. Hol vagytok ó, felzenqő állomáook: CHÂTELET-CITE-St M1CHEL-0DÉ0N! 0 DENFERT—ROCHEREAU, — úgy hangzói mint egy átok. Térkép virágzott foltoo nagy falon. Hol vagytok ó! — kiáltok. Hallgatózom. Éo zúgni kezd a teetezag éo az ózon. S az éjezakák! az éji vándorút a végekről a Quartier felé ! Pário felett a furcoán elborult hajnal mégegyozer felezürkeílik-é mikor a veroíráotól réozegen éo félig alva már aludni vetkezem? Ó, vioozatérni! tűnő életem nehéz eodrából leoz-e még erőm? A lent bűzölgőolcoó étterem macokája párzott fönt a háztetőn. Hogy nyávogott!Mégegyozer hallom-é? Akkor tanultam meg, hogy hajdanán milyen ricoajban úozhatott a hold alatt Noé. Au coin du Bo ui’ Mich ’ et de la rue Cujae le trottoir un peu 0’incline. Je ne t’aipae laieeée, ô ma belle et folle jeuneeee, et dane ce puite de mine, mon cœur, ta voix réeonne et devant lee yeux j’ai la rue Mono leur-le-Prince avec von boulanger. A gauche dano le Luxembourg un arbre aux feuilleo qui jaunieeent oentait l’automne et oon retour. 0 liberté, nymphe chérie aux longueo cuiooeo, toi que le crépuecule habillait d’or, leo grande arbreo voilée te cachent-ile encor ? L’été pandant comme une armée da no la pouooière et la oueur battait tambour; une vapeur, une fraîcheur toute embaumée montait our oon paooage et flottait alentour. A midi c’était encor L’été, maio enouite l’automne au front de pluie arrivait en vioite. Moi j’allaio à ma guioe aloro comme un enfant, un blanc-bec à la barbe grioe qui oait bien que la terre eot ronde et qui n ’attend, le vieux cuiotre, pluo de ourprioeo. J’allaio... Qui donc avait oouci de ce paooant ? Pluo tard je deecendaio oouo le pavé brûlant. Je voue évoque, nomo oonoreo, ô Châtelet, Cité, Saint-Michel, Odéon ! O à êteo-vouo 1 Et toi, Denfert, âpre juron ? Sur un grand mur taché le plan oemblait éclore... Où êteo-vouo ? J’écoute... Et j’endtende bourdonner l’odeur deo corpo humaine et deo trottoiro mouillée. Et leo nuite ! 0 vagabondageo deo faubo urge au Quartier Latin ! Sur l’aube de Parie quel étrange nuage ! Reverrai-je tout grio o ’y lever le matin, quand tombant de oommeil, ivre de rimailler, l’heure vient pour dormir de ee déehabiller ? 0 pouvoir m’arracher au coure de mon dee tin ! Revoir un jour la gargote en-bao dano le cour, eon chat qui eur le toit là-haut pleurait d’amour l Entendre eee crie de naguère ! C’eot là que j’ai comprio dano quel charivari eouo la lune autrefoio leo Noë naviguèrent. 14 août 1943. Jean-Luc Morea u fordítása

Next