Múlt és Jövő, 1997 (8-9. [8.] évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám
PELLE JÁNOS IN MEMÓRIÁM DR. B. K. - kedett) pályatársaival? A húszas években, a bethleni konszolidáció legígéretesebb éveiben fellángoló egyetemi zavargások, melyeknek B. K. is aktív részese volt, a keresztény—zsidó ellentét „szociálpszichológiai elmélyítését”, az értelmiségi szerepnek szögesen ellentmondó — de a fasizmus későbbi gyakorlatát előkészítő — paranoid téveszméket és az agresszió kitöréseit ״ legalizálták”. E történeti s óhatatlanul elnagyolt bevezető után azonban térjünk vissza B. K.-hoz, aki a gimnáziumot csak üggyel-bajjal, bukással és megszakítással végezte el, de politikai tevékenységével, „kurucságával” már a középiskolában kitűnt. Amikor a szegény s nem különösebben szorgalmas vagy tehetséges fiatalember megkezdi egyetemi tanulmányait, nyomban tagja lesz a Turul Bajtársi Szövetség Csaba Bajtársi Egyesületének, ahová ״ a belépés, úgy tűnt, a »gólyának«, hogy kötelező, a valóságban nagyon tanácsos is volt”. B. K. visszaemlékezése szerint a Csaba ״ az orvoskarnak tömörülése volt, a legnépesebb valamennyi között. Ha október 6-án, március 15-én vagy a Miklós-napi fáklyás felvonulásra felsorakozott, öt—hat századot is kitett. 1932-ben én vittem nehéz selyemzászlóját az élen. Ekkor törzsfője voltam a Balassa törzsnek, később az Egyesület főkincstárnoka. Egy-egy törzs 40—50 tagból állott. Valamennyinek élén, mint Patrónus, felkért orvosprofesszor gyámkodott. Az összejöveteleken szép számmal megjelentek a doktoráltak is, mint pártoló-tag Dominusok. Havonta tartatott összejövetel. Táborozás. A Nemzeti Hiszekegy elmondása után a törzsfő üdvözölte a megjelenteket, vendégeket, ismertette az eseményeket és kiadott utasításokat; a pénztáros a mindig sovány tárca adta lehetőségeket. Alkalomszerű hazafias beszédet mondott valamelyik végzett orvos. Majd szakmai tudományos előadás következett az újabb felfedezések köréből, hozzászólásokkal... Ezután »Gaudeamus« és a garabonciás vezette vigalom.” De a militáns diákszövetségek tevékenységének lényege nem az ismétlődő egyesületi rendezvényekben, hanem a meg-megújuló tüntetésekben és a verekedésekben rejlett. Nézzük most meg közelebbről azt a tüntetés- és verekedéssorozatot, mely 1927 őszén söpört végig az egyetemeken, s amely miatt az oktatás csak többhetes késéssel kezdődhetett meg. A konfliktus, melyben B. K. elsőévesként vett részt, azért figyelemre méltó, mert a numerus clausus törvény tervezett módosítása miatt tört ki. Tudnivaló, hogy Bethlen István kormányának, s személy szerint Klebelsberg Kúnó kultuszminiszternek nem állt szándékában eltörölni a nevezetes 1920. évi XXV. tc-t, mely egyértelműen a zsidó továbbtanulásának korlátozására irányult, bár szerzői képmutató módon ügyeltek a látszatra. A törvény harmadik paragrafusa kimondta, hogyaz egyetemekre való beiratkozáshoz engedélyre van szükség, ennek megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalábbis kitegye annak kilenctized részét." A törvényt, mely nem foglalt állást, hogy a zsidókat felekezetnek vagy nemzetiségnek (fajnak) kell-e tekinteni, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium végrehajtási utasítása egészítette ki azzal, hogy közölte a népesség anyanyelvi megoszlására vonatkozó adatokat, az alábbi megjegyzéssel: ״ Az izraelitákat külön nemzetiségnek i véve . A numerus clausus törvényt, mely 6 százalékban állapította meg a magyarországi egyetemekre felvehető hallgatók számát, sok támadás érte: 1924- ben és 1925-ben a nemzetközi zsidó szervezetek a Népszövetség előtt számos petícióban követelték eltörlését, s a magyar kormány, illetve maga Klebelsberg is védekezésre kényszerült. A miniszter hiába állította a Népszövetség Tanácsának 1925. december 10-i genfi ülésén, hogy csak ideiglenes intézkedésről van szó, s célja nem más, mint védekezés az ״ értelmiségi túlprodukció" ellen, ezek az érvek nem találtak meghallgatásra. Végül a sarokba szorított magyar kormány elszánta magát a törvény látszólagos megváltoztatására. Klebelsberg sajtónyilatkozataiból azonban egyértelműen kitűnt, hogy a kormány csak a törvényszöveg ״ kozmetikai megváltoztatását” vette tervbe, a nyugati közvélemény megtévesztése céljából. Nem véletlenül írta a Népszava 1927. október 27-i vezércikke a törvénymódosítás kapcsán: „Csak a forma változik, a lényeg marad.” A vidéki egyetemekre is kiterjedő zavargások azután robbantak ki, hogy a Turul Szövetség október 24-én hallgatói nagygyűlést tartott, melyen a szónokok a numerus clausus törvény „megvédésére” szólítottak fel. Vagyis a diákszövetségek és a ra