Múlt és Jövő, 2000 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3-4. szám
ERDÉLyi LAJOS INTERJÚJA MAUTHNER GABRIELLÁVAL Erdélyi Lajos interjúja Alanthner Gabriellával Meg kell mondanom mindenkinek, hová tartozom Mauthner Gabriella, „Merni néni ”New Yorkban él, hetvenen túli magányod nő. A HHRF — Hungarian Human Rights Foundation — év a Magyar Ház könyvtárában végzett önkéntes munkája révén került szoros kapcsolatba Hám.00 Lászlóval és feleségével, H. Erdélyi Zsuzsával, a lányommal. A már bensőséges családi hangulatú barátság teremtette meg azt a kedvező légkört, hogy részletekbe menően visszaemlékezzék: hogyan élte meg a zsidó származású, kikeresztelkedett, buzgó katolikus szellemben nevelkedett, a budapesti pénz- és ipari arisztokrácia legmagasabb rétegeihez tartozó kamaszlány az ország 1944-es német megszállását megelőző és azt követő hónapokat. Majd később, a végül is Portugáliába vezető emigrációt , miután családja megkötötte a Gestapo vezető köreivel azt az alkut, amely lehetővé tette néhány családnak a puszta életük megmentését. Magyarországon hozzávetőleg másfél évtizede, a nyolcvanas évek óta foglalkoznak a magyar ipartörténet egyik legizmosabb egyénisége, a csepeli üzemóriás alapítója, Weiss Manfréd életéltjának feltárásával. Megszólaltatták a család Amerika és Nyugat-Európa országaiban élő leszámazottait. Mauthner Gabriella, Weiss Manfréd unokája nem tartozott a meginterjúvolt személyiségek közé. Az alábbiakban lejegyzett, szerkesztett beszélgetés sem tartalmaz élő adatokat, amelyek a gazdaságtörténeti kutatást eddig ismeretlen tények feltárásával gazdagítanák. A család történetét egy kevéssé vizsgált oldaláról közelíti meg: hogyan élték át a számukra is tragikus hónapokat, éveket. Amikor rá kellett döbbenniük: korábbi kiváltságaik, vagyonuk, asszimilációs stratégiájuk a Gestapo berlini központjában csak annyit ér, hogy bőröndnyi nélkülözhetetlen holmijukkal, vasúti vagonba zsúfolva meneküljenek ama Budapestről, amely már elindította az Auschwitzba vezető szerelvényeket, gyalogmeneteket. És még csak abban sem lehettek biztosak, hogy tárgyalópartnerük - közvetítőkön keresztül Himmler — állja-e a szerződést. Több mint ötven éve gyötri Mauthner Gabriellát a kétség: erkölcsi értelemben jogukban állt-e összeköttetéseik és vagyonuk pilléreire támaszkodva kivonni magukat a sorstársaikat sújtó tragédia csapásai alól? Számomra, aki megjártam Auschwitzit, aki tudtam, hogy az ott gomolygó füstfellegekből sorstársaim arca tekint le rám, Merni néni kérdésfeltevése máig értelmezhetetlen. Noha nem kaptam vallásos nevelést, ösztönösen tudom: a legfőbb érték az élet, annak védelmében mindent fel kell áldozni — ha csak nem mások életéről van szó. Mégis megrendülten hallgatom újra a kazettákat. Amikor az ember az isteni gondviselésnek, társadalmi körülményeknek, a véletlennek, akárminek köszönhetően megmenekül a legszörnyűbbtől, akkor ágaskodni kezd a lélek, és fizetteti, olykor évtizedeken keresztül, az erkölcsi adósság részleteit. Olykor kamatostul. Édesapám, Édesanyám, a Mauthner nagyszülők (Ödön és Malvin), Mauthner Pál nagybácsim