Múlt és Jövő, 2000 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3-4. szám
ERDÉLYI LAJOS INTERJÚJA gyermeket tehát nem keresztelték meg. A zsidó hitközségnél voltak bejegyezve. Aztán következtek az első világháborút záró évek, kilencszáztizenkilenc, Kun Béláék szörnyű mozgalmai, majd a pogromok. Akkor Weiss Manfréd nagyapám azt mondta Anyámnak: ha most ki akarja kereszteltetni a gyermekeit, ő már nem ellenzi. A várkápolna katolikus plébánosa, Demény Dezső tisztelendő keresztelte meg a négy idősebb testvéremet. (Tiszteltük, baráti kapcsolatban álltunk Demény Dezsővel. Nagy zeneértő volt. Utóbb a Rózsavölgyi zenei osztályát irányította. Anyámmal rengeteg közös témára találtak. Ő vezette be hozzánk a híres művészeket, Hubermannt, Edwin Fischert... Hubermann egyébként a családunk legjobb barátja volt. Mi, gyermekek, nem nagyon szerettük őt. Ha megjött, csendesen kellett viselkednünk, ebéd után mozdulatlanságra voltunk ítélve, mert Hubermann lepihent, aludt vagy gyakorolt. El kellett mennünk a koncertjeire, amit őszintén szólva untunk... de hát ő is hozzátartozott az életünkhöz. Nem illeszkedik szorosan a témánkhoz, de azért elmondom: Hubermann anyagias természetű művész volt. Koncertjei honoráriumáról keményen alkudozott. Anyám mesélte, a Zeneakadémián már rég elkezdődött a hangverseny, amikor Hubermann a Lendvay utcában még mindig a fellépti díjról vitatkozott. A rendezők bemondatták, hogy a művész elakadt a hóviharban... Nálunk hallgatta meg azokat a hangszereseket, akiket azután magával vitt Palesztinába, és megalapította velük a Filharmóniát. Toscanini külön gesztusként vett részt az avató hangversenyén. Édesanyám őrizte a fényképüket, Hubermann és Toscanini aláírásával. Amikor sor került az áttérésre, Demény Dezső elmagyarázta Édesanyámnak: ő megkereszteli ugyan a gyermekeket, de az így nem lesz jó. Az iskolában mindig gond lesz, hogy a szüleik egyházilag, katolikus szertartás szerint nincsenek összeesketve. Látta, megsejtette a problémákat. A jövőt. Azt ajánlotta, anyám előbb keresztelkedjék ki, aztán ő majd szép csendesen összeesketi őket. Az akkor már négygyermekes szülőket. Azt persze ő sem láthatta előre, hogy a kikeresztelkedés a húszas évek elején nem lesz elegendő, hogy kerek húsz évvel később a családot megkímélje az üldözéstől... A hitleri törvények szerint, akiknek a nagyszülei zsidók voltak, zsidónak számítottak. Négy nagyszülőm kétségtelenül az volt. Soha fel nem merült, hogy zsidó származásunkat titkoljuk vagy tagadjuk. Bennünket úgy neveltek, hogy erre büszkék legyünk. Szüleim, nagyszüleim emlékét nem hagyom bántani. Előttem antiszemita kijelentést senki nem tehet. Ez nem a vallásosság kérdése. Van, aki nem vallásos, nem rohan a templomba, de azért tudja, hová tartozik... Amikor ki kellett lépnie a hitközségből, Anyám ugyanazzal a Charmant ügyvéddel ment el , már nem tudom, hogy hívták főrabbihoz. Bejelentették, hogy ő Weiss Elza, és kilép a közösségből... A rabbi unottan vette tudomásul. Hétköznapi eset volt ez abban az időben. De amikor kiderült, hogy ez az Elza a Weiss Manfréd lánya... a hintaszékben üldögélő rabbi majd’ hanyatt vágódott, repültek a papucsai a plafonnak... Hogy a Weiss Manfréd lánya elhagyja őket... E. L. Úgy tudom, a Mauthner-cég központja a Rottenbiller utcában volt. M. G. Csak a lakásunk volt a Lendvayban. Volt fíliálénk Bécsben, Bukarestben is. Egész Európában ismertek bennünket. Angliában a borsótermelésben játszott szerepet a Mauthner-féle vetőmag... Persze, a céget nem lehetett a Weiss Manfrédnál MAUTHNER GABRIELLÁVAL 1931. Ezüstlakodalom