Múlt és Jövő, 2002 (11. [13.] évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2-3. szám
A Magyar Nemzeti Galéria 1958-ban rendezte meg Amos Imre emlékkiállítását. Az anyag összeállítása és a katalógus előszava Haulisch Lenke munkája volt, aki 1966-ban kiadta a művész első monográfiáját is. Én egyetemista koromban találkoztam a könyvvel, valamint a művész Naplóy Ávia, amelynek részleteit a Magvető 1964/1. Almanachja jelentette meg Németh Lajos válogatásában. Olyan mértékig a hatása alá kerültem, hogy egyetemi szakdolgozatomat A XX. század ״ Deoaotrod de la Guerra-ja címen Amos Imre 19394 közötti művészetéről írtam. Múzeumi gyakorlatom a Nemzeti Galériában végeztem, ahol első feladataim egyike volt Amos letétben lévő festményeinek leírása. Ekkor kerültem személyes kontaktusba a művekkel. Végzésem után megkaptam a szolnoki múzeum művészettörténészi állását, de nem maradtam hűtlen Amoshoz. 1969-ben megrendeztem az 1936-os Ernst Múzeum-i tárlat után az első közös Anna Margit—Amos Imre-kiállítást. A megyei tanács külön keretéből akkor vásárolta meg a múzeum a bemutatott tusrajzokból a legszebb 28 lapot, valamint a Szolnoki vázlatkönyvet. Ez a kiállítás hozott olyan közel Anna Margithoz, hogy engedett betekinteni az Ámos-anyagba. 25 évvel ezelőtt leírtam tíz esztendeig tartó, „múltidéző” találkozásaink történetét, melynek kapcsán megnyíltak előttem az addig elzárt források. ״ A szolnoki múzeum 1969-es Ámos Imre—Anna Margit-kiállításának előkészületei kapcsán volt bátorságom megkérni Anna Margitot, hogy engedjen belenézni az Amos-hagyatékba. Akkor kezdődött közöttünk az a különös barátság, ami Amossal töltött éveinek újból és újbóli felelevenítésén edződött. A boldog pillanatok újraélésében, de a sebek felvakarásában is. S ezek a furcsa, szellemidéző beszélgetések, Amos arcának, szemének, mozdulatainak újrarajzolása, jellemének boncolgatása egy idő után szinte körülöttem élővé, napjaim részesévé tette Amost. Ráadásul mindig úgy éreztem, Anna Margit révén tőle is kaptam valamit. Valami olyasmit, amivel ő is közelebb engedett magához. A régi szekrények, ládák, levelek, fényképek átbogarászása után mindig gazdagabb lettem vagy egy frissen talált levéllel, eddig még nem fényképezett rajzzal, festménnyel, vagy számomra ismeretlen fotóval, így kerültek elő vázlatkönyvek, rajzok, levelek és közel másfél év különbséggel az a két füzet, amelyből nyilvánvalóvá vált. Amos a festés, rajzolás mellett rendszeresen fel is jegyezte gondolatait. Huszonnyolc éves korától 1944 áprilisáig vezetett naplóját több publikációból ismerhetjük. De az a tény, hogy a ritmus, a rím lehetősége is foglalkoztatta, sokkal erősebb közléskényszert sejtet. Amos nemcsak akkor írt, amikor nem állt módjában festeni. Ezt bizonyítják az azonos időpontban készült rajzok és írások. Akkor fogott • Egri Mária • ÁMOS IMRE ..MEGBÍZÁSAI־ Egri Aiária Amos Imre ״ megbízásai” Dr. ROSENTHAL LÁSZLÓ - Dr. WEINBERGER JÓZSEF IZRAELITA MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT