Múlt és Jövő, 2009 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám
• Maria Janson • ..HA LÁTSZÓLAG EGÉSZEN MÁSRÓL BESZÉLEK...Ü tését idézte: egyedül azokat a szövegeket tartja értékesnek, amelyek — mint általánosan érthetőek — nincsenek kitéve a többértelmű magyarázatoknak.21 Ugyanakkor, mint Hayden White leszögezi, saját főművében maga Levi sem tudta elkerülni, hogy irodalmi és mitikus mintákhoz folyamodjon. Dante isteni színjátékéit használta föl ehhez. ״ Levi mintaképe kétségkívül a dantei epika, amelyet saját meséje modelljéül hívott.” Bármennyire is ״ egyetlen tény sem kitalált”, jelentősége mégis sokkal nagyobb mértékben rejlik abban, ״ amilyen fokon nyomon követi a poétikus fikció meséjének struktúráját”. A ״ figuratív realizmusnak”, amit Levi művel, része a dantei allegorizmus. A Pokol funkciója eltérő szinteken jelenik meg — az idézetektől kezdve a ״ dantei színekig” és komplett poétikai figurákig. Az Ulysses éneke című fejezet a dantei Pokol kategóriájának áthelyezési kísérlete a koncentrációs tábor valóságára. White — Levi ״ kémiai” világszemlélete dacára — az Ember ezl-ben jelen lévő irodalmi struktúrákat annak bizonyságaként fogta föl, hogy „nem lehet igazságot szolgáltatni a Holokausztnak anélkül, hogy ne folyamodnánk a mítoszhoz, költészethez és irodalomhoz”.22 Bennünket azonban most kevésbé érdekel a dantei modell alkalmazása, fontosabb az, hogy Levi számára miért éppen Dante Pokla merült föl e vonatkozásban. Ha eltekintünk az iskolás tradíciótól, akkor az irodalom hagyományos ״ sötétség” és ״ világosság”-képén, valamint a szerző antropológiáján kellene eltűnődnünk. Az Ulysses énekében Levi a láger örvénylő mélységét a Pokolban leírt felmérhetetlen tenger beidézésével próbálja fokozni, amelyet át kell hágni a vakmerő utazás során. Ehhez az egzisztenciális vállalkozáshoz társul Dante útmutatása, amely „minden egyes szenvedő embert [érint], bennünket [foglyokat] pedig különösképpen”. Gondoljatok az emberi erőre: nem születtek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!17' Nagyon lényeges elem Levinél az ember és az állat morális megkülönböztetése. Alex kápó ״ brutális és álnok állatfajzatnak” bizonyul — akárcsak az összes többi ״ erkölcstelen”. Az Ember ez? záró reflexiójához az az állítás társul, miszerint a németek Auschwitzban a rabok „elállatiasításán” munkálkodtak.2* Az Akik odavesztek és akik megmenekültek című művében Levi hasonlóan hangsúlyozza, hogy Auschwitzban „az állattá válás felé haladó emberi lények” voltak. Ez a megállapítás számtalanszor visszatér.25 A Sorstalanság regényvégi kulcsjelenetében, az újságíróval folytatott beszélgetés során a lágerből visszatérő egykori rabnak mindenáron mondania kell valamit a „világnak”, de hát miről? ״ A lágerek pokláról — válaszolta ő, melyre én azt jegyeztem meg, hogy erről meg egyáltalában semmit se mondhatok, mivel a pokolt nem ismerem, és még csak elképzelni se tudnám. De ő kijelentette, ez csak afféle hasonlat. — Nem pokolnak kell-e — kérdezte — elképzelnünk a koncentrációs tábort? — és azt feleltem, sarkammal közben néhány karikát írva lábam alá a porba, hogy ezt mindenki a maga módja és kedve szerint képzelheti el, hogy az én részemről azonban mindenesetre csak a koncentrációs tábort tudom elképzelni, mivel ezt valamennyire ismerem, a poklot viszont nem.” (Sorstalanság, 316.) Az — egzisztenciális értelemben — valamiképp nehezen megragadható realitás talaján állva a narrátor ellenáll a közönséges megfogalmazásnak, de — Kertész szándéka szerint — az irodalmi és humanista banalizálásnak is. Kertész regényei és esztétikája új kezdeményt jelentenek az európai irodalomban, íróként viszonylag későn tűnt föl az irodalmi színtéren; a Sorstalanság 1975-ben jelent meg. Minekutána személyes tapasztalatokkal bírt a Holokausztról, mélyen át tudta látni, mit jelent ״ elidegeníteni, az emberi tapasztalatok köréből kirekeszteni” azt (A száműzött nyelv — Kié Auschwitz? 247.). Munkásságában a Holokausztról való írás sajátos módszertanát mutatja be. Kertész irodalmi vonatkoztatási rendszere is merőben eltérő. Folyamatosan azt érinti, ami kimondatlan és kimondhatatlan, azt, ami egzisztenciálisan sötét és kétértelmű, az ártatlanság botrányosságát, ami miatt értelmetlen per indul, végezetül halálbüntetést róva az áldozatra. Az ő védnökei Celan és Kafka. FEKETE NAP Celan Halálfúgásának motívumai Kertész Roddit a meg nem született gyermekért című művének kiindulópontjává váltak. A mottó szavai: .. .sötétebben szóljon a hegedű aztán mint a füst felszálltok a őzélbe aztán meglesitek sírotok a felhők között nem lesztek szűkén26 • 8 •