Múlt és Jövő, 2010 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3. szám

• Haraszti György • A SZÁZKILENCVEN ÉVES ÓBUDAI ZSINAGÓGA Haraszti György A százkilencven éved óbudai (Bp. III. Lajos u. 163.) és hívei Mint ismeretes a mai Magyarország területén a római táborok, városok környékén már a polgá­­ri időszámítás 3-4. évszázadban is éltek zsidók, így többek között Pannónia provincia központ­­jában — mint ezt egy a budapesti Zsidó Múze­­umban látható latin-görög nyelvű, három menó­­ra rajzolattal díszített családi sírkő igazolja — a mai Óbuda területén elterülő Aquincumban­ is. Feltehetőleg hosszabb ideig kisebb-nagyobb szervezett zsidó közösség is működhetett itt. A népvándorlás hullámai a Kárpát-medencé­­ben élő zsidókat is elsöpörték, s a zsidóság új és folyamatos magyarországi megtelepedéséről csak a 1l. század második felétől tanúskodnak dokumentumok. Az első hiteles­­ egy­ház elzálo­­gosítására, illetve adás-vételére vonatkozó — ok­­levél Óbuda és a zsidók kapcsolatáról 1349. jú­­nius 30-án kelt.­ A 15 században egy kútfő sze­­rint­ már egy zsidó közösség állt fenn Óbudán, de erről közelebbi adatokkal — eltekintve egyes óbudai zsidó lakosok említésétől (például 1506- ból) — nem rendelkezünk. A mohácsi vész (1526) után már biztosan nincsenek zsidók Óbudán, és a török hódoltság másfél évszázada alatt sem te­­lepültek vissza.­ Az újkori gyülekezetek — mivel a zsidók nem lakhattak a (szabad) királyi városokban — a föl­­desurak fennhatósága és védelme alatt születtek és fejlődtek. Mindkét fél részére gyümölcsöző volt ez az együttműködés: a zsidók miután a pri­­vilégiumlevélben megszabott oltalompénzt (Schutzgeß) megfizették, az adott terület földesu­­rának védelme alatt álltak, s így a hatóságok nem zaklatták őket, cserébe pedig a zsidó község be­­kapcsolta a földesúri uradalmat a (nemzetközi) kereskedelmi hálózatba. Így történt ez Óbudán (németül: Alt-Ofen, héberül: Oven Javen, Ofen Já­­vári) is, amely a 18 század első felében a Zichy­­család birtoka volt. A Zichyek a védelmük alá kerülő zsidóság letelepedéséhez és kereskedelmi tevékenységéhez előnyös feltételeket biztosítot­­tak, amelynek eredményeként idővel tekintélyes, nagy lélekszámú, kiváltságos hitközség jött lét­re Óbudán. Az első zsidó telepesek a 18. század első évtizedeiben jelennek meg a helységben. Az 1725-ös megyei dicalis összeírás 1725-ből 10 zsidó családfőt említ,­ míg az 1727. augusztus 11-i conscriptio­ szerint 24 család él a települé­­sen a Zichy-család védelme alatt. (A családfők közül egy sem született a helységben, túlnyo­­mórészt Cseh- és Morvaországból származ­­nak. Az összeírás szerint a település első zsidó lakója - Jákov (Jakab) Löw — 1712-ben ér­­kezett, kettő 1713, négy 1715 óta lakik ott, a többiek a húszas években telepedtek le Óbu­­dán.) Házzal nem bírhattak, a helyi lakosok­­nál fogadtak lakást.­ Az 1737. január 22-i összeírás­ tanúbizonysága szerint az óbudai gyülekezet nagyság tekinteté­­ben már felülmúlta a közeli budait. Ekkor 43 család (199 lélek) él a településen özvegy Zichy Péterné grófnő, született Bercsényi Zsuzsanna (Bercsényi Miklós kuruc generális leánya) vé­­delmében, közülük nyolc magyarországi szárma­­zású, a többiek javarésze továbbra is Morva- (24 család) és Csehországból (5 család) érkezett, de akadt 4 lengyelországi betelepülő, s egy-egy csa­ lád Ausztriából, illetve Olaszországból. (1746- ban, amikor Mária Terézia kiűzte a budai zsidó­­kat korábbi lakhelyükről, közülük számosan Óbudán telepedtek le, ami ismét jelentősen nö­­velte az ottani gyülekezet lélekszámát. 1752-ben már 59 családot tartanak nyilván.) Az 1737-es összeírás szerint már biztosan rendezett közsé­­get 10 alkotnak, imaházuk, bírájuk, tanítójuk, sakterük, előimádkozójuk 11 van. Ekkor létesít­­hették (első) temetőjüket 12 (a mai Laktanya utca — Kő utca saroknál) is, amely a 18. század első felében még kívül esett a beépített területen. Első nagyobb méretű zsinagógájuk (lényegileg a mai helyén, az úgynevezett bognárház [ Wagen­­meisterischer Haiurt]-telken) az 1732/33 forduló­­ján tartott Canonial Van­tatio szerint már 1732- ben állt, s 1746-ban Zichy grófnő már megna­­gyobbítását is engedélyezte. (Ez a zsinagóga, annak a korábbi imaháznak az utóda, amelyet

Next