Múlt és Jövő, 2012 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3. szám
• Apró Ferenc • RADNÓTI MÁSIK SZEGEDI BARÁTI KÖRE tor József szerkesztésében jelent meg.) Ha Kun a legfrissebb Kortárdba. (aug. 25.) olvasott bele, akkor a Táj, szeretőkkel c. verset dicsérte meg. Kapcsolatuk igen hamar barátsággá mélyült, Radnóti már november 14-én verset ajánlott neki (Télre fedődül). A szegedi születésű Kun bemutatta a költőt az ismerőseinek: ״...többekhez elvittem Radnótit. Jártunk Reitzeréknél, akiknek Újszegeden volt egy gyönyörű kis villájuk. Náluk Reitzer Bélával került ismeretségbe, majd barátságba Radnóti. Reitzerék gyakran meghívtak bennünket vacsorára; a szűkös menzai ebéd után nagyon jól esett az óriási vacsora. Kárász Mariskának uzsonnavendégei lettünk, ahol Ortutay Gyula is velünk volt. Elvittem őket Ligetiékhez... Magda nevű lánya velem járt az orvostudományi egyetemre.” (Uo.). Rövid hozzátenni valóink: nem volt orvostudományi egyetem, a szegedi Ferenc József Tudományegyetemnek volt orvostudományi kara (szerkesztési hiba); a vendéglátó házaspár Reitzer Mihály (1878-1958) és Harczos Melánia (1887-1976); Kárász Mariska valójában Kárász (Krausz) Józsefné Szivessy Mária (1886—1945), édesanyja az ez időben szociofotóssá növő Kárász Juditnak (1912-1977). Ligeti Magda (1909-1977) a diplomája megszerzése (1934) után Pesten lett orvos, Peti Sándor (1898—1973) színművésszel kötött házasságot. Kun 1933 tavaszán szerezte meg orvosdoktori oklevelét, és visszament Budapestre a családjához: a Pozsonyi út 5. számú házában lakott Gábor nevű bátyja (1905—1942) és özvegy édesanyja, Kúnné Szabó Jolán (1880—1965), aki a lakásán adott nyelvórákat. Ha Radnóti a Pozsonyi út 1. számú lakásáról átlátogatott hozzájuk, szívesen elbeszélgetett a több nyelven beszélő asszonnyal. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy az édesapa, Kún József (1873—1912) költő és műfordító. A Hét munkatársa, civilben mérnök-tanár, mindennapos barátja volt a Szegeden tanító (1906—1908) Babitsnak. Radnóti és Kun barátsága mindaddig tartott, amíg a költő be nem vonult a végzetes munkaszolgálatra (1944. május 20.). Közös fényképük is van! Hárman állnak egy patakon átívelő fahídon: Kun, Radnóti és Arató Ottó. (Radnóti Alikiád. Fényképek. Összeállította Bókay László. Osiris Kiadó, Bp., 1999, 91. sz. kép.) A fotó az 1930-as évek elején készült. Arató Ottó (1910—1998) is Szegeden volt orvostanhallgató, 1935-ben végzett, a Budapesti Sport és Testnevelési Intézetnek lett az igazgató-főorvosa. Kiemelkedő eredményeket ért el a sportorvoslás terén. Mint munkaszolgálatos orvos, 1943-ban kétszer is ellátta a beteg Radnótit. (Ferencz, 562. és 567.) Kun az életútjára visszatekintő kötetében (Kedved Hilda, Bp., 2004) meleg szavakkal emlékezett klasszikussá nőtt barátjára, de újabb adatok nélkül. Könyvében kevés az évszám, ezekben is akad hiba. (A 34. lapon azt írja, hogy 1932-ben lett szegedi egyetemista.). 4. A pesti születésű Csillag István (1913—1998) Bolognából jött 1932-ben Szegedre másodéves orvostanhallgatónak. Ő is a zsidó menzán étkezett, verseket írt, így a Mielhoe-n belül hamar kialakultak a kapcsolatai. Ismerte az olasz futurizmust, Marinetti és Kassák költészetét. Első, szerzői kiadású versesfüzetkéjére (minden mindegy, Szeged, 1932) e hatások a jellemzők. (A sorkezdő szavakat is kis kezdőbetűvel írta.) Adott a külsőségekre: orosz ingben járt, a haját megnövesztette. Újabb költeményeinek a sajtó alá rendezésében Radnóti (is) segített neki. A füzet kéziratát Pesten átadta S. Szőnyi (később Szőgyi) Lajosnak (1903—1983), aki az egyik — önálló kötetben megjelent — Radnóti-vershez húsz tr nómetszetet készített (Ének a négerről, aki a váradba ment, Bp., 1934). Idézek klasszikusunk 1933. szeptember 11-én kelt (föladott?), Pestről Szegedre küldött leveléből: ״ Szőnyi terveket küld neked... csináltass Szőnyivel több illusztrációt, emeli csak a könyv értékét... Az Alkony c[.] vers így rendben van... Szőnyit nagy nehezen rábeszéltem, hogy linónként 5 P-t kér... Szeretettel üdvözöl Radnóti Miklós”. (Tistatáj, 1964. nov.) Csillag a 150 számozott példányban megjelent újabb kötetének a Hadonfekve címet adta (Szeged, 1934). Mindössze öt pengőt tudott összekaparni, csak a színes, ma is elismerésre késztető S. Szőnyi-címlapra futotta. Egy évvel később bejutott a Magyar Hírlap hasábjaira. Feleky Géza a június 10-i számban közölte a Verd c. költeményét, melyre — a szerző szavai szerint — Radnóti rámondta az áment. (Tiszatáj, 1963. aug.) Csillag szerető elismeréssel és önmagát nem kímélő tárgyilagossággal emlékezett vissza Radnótira: ״ Sokat sétáltunk a Tisza-parton, a korzón, gyakran átvitt a festői faluba, Tápéba. Sétálva tanított... Teljesen elengedte magát. Vérbeli, szenvedélyes tanító volt... keményen irányított, faragott, nevelt. A szórendtől kezdve a rímelésig, a műhelytitokba beavatott... Verseim első