Múlt és Jövő, 2017 (28. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1. szám

Go Idd te in Imre A hóember unokája * — Mikor összeházasodtunk, Józsi már régóta hozzátartozott az életemhez, én meg az övéhez. Szerettem mindig, ahogy te Emíliát szeretted. Látta rajtad mindenki, de én már akkor tudtam, amikor még ki se mondtad. Ahogy most is tudom, hogy történt veled valami. Rég volt, hogy végleg levettelek a mellemről, de ma is tudom, mi van a szívedben. És mindig azt akartam, hogy te is tudjad, mi van az enyémben. A sok év alatt csak egyvalamit hallgattam el előled. Nem szégyelltem, csak megvártam, míg felnősz annyira, hogy megértsed, mondjuk, míg te is családot alapítasz. Csak én tudtam, mennyire vártad Emiliát, s hogy hiába ígérték neked, vitték őt is, amikor elköltöztek, te meg annyira összeroppantál, hogy attól féltem, végzel magaddal. Csak akkor hittem el, hogy mégis élni akarsz, amikor azt mondtad, halász leszel. Józsi bánkódott, hogy nem akarsz hegedülni, de szeretett, és segített neked megépíteni a ladikot. Sose kérdezted, miért nincsen testvéred, Józsi se kérdezte. De azt sokszor elmondta, hogy ha már a Devla csak egyszer tett jót velünk, legalább a legeslegjobb gyereket adta. Nem mintha nem próbálkoztunk volna, csak hát Józsi nem tudott arról, amiről én. Most, amikor üres kézzel jöttél meg a halászatból, és valami fontosat akartál mondani, láttam rajtad, hogy nem bántottak, nem loptak meg. Örült a szemed, mert valami becseset talált. Ha Mala most itt volna, azt mondaná, nemcsak azért lettél halász, hogy halat hozz Fotó: Kőbányai János Goldstein Imre Goldstein Imre készülő regénye, melynek részlete alább olvasható, a két háború közti Magyarországon élő fiatal Alex sorsának meditatív ábrázolása. A zsidó anya és cigány apa - Anna és Zsiga - fia a zsidókat és a cigányokat egyaránt súlyosan érintő változások közepette keresi helyét, és kényszerül komoly döntésekre.