Múlt és Jövő, 2021 (32. évfolyam, 1-4. szám)
2021 / 3. szám
2021/3 • Gáspár-Singer Anna • LÁBJEGYZETEKBŐL ÖSSZEÁLLÓ EGÉSZ A szöveget illusztráló fotókon koncertfelvételek, színpadi és illegálisan készült képek is láthatók, amelyek olyan — hetvenes évekbeli — szituációkat örökítenek meg, mint például a Babos Gyula lakásába kiszálló rendőrök közös iszogatását a zenészekkel, ahol egy fotó kedvéért még meg is bilincselték őket (és egymást). Presser könyve amellett, hogy élvezetes olvasmány saját, több évtizedes művészeti pályájáról, sokat elárul a Kádár-kor évtizedeiről és a legvidámabb barakkról is. SZERENCSÉS VESZTESEK Kakuk Tamló: SZERENCSÉS VESZTES - ESSZÉREGÉNY, Napkút Kiadó, Budapest, 2020. A hetvenes-nyolcvanas évek írói világának felidézése mentén keletkezett Kakuk Tamás Szerencsés vesztes című esszéregénye, amelyre, szól a fülszöveg, ״ blikkfangosan fogalmazva“ akár azt is mondhatnánk, egy barátság regénye. S bár nem tudni, vajon miért lenne mindez a borítón szereplő leírás szerint ״ olcsó fordulat“ (mikor maga a tematika is nagy hagyománnyal bír az irodalomban — a könyvben elsődlegesen megjelenített Győrénél mindenképp), tény, hogy Kakuk a Győré Balázzsal a hetvenes években kötött, életre szóló barátságának történetét a megszokottnál kissé tágabban kezeli. A tizenöt rövid részből, illetve epilógusból álló kötetben egymáshoz szorosabban, néhol lazábban kapcsolódó írásokat olvashatunk a barátságot felelevenítő életeseményekről, kettejük írói pályája szempontjából fontos találkozásokról, meghatározó hímekről, olvasmányokról — a könyvet így akár esszégyűjteménynek is tekinthetjük. A szövegek számot adnak Kakuk látásmódjáról, életről és művészetről való gondolkodásáról, s persze nem csupán erről: az adott korszakról is. A könyv — amely a fiatal író, költő, Győre Balázs házassági és egzisztenciális válságával indul — részben ez utóbbi, vagyis a Kádár-kor írói lehetőségeinek, hétköznapjainak ״ békaperspektívából“ való rögzítése miatt is érdekes lehet az olvasó számára. ״ Balázs“, ahogy a kötetben szerepel, ebben az időszakban az apósától kölcsönkapott hétvégi házban húzza meg magát Visegrádon. Elvégezte az ELTE magyar-orosz szakát, de azóta nem találja a helyét; kényszerű magányában, kapcsolata tisztázásáig első kötetének verseit írja. A történet végén viszont Esztergomba indul, ahol a Petőfi mozi kirakatában észrevesz egy papírcetlire írt álláshirdetést, a Tatai filmszínházba propagandistát keresnek. Győré pénze már fogytán, így megpályázza az állást. Tata és környéke azonban nem csupán emiatt lesz a későbbiekben lényeges. Kakuk a Sakk az úr 0,1 szalonban című részben kitér egy másik, szintén akkor indult pályatársra, Győri László tatabányai író, szerkesztőre is, felidézve megismerkedésük helyszínét, a megyei könyvtár folyóirat-olvasóját, valamint az Ifjúmunkás utcai lakás piros tapétás szobáját, ahol a Tatán végül mégsem propagandistaként, hanem filmtárvezetőként elhelyezkedő Győré és számos más fiatal író is megfordult. Kakuk és Győré megismerkedése szintén itt, Tatabányán történt, mégpedig a Turul Filmszínházban. ״Propagandistaként dolgozom a moziban, a pártzsargonból átvett kifejezés a sok talpnyalással járó közönségszervezést takarja“ — írja ennek kapcsán Kakuk. ״ Esélytelenként pályázok a lakatosműhelyből a megyei újságban megjelent álláshirdetésre. Valami isteni szerencse folytán mégis én leszek a befutó a tizenegy jelölt közül. A gyári munka után élvezem a viszonylagos szabadságot, a délelőtti csatangolásokat az utcákon. Iskolákat, intézményeket, 118 •