Múlt és Jövő, 2021 (32. évfolyam, 1-4. szám)

2021 / 3. szám

• Gáspár-Singer Anna • LÁBJEGYZETEKBŐL ÖSSZEÁLLÓ EGÉSZ 2021/3 hivatalokat keresek fel, hogy becsábítsam a tanuló­­kat, az alkalmazottakat a kevésbé népszerű filmek­­re. A Turul-mozi a Kő-hegyen lévő milleniumi em­­lékműről kapta a nevét. Megnyitásakor mindenki­­nek tetszik a modern vasbeton épület, a tágas, színes mozaikokkal díszített előcsarnok, a félezer embert befogadó süllyesztett nézőtér. Telt házakkal megy az elsőnek vetített film, a Rocco ér fivérei. Ba­­rátom, Győri Laci első felesége gyakran feltűnik a hétfői művészfilmek vetítésén, egyedül jön, ilyen­­kor férje vigyáz a gyerekekre. Ha az esti órákban náluk vagyok, Emma a dolgozószoba egyetlen fo­­teljébe kuporodik. A vastag cigarettafüstben a ház­­igazda orosházi éveinek délibábja is kirajzolódik, közben a piros tapétás szoba íróasztalánál türelme­­sen olvasgatja a verseimet." (23—24.) Győri és Kakuk tehát mindketten filmszínház­­ban helyezkednek el, de a visszaemlékezés tanúsága szerint a filmek egyébként is jelentős szerepet töl­­tenek be az életükben (az Iván gyermekkora Tar­­kovszkijtól, Godard-tól a Week-end vagy épp Berg­­man filmjei); felidézésükkor a szöveget magát is egyfajta filmszerűség jellemzi. Szintén jó példa erre annak — a végül megvalósulatlan — beszélgetésnek (és videofelvételnek) a leírása Ottlikkal kapcsolat­­ban, akit a történet szerint Győre Balázs levélben keresett meg, s hívta el Tatára. Az említett beszél­­getésen — az előzetes tervek szerint — Koromzay Dénes hegedűművész is részt vett volna. ״ Térjünk vissza Ottlikhoz és Balázshoz, akik a Charles Mo­­reau tervezte műromoknál kelnek át a patak hídján. Ottlik azon morgolódik, hogy az Esterházyaknak volt képük a tizenkettedik századi vértesszentke­­reszti apátság maradványait ide beépíttetni. Köz­­ben Koromzay Dénes hegedűművész, Ottlik barát­­ja taxit fogad a tatai vasútállomáson. Könnyű kis­­bőröndjével hamarosan megérkezik a Pálma Hotelbe. Hogy másnap kora reggel, a kamera előtt fejest ugorjon Ottlik Gézával a szomszédos Kristály strand hideg vizébe. Az író ragaszkodott ennek a jelenetnek a felvételéhez." (53—54.) Győré írói pályájára Ottlik kezdettől fogva ha­­tással lesz, aminek elemzésére Kakuk a könyvben egy egész részt szentel. De az indulás kapcsán szá­­mos más, a hétköznapokra jellemző téma is meg­­idéződik. Milyen egzisztenciális lehetőségei voltak/lehettek például egy egyetemet frissen elvég­­zett bölcsésznek? ״ Szinte kötelező (volt) a vidéki munkahely" — írja Kakuk egy helyütt Győri Lász­­lóról, aki a budapesti egyetemi évek után először Kaposváron lesz könyvtáros, majd egy-két év eltel­­tével ״ katapultál" Tatabányára, ahol viszont nem­­csak lakáshoz jut, de szerkesztőként is bábáskodhat a megújuló Új Forrás körül. A megyei könyvtárban alkotókört szervez, ahol a beérkezett művekből minden hónapban kiadnak egy fénymásolatban megjelenő kis, füzetes gyűjteményt. Győrének kez­­detben szerencséje van, hisz apósától kölcsönkapja a visegrádi nyaralót (fűtetlen ház, a kemény dikóra szőttesekből ágyaznak, hajnalban a takaróként szolgáló plédekre terítik kabátjaikat). Tatán azon­­ban az eredendően budapesti gyökerű költőnek már nem jut saját lakhely; éjjel-nappal akkori mun­­kahelyén, a fémraktárban tartózkodik. Agya össze­­csukható kempingágy, a helyiségben lévő másik asztalnál pedig Marika néni, a technikai munkatárs ragasztgatja a végtelen filmszalagokat, akinek ér­­kezése előtt Győré minden alkalommal összecsukja és a sarokba állítja a kempingágyat. Kakuk a Vüdza Visegrádra című részben idézi Győré ezen élményé­­vel kapcsolatos versét (Filmtár, film a filmben), amely A jámbor Pafnutyij apát keze rónára című kötet­­ben jelent meg 1982-ben. ״ Raktárban lakom. Barakkban. Filmraktár­­ban./Elegánsabb nevén: a filmek tárában ./Nappal: munkahely(em). Este és éjjel: lakó-, dolgozó-, fürdő-és hálószoba." (17.) Mindeközben a Tatabányán született Kakuk el­­sőnek gyári munkásként, később a tatabányai Turul-mozi propagandistájaként (közönségszerve­­zőjeként), majd Monostori Imre révén az Új Forrás segédszerkesztőjeként kap munkát. Visszaemléke­­zése szerint itt "nem túl hatékonyan" írja az eluta­­sító leveleket, s nem sokkal később bejelenti távo­­zását a laptól. A Magyar Rádióhoz szeretne beke­­rülni, ehhez azonban előbb lakást kell találnia. Zuglóba Kemény Katalinhoz, Hamvas Béla felesé­­géhez Győré ajánlja be mint "lehetséges albérlő-je­­löltet". ״A cselédszoba a konyhából nyílik, meglepően tágas, bútorozott helyiség" — emlékszik vissza Kakuk erre az időszakra. ״ Nincs gázkonvektora, az alagsori pincéből kell a szenet felhordani a fűtésé­­hez. A negyvenes égővel világított szénporos helyi­­ségben lehet fát hasogatni a begyújtáshoz. A fürdő­­szobát csak délelőtt tíz után szabad használni. Ke­­mény Katalin éjszaka sokáig fenn van, reggeli álmát megzavarná az ajtónyikorgás, a vízcsobogás. Ledü­­börgünk Balázzsal a harmadik emeletről, hamaro­­san becsikorog a megállóba a 69-es villamos. A Me­­xikói útig csöndben bámuljuk a sötétedő kinti vilá­­got. Közben elképzelem, ahogy mosakodás nélkül nekivágok a hajnali városnak. Két átszállással jutok el az Astoriához, a Múzeum körútról gyalogosan a Magyar Rádióhoz. Egész nap tologatom a kisko­­csin a magnószalagokat a hangtárból a szerkesztő­­ségi szobákba. Este felviszem a szeneskannát a hideg cselédszobába. Várom, hogy a tűz lassan fel­ • 119 •

Next