Múltunk – politikatörténeti folyóirat 35. (Budapest, 1990)

1. szám - Dokumentumok - Rákosi Mátyás referátuma a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi ülésén [Közli: T. Varga György]

Hogy mennyire el van terjedve nálunk az erőszakoskodás, a lakosság zaklatása, arra nézv­e két esetet említek: a SZÖVOSZ társadalmi szervezet. Nincsen olyan jogokkal felruházva, mint az állami adminisztráció és mégis módját tudta ejteni, hogy a lakossággal erőszakoskodjon. A nemrég lefolyt fémgyűjtéssel kapcsolat­ban panaszokat kaptunk Hajdú-Bihar megyéből, hogy a SZÖVOSZ begyűjtő szervei pl. a kulákokra határozott mennyiségű ócskavas beadását rótták ki, hogy a begyűjtők valóságos házkutatásokat rendeztek a lakásokban. Erőszakosan el­vittek még használható fémtárgyakat. Amikor erre felhívtuk Dégen (Imre) elv­társ figyelmét és megtorlást követeltünk az erőszakoskodókkal szemben és kár­talanítást azoknak, akiktől jogtalanul fémtárgyakat vittek el, azt kellett tapasz­talnunk, hogy a SZÖVOSZ csak nagyon fanyalogva, kényszeredetten tett eleget követelésünknek. A legutolsó minisztertanácsi ülésen, amikor az egyetemi hall­gatók beiskoláztatásáról volt szó és kiderült, hogy vagy 3 ezer új hallgatónak szeptemberre nincs biztosítva a lakása, a közoktatásügyi minisztérium nyugod­tan azt javasolta, hogy a diákok számára Budapesten — több mint kétezer diák­nak — úgy szerezzünk lakást, hogy a polgári lakosságtól elrekviráljuk, vagy a pol­gári lakosság egy részét összeköltöztessük. Mi természetesen inkább a beiskoláz­tatások számának csökkentését vállaltuk, semhogy a lakosság újabb zaklatásá­hoz nyúljunk. A sok adminisztratív intézkedések [sic!], zaklatás következtében a helyzet nem egy helyen oda fejlődött, hogy a lakosság között -- különösen a falun - komoly formákat öltött az elégedetlenség, különösen a paraszti lakosság nem érzi magát biztonságban. Nem tudja, hogy valamilyen tagosítás vagy egyéb rendszabály kö­vetkeztében nem háborgatják-e birtokában. Emiatt komolyan fokozódott az elé­gedetlenség. Az a heves visszahatás, amellyel ez év májusában egy sor faluban a lakosság a kenyérhiányra reagált, egyik mutatója ennek az elégedetlenségnek. Azok a hibák, melyeket a begyűjtés, a mezőgazdaság terén elkövettünk, komo­lyan meglazították népi demokráciánk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. A helyzet parancsolóan megköveteli, hogy véget vessünk a falun is az elharapódzott önkényeskedésnek. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy alig van pártunknak és népi demokráci­ánknak olyan területe, ahol rendkívül komoly hibákat el nem követtünk volna, ahol pártunk helytelen politikai irányvonala kiigazítására szükség nem lenne. E munka megkezdésére nincs egy perc veszteni való időnk sem. E hibák, melyeket elkövettünk, olyan súlyosak és olyan nagyok, hogy kijavításuk csak akkor fog si­kerülni, ha nem félünk őket őszintén pártunk és dolgozó népünk elé tárni, ha nem titkoljuk el őket és bátran nyúlunk hozzájuk. Jelentékeny részüket nem is bírjuk másképp kijavítani, mint úgy, hogy a széles tömegek segítségét és közreműködé­sét kérjük hozzá. Vegyük sorra a tennivalókat — mindenekelőtt azokat a tennivalókat —, melye­ket pártunkban kell elvégezni. Azoknak a hibáknak kijavítását és felszámolását.

Next