Múltunk – politikatörténeti folyóirat 35. (Budapest, 1990)
1. szám - Dokumentumok - Rákosi Mátyás referátuma a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi ülésén [Közli: T. Varga György]
Hogy mennyire el van terjedve nálunk az erőszakoskodás, a lakosság zaklatása, arra nézve két esetet említek: a SZÖVOSZ társadalmi szervezet. Nincsen olyan jogokkal felruházva, mint az állami adminisztráció és mégis módját tudta ejteni, hogy a lakossággal erőszakoskodjon. A nemrég lefolyt fémgyűjtéssel kapcsolatban panaszokat kaptunk Hajdú-Bihar megyéből, hogy a SZÖVOSZ begyűjtő szervei pl. a kulákokra határozott mennyiségű ócskavas beadását rótták ki, hogy a begyűjtők valóságos házkutatásokat rendeztek a lakásokban. Erőszakosan elvittek még használható fémtárgyakat. Amikor erre felhívtuk Dégen (Imre) elvtárs figyelmét és megtorlást követeltünk az erőszakoskodókkal szemben és kártalanítást azoknak, akiktől jogtalanul fémtárgyakat vittek el, azt kellett tapasztalnunk, hogy a SZÖVOSZ csak nagyon fanyalogva, kényszeredetten tett eleget követelésünknek. A legutolsó minisztertanácsi ülésen, amikor az egyetemi hallgatók beiskoláztatásáról volt szó és kiderült, hogy vagy 3 ezer új hallgatónak szeptemberre nincs biztosítva a lakása, a közoktatásügyi minisztérium nyugodtan azt javasolta, hogy a diákok számára Budapesten — több mint kétezer diáknak — úgy szerezzünk lakást, hogy a polgári lakosságtól elrekviráljuk, vagy a polgári lakosság egy részét összeköltöztessük. Mi természetesen inkább a beiskoláztatások számának csökkentését vállaltuk, semhogy a lakosság újabb zaklatásához nyúljunk. A sok adminisztratív intézkedések [sic!], zaklatás következtében a helyzet nem egy helyen oda fejlődött, hogy a lakosság között -- különösen a falun - komoly formákat öltött az elégedetlenség, különösen a paraszti lakosság nem érzi magát biztonságban. Nem tudja, hogy valamilyen tagosítás vagy egyéb rendszabály következtében nem háborgatják-e birtokában. Emiatt komolyan fokozódott az elégedetlenség. Az a heves visszahatás, amellyel ez év májusában egy sor faluban a lakosság a kenyérhiányra reagált, egyik mutatója ennek az elégedetlenségnek. Azok a hibák, melyeket a begyűjtés, a mezőgazdaság terén elkövettünk, komolyan meglazították népi demokráciánk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. A helyzet parancsolóan megköveteli, hogy véget vessünk a falun is az elharapódzott önkényeskedésnek. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy alig van pártunknak és népi demokráciánknak olyan területe, ahol rendkívül komoly hibákat el nem követtünk volna, ahol pártunk helytelen politikai irányvonala kiigazítására szükség nem lenne. E munka megkezdésére nincs egy perc veszteni való időnk sem. E hibák, melyeket elkövettünk, olyan súlyosak és olyan nagyok, hogy kijavításuk csak akkor fog sikerülni, ha nem félünk őket őszintén pártunk és dolgozó népünk elé tárni, ha nem titkoljuk el őket és bátran nyúlunk hozzájuk. Jelentékeny részüket nem is bírjuk másképp kijavítani, mint úgy, hogy a széles tömegek segítségét és közreműködését kérjük hozzá. Vegyük sorra a tennivalókat — mindenekelőtt azokat a tennivalókat —, melyeket pártunkban kell elvégezni. Azoknak a hibáknak kijavítását és felszámolását.