Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (Budapest, 1991)
4. szám - Tanulmányok - Feitl István: A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)
letti villában tölthette. Egészségi állapota mégis romlott, a vereség megviselte, magas vérnyomása miatt gyakran szédülés vett rajta erőt, számára szokatlanul, szinte folyamatosan pihennie kellett. Minden valószínűség szerint emlékiratai megírásának a szándékától is elállt. Egyelőre tanácstalan volt, látványosan nem adott hírt magáról. Csendben igyekezett kapcsolatait fenntartani, főleg Moszkvában tartózkodó testvéreivel, de most már minden lépését ellenőrizték, például a személyzeten keresztül. Eltelt az ősz, és alig történt valami. Nem így idehaza. Kádár és az MSZMP vezetése a június végi országos pártértekezleten egyértelmű támogatást kapott Révai Józseffel szemben a régi vezetőket, a "feketelistásokat" eltávolító lépéseihez. Hruscsov pozíciójának megerősödésével ez a helyzet méginkább megszilárdult. 1957. szeptember 27. és október 5-e között magyar párt- és kormányküldöttség járt Kínában. Kádár János nyomban az első plenáris ülésen Mao Ce-tung, Csu Te, Liu Sao-csi, Csou En-laj és mások előtt ismertette a moszkvai emigránsok és Rákosi Mátyás ügyét, s feltette a kérdést: Mi legyen a száműzött vezérrel? Mao Ce-tung ebben a kérdésben a legkevésbé sem kívánt konfrontálódni a szovjet vezetéssel, így az emigránsok újabb csoportjának hazaengedését még korainak is tartotta. Rákosiról pedig kijelentette, hogy a kép nem lesz róla pozitív a munkásmozgalom történetében és maradjon csak a Szovjetunióban?! Rákosi Mátyás várakozásával ellentétben az itthoni rendszer stabilizálódása is előrehaladt, bár abban igaza lett, hogy nagyon sok mindent visszaállítottak az 1956 előtti állapotokból, de ez nélküle is megvalósíthatónak bizonyult. Az év vége közeledtével a Politikai Bizottságnak újra kellett gondolnia a moszkvaiakhoz és Rákosi Mátyáshoz való viszonyát, hiszen az egy év "kinntartási idő" lassan lejárt. A kintiek is mind nyugtalanabbakká váltak. Alapy Gyula már augusztus 3-án levelet intézett Kiss Károlyhoz, amelyben vagy igazságügyi, vagy külszolgálati területen reaktivizálását kérte. " Októberben azután mozgolódni kezdett az emigráció szélesebb köre. Biró Ferenc, Dékán István, Alapy Gyula október 10-én közös levélben biztosította a pártvezetését politikai lojalitásáról és szolgálatkészségéről. Hasonló szellemben nyilatkozott október 30-i levelében az Andics-Berei házaspár is.53 Októberben maga Rákosi Mátyás is hallatott magáról, régi kezelőorvosa, dr. Politzer Miklós kiutazását kérte és újra cikket akart írni a Népszabadságba. Az ügy a Politikai Bizottság elé került, amely utasította Nemes Dezsőt, hogy határozottan hárítsa el Rákosi javaslatát. Október végén már a moszkvai nagykövetség párttitkára is azt kérte, hogy az MSZMP KB képviselője látogasson Moszkvába az emigránsok megnyugtatása érdekében. A magyar pártvezetés azonban nem siette el a dolgot. A Politikai Bizottság csak no- 51 PIL. 288. f. 47/719. ő.e. 52 PIL. 288. f. 9/V/4. ő. e. 53 Uo. Berei Andor Friss Istvánon keresztül 1957 közepén bekapcsolódott a közgazdasági reformtervek bírálatába is. Nézetei azonban annyira konzervatívak voltak, hogy azokkal még Friss sem értett egyet. L.: Friss István levele Berci Andornak, 1957. október 20. PIL. 86 . f. 146. e. e. 54 PIL.288.f.547.ő.e.