Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)
1. szám - Vita - Feitl István: Zavarok Nagy Imre és Kádár János kormányainak archontológiája körül
egyes lapok a hivatalos bejelentés előtt tájékoztattak eseményekről, mások késéssel tudták ezt megtenni. Még kevésbé megbízhatók a visszaemlékezések, amelyek esetében gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy az emlékezet bizonytalanságait épp a kritika tárgyává tett történeti segédkönyvek használatával próbálták a szerzők korrigálni. A Nagy- és a Kádár-kormány archontológiai problémáinak tisztázása során végül is azt kellett tapasztalni, hogy a legtöbb vitatott esetben nincs egyetlen egyértelmű és megdönthetetlen bizonyíték, így az összes rendelkezésre álló forrás összevetéséből kellett megkísérelni a következtetések levonását. Kezdjük Nagy Imre 1956. október 24-e és november 4-e között működött kormányával. Bölöny József általános áttekintésében ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti: "A Hegedűs-kormány felmentése után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének javaslatára 1956. október 24-én ismét Nagy Imrét választotta a Minisztertanács elnökévé, ugyanakkor részben megtörtént a tárcák betöltése. 26-án megválasztotta az Elnöki Tanács a 24 tagú Minisztertanácsot egy miniszterelnökkel, három elnökhelyettessel és egy államminiszterrel. Később még két államminisztert választottak Október 31-én leváltották a szakminisztereket és elnökhelyetteseket, csak az elnök maradt a helyén - aki másnap átvette a Külügyminisztérium vezetését is - és az államminiszter. Melléjük az életre hívott új pártok képviseletében november 2-án 7 új államminisztert választott az Elnöki Tanács, és megválasztotta Maléter Pált honvédelmi miniszternek''" Ezek szerint Nagy Imre kormánya három alkalommal változott meg, tehát négy öszszetételben működött október 24-e és november 4-e között. Bár Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése az Elnöki Tanács iratai között nem lelhető fel, a 24-i dátumban aligha kételkedhetünk, hiszen az MDP Központi Vezetősége 23-áról 24-ére virradó éjjel ülésezett, a határozathozatal éjfél utánra esett, maga a kiadott közlemény - amely hírül adja, hogy Nagy Imrét javasolja a testület a Minisztertanács elnökének - is 24-i ülésről beszél. Annál vitathatóbb a kormány névsora. Eszerint a Hegedűs-kormányhoz képest igen jelentős változások következtek be, mind a kormány tagjait, mind a tárcákat illetően. Tizenhárom miniszter maradt a helyén, tizennégyet leváltottak, tíz tárca betöltetlen maradt és a honvédelmi miniszteri poszton új ember, Janza Károly jelent meg. Október 24-étől nem volt tagja a kabinetnek Hegedűs András, a Minisztertanács három korábbi elnökhelyettese és a miniszterek közül többek között Piros László és Bata István. Bölöny József állítását Marosán György visszaemlékezésén kívül azonban nemigen támasztják alá források. Kinevezésekről, felmentésekről - ismétlem - 2 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Akadémiai Kiadó, 1992.68.o. 3 Az október 23-án éjjel 11 órakor összeült KV-ülésen "Köbölék Nagy Imrét javasolták miniszterelnöknek, Gerő és én helyettesnek Hegedűs Andrást. Gerő javasolta, hogy Marosán legyen a második miniszterelnök-helyettes. Határozottan és félreérthetetlenül kijelentettem: nem vállalok semmiféle megbízást egy Nagy Imre-kormányban... Hidas, Mekis, Berei és mások nélkül állították össze a kormányt. Lényegében ugyanazok maradtak a miniszterek." Marosán György: A tanúk még élnek. Hírlapkiadó Vállalat, 1989.70. o.