Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)

4. szám - Szemle - Pozsgay Imre: 1989 (Bolvári-Takács Gábor)

fejezetet szentel e vezető kultúrpolitikus jellemzésének, nem titkolva vitái­kat sem, amelyek főleg személyi kérdésekben jelentkeztek. Kádár egyébként sohasem rajongott Pozsgayért, és élete végén mindent Aczél számlájára írt: "Aczél tehet arról, hogy Pozsgayból, mint politikusból mi lett. Minden, Pozsgayra vonatkozó javaslatát mindig jóváhagytam." (Kimmel Emil: Végjáték a Fehér Házban. Téka, 1990.131.0.) Káderpolitika. Pozsgay életútja láttatni engedi a Kádár-korszak olykor paródiába hajló személyzeti politikáját. A "kompromisszumok robotosa" nem nyugodott bele semmi olyan megoldásba, amely a legkisebb mértékben is megkérdőjelezhette volna a vezetés egységét. Szemléletesen illusztrálja ezt Pozsgay népfrontfőtitkárrá választásának procedúrája. S hogy káder­kérdésekbe mennyire nem volt beleszólásuk még az érintetteknek sem, arra a KB-tagok választási rendje a legjobb példa. Pozsgayt 1980-ban megkér­dezése nélkül választották KB-taggá, s - nem lévén kongresszusi küldött -még csak jelen sem volt a szavazáson. Reformerség. Pozsgay nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy reform­elkötelezettségéről, az új iránti fogékonyságáról, dinamizmusáról ne csak általánosságokat írjon. Események, dátumok bizonyítják, hogy már minisz­tersége előtt - a Társadalmi Szemle szerkesztőségében, a KB sajtóalosztá­lyán vagy megyei párttitkárként - felkarolt és támogatott minden arra ér­demes elképzelést. Otthonosan mozgott a médiumok között, és álláspontját elméletileg is megalapozta, bár az 1969-ben megvédett kandidátusi disszer­tációja (A szocialista demokrácia és a politikai rendszer fejlesztése) nem jelenhetett meg. A szintén elméleti igénnyel összeállított, az 1981. decem­beri KB-ülésen elhangzott beszéde pedig - fél évvel később - kormánytag­sága elvesztését von­ta maga után. Rátérve az 1989-es évre Pozsgay írásmódja nem változik. Időrendi sor­rendben követi végig az eseményeket, s e "katalógusból" fejezetenként egy­egy fajsúlyosabbat kiemel. Ezt figyelembe véve Pozsgay 1989-e - nem szá­mítva a külföldi utakat - az alábbi csomópontokra épül: - január: 1956 átértékelése a rádióban; - március: 15-én, Győrött, az egyetlen közös ünnepség az országban, Pozsgay szónoki beszédével; - április: reformkörök tanácskozása Kecskeméten, a pártszakadás elmarad; - június: négytagú MSZMP-elnökség Pozsgay részvételével; Nagy Imre temetése, a kerekasztal-tárgyalások kezdete; - szeptember: a kerekasztal-tárgyalások vége; - október: az MSZP alakuló kongresszusa; - november: a "négy igenes" népszavazás, amely gyakorlatiag megfosztja Pozsgayt a köztársasági elnöki tisztségtől.

Next