Múltunk – politikatörténeti folyóirat 40. (Budapest, 1995)
2. szám - Szemle - Magyarellenes atrocitások 1944-ben Romániában (Román Ildikó)
Horváth Miklós tényekben, adatokban, dokumentumokban gazdag könyve azt tanúsítja, hogy a történeti kérdések differenciált, árnyalt megközelítése szakmai szempontból elengedhetetlen, a köztudat formálását illetően pedig nélkülözhetetlen követelmény. Föglein Gizella : Magyarellenes atrocitások 1944-ben Romániában A nemzetek történelmüknek általában megrázó erejű eseményeivel kapcsolatos mondandójukat történészeik, közíróik segítségével gyakran tárják a vitág elé "Fehér", "Fekete", "Kék" stb. dokumentum- vagy tanulmánykötetekben. így született egykor a romániai zsidó holocaustot tárgyaló "Fekete könyv", a romániai magyarság sérelmeit az 1946-os békeelőkészítő tárgyalások idején összefoglaló "Fehér könyv". Hasonló célzatú napjainkban a több kötetre tervezett "A Szekuritate fehér könyv"-e, illetve a román szélsőségesek "Fehér könyv"-e azzal a feladattal, hogy megindokolja az RMDSZ törvényen kívül helyezését. A közelmúltban megjelent "Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról" című, műfaját tekintve vegyes tanulmányokat, interjúkat, visszaemlékezéseket, levéltári iratokat tartalmazó kötet a korábbi résztanulmányok után elsőként ad összefoglaló képet az Észak-Erdélyben a magyar polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokról, amelyek történetét szájról szájra adták tovább az egymást követő generációk. A szerzőket a történelmi igazságtétel keresése vezette. Ahogy a kiadást magára vállaló RMDSZ vezető politikusa, Bodó Barna írja az Előszóban: "Mondassék ki a mi igazunk is". A vérengzéseket tiltott témának minősítették, felvetése - Bodó kifejezésével - "államellenes politikai merényletnek" számított, így szabadon és gátlástalanul tombolt, tombol a szélsőséges román propaganda, mely szerint a magyarság idegengyűlölő, vérszomjas fasiszta, a turáni horda maradéka. (Nem véletlen, hogy Láncrányán és "műve" ma reneszánszát éli, naponta idézi a Románia Mare.) Mindezt azért hangoztatták, hogy 1944-1945, majd 1990 márciusa után megindokolják, legitimmé tegyék a magyarellenes hangulatot, a magyarok ellen elkövetett törvénysértéseket. Sajnálatos, hogy mindettől 1944-46-ban nem határolta el magát a parasztpárt és a liberális párt sem, amely akkor vívta élet-halál harcát a román baloldallal. A régebbi és az új, hazai és nyugati szakirodalomban tájékozott szerzők szakítanak a román és a magyar történetírásban egyaránt használt sablo- Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról. írta és szerkesztette Gál Mária, Gajdos Balogh Attila, Imreh Ferenc. RMDSZ, Kolozsvár, 1995.157 p.