Múltunk – politikatörténeti folyóirat 40. (Budapest, 1995)

2. szám - Szemle - Horváth Miklós: Maléter Pál életrajza (Föglein Gizella)

Horváth Miklós könyvéből egyértelműen kirajzolódik, hogy Maiéter Pál a "választás kényszeréivel nem 1956 őszén találkozott először. A vele kap­csolatban 1956-ban és a későbbiekben is használt kifejezések és minősíté­sek - "kétkulacsosság", "árulás", "átálló", "megbízhatatlan" - azt a nagyfo­kú bizonytalanságot, félinformáltságot, félreértéseket, vagy inkább tuda­tos, illetve ösztönös "csúsztatásokat" tükrözték, amelyek arról tanúskod­nak, hogy hol légüres térben mozgott, hol egyszerre több tűz közé került. Az olvasó megtudhatja, hogy Maiéter életében (családi körülményeiben, szakmai-közéleti pályáján) több korrekció, választási kényszer következett be. Melyek voltak ezek a fordulópontok? A francia eredetű, nemesi szárma­zású ősök utódja, aki a Felvidéken konszolidált polgári körülmények között nevelkedett, a Trianon utáni időkben ifjú emberként választás elé került: marad szülőföldjén és hazájától szakad el, vagy hazájába megy és szülő­földjétől szakad el. Ez utóbbit választotta. Orvosi pályára készült szülői kí­vánságra, végül Ludovikát végzett katonatiszt lett. 1945 őszén önként belé­pett a kommunista pártba. Az "ötvenes években" viszont titokban egyházi szertartással is megkötötte második házasságát, miután a kor feloldhatat­lan ellentmondásai családjában súlyos válságot okoztak és első házassága felbomlott. A mindaddig hivatásos katonatiszt 1956. november 2-án honvé­delmi miniszter lett. A több választási kényszer és korrekció első és felszínes megközelítésre szinte kínálja a leegyszerűsítő és sztereotip minősítések lehetőségét. A nem egyszer ellentmondásosnak tűnő választások mögött azonban valójában na­gyon is konzekvens értékrend, gondolkodás és szemléletmód húzódott meg. Maiéter Pál családi indíttatása és személyesen megélt tapasztalatai alapján - már jóval 1956 előtt - eljutott a mindvégig következetesen vállalt belső értékrendjéig, melynek két alappillére a nemzeti elkötelezettség és a szociá­lis elkötelezettség volt. Maiéter Pál ezen értékrend mindkét pillérét nélkü­lözhetetlennek tartotta, fontosságukat ítélve a fenti sorrendben, számára azonban mindvégig egymást feltételezve, harmonikusan kiegészítve. A nemzeti elkötelezettség vezette, amikor a katonatiszti pályát választot­ta, amikor 1944-ben szovjet fogságba kerülve vállalta a Hitler-ellenes parti­zán tevékenységet, amikor 1956-ban vállalta a harcot a szuverén, Kelet és Nyugat felé egyaránt semleges, független Magyarország megteremtéséért. Maiéter Pál egyidejűleg kommunista volt, s ezen meggyőződésében ugyancsak a nemzeti felemelkedés eszméjét kívánta szolgálni, a pártba való belépésétől kezdve. 1956 őszén többször kifejtette: "Nagy Imre kommunis­ta, ő is az, és támogatja a 'nemzeti kommunizmus' megteremtésében." A független Magyarországért harcol, és Nagy Imre mellett áll. (120., 136. o.) Személyes, egyéni tragédiája az volt, hogy a XX. századi történelem e két alapelv harmóniáját csak ritka, kivételes pillanatokban adta meg. A valóság e két alapelv egyikének vagy másikának szinte végletes kizárólagosságát te-

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék