Múltunk – politikatörténeti folyóirat 47. (Budapest, 2002)
3–4. szám - TANULMÁNYOK - Barta Róbert: A brit Konzervatív Párt 1918 és 1945 között
A MCCA által összefogott regionális pártszervezetek is a XIX. század második felében alakultak ki. Ettől kezdve tizenkét regionális szervezete volt a Konzervatív Pártnak 1960-ig, amikor is a londonival egyesült egyikük. Skócia és Észak-Írország hagyományosan, a párt regionális szervezeteit tekintve is függetlenséget élvezett. Minden egyes regionális szervezet élén a területi hivatal (Area Office) állt általában körülbelül féltucatnyi alkalmazottal (Area Agent officials), ezeket a tisztségviselőket a pártközpont (Central Office) nevezte ki. A Conservative Central Office (CCO), a Konzervatív Központi Hivatal 1870-ben jött létre. John Gorst a párt egyik legtehetségesebb vezetője szervezte meg. A CCO gyakorlatilag a párt legfőbb irányító testületeként funkcionált kezdetben a Chief Whip (a párt parlamenti fegyelmi és szervezési vezetője), később a Chairman of the Party Organization (pártelnök) irányítása alatt. Ez utóbbi tisztség gyakorlatilag miniszteri rangnak felelt meg, s a helyettesi poszt is politikai státus volt bár ez utóbbi funkcióra nem feltétlenül parlamenti képviselőtjelölt a párt vezetője. Később szükségessé vált hogy állandó vezetőt állítsanak a CCO élére, az ún. legfőbb ügyvivőt (Principal Agent); elnevezése 1931-ben általános igazgatóra (General Director) változott A viktoriánus korszakban a párt helyzete és hatalmi pozíciója nem követelt további szervezeti kiépülést A XX. század elején azonban új kihívások érték a pártot, s ezt elsősorban az a tény bizonyítja, hogy 1905-től 1919-ig a Konzervatív Párt nem tudott győztesen kikerülni a választásokból. A konzervatívok még az 1916-os Lloyd George-féle koalíciós kormányban sem tudtak többségbe kerülni. Ez csak 1919-ben sikerül, Lloyd George második kormányában, amelynek a párt 1922-ig tagja maradt. Véget ért a viktoriánus aranykor, elérkezett a modern tömegpárt felépítésének az ideje, és legfőképp véget ért a Disraeli és Chamberlain által fémjelzett XIX. századi konzervatív politika. Ez a párt szervezeti felépítésében is változásokat hozott Ramsden szerint az 1910-es és az 1920-as évek átmeneti időszakot jelentettek: a viktoriánus pártból modern tömegpárt lett az 1920-as évekre állandó intézményrendszerrel, önálló és önellátó struktúrákkal. A század eleji újfajta konzervatív politizálásnak két fő iránya volt Egyrészt a párt - ellenzékben lévén - folyamatosan opponálta a liberális kormányzatot. E célra különböző érdekszövetségeket hozott lét- 4 .o. 6. o. 5 Robert Blake: i. m. 192-194. o. 6 John A. Ramsden: i. m. 8-9. o.