Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
2. szám - TANULMÁNYOK - Lévai Csaba: Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista" történetírás
történetírást a művészet kategóriájába, mivel a különlegesre vonatkozóan nyújt tudást Ezen azonban „bizonyosan nem azt értette, hogy a történész hozza létre azokat az eseményeket amelyeket »képzelőereje« által megjelenítve ábrázol elbeszéléseiben", ahogyan az Becker korai munkáiban lényegében megfogalmazódott.. Azt hiszem, White meggyőző érvelése alapján nyugodtan megállapítható, hogy Becker első világháború előtti relativizmusának kiformálódására Croce nézetei nem hatottak közvetlenül. Carl Becker és a pragmatizmus A XIX. század második felében kibontakozó pragmatista filozófia három legjelentősebb amerikai képviselőjének Charles Sanders Pierce-t (1839-1914), William Jamest (1842-1910) és John Deweyt (1859-1952) tartják. Biztos, hogy Becker már az első világháború előtt ismerte a pragmatizmus tanításait. Itt megint James Harvey Robinson nevével találkozunk, aki William James tanítványa volt és később is nagy elismeréssel szólt róla. Becker ösztöndíjasként egy tanévet a Columbia Egyetemen töltött ahol Robinsonnal is kapcsolatba került. Elképzelhető tehát hogy a pragmatisták hatása is Robinsonon keresztül jutott el Beckerhez. Természetesen nem kizárható az sem, hogy Robinson közvetítése nélkül ismerte meg gondolataikat. Iratai között mindenesetre fennmaradt William James „Pluralistic Universe" (Pluralisztikus univerzum) című munkájának 1909-es első kiadása, mégpedig Becker lapszéli jegyzeteivel ellátva. E jegyzetek - Cushing Strout megfogalmazásában - arról tanúskodnak, hogy Jamesnek a „tapasztalatra vonatkozó ábrázolását olyan dinamikus felfogásnak" tekintette, amely „lerombolt minden végső abszolútumot".68 Felvethető persze, hogy Becker csak később, az első világháború után olvasta e művet s a jegyzeteket is akkor készítette. Inkább az ellenkezőjére utal azonban, hogy 1910-es és 1913-as tanulmányában olyan összefüggésben hivatkozott a pragmatizmus felfogására, ami James művének ismeretét jelzi. Pierce-nek abból a megállapításából indult ki James, hogy „ha egy gondolatnak volna egyetlen olyan része is, amely nem játszik szerepet annak gyakorlati következményeiben, akkor ez ténylegesen elha & Uo. 226. o. 68 Cushing Strout: The Pragmatic Revolt in American History: Carl Becker and Charles Beard. Cornell University Press, 1966. 27. o.