Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)

2. szám - TANULMÁNYOK - Lévai Csaba: Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista" történetírás

történetírást a művészet kategóriájába, mivel a különlegesre vonat­kozóan nyújt tudást Ezen azonban „bizonyosan nem azt értette, hogy a történész hozza létre azokat az eseményeket amelyeket »képzelőereje« által megjelenítve ábrázol elbeszéléseiben", ahogyan az Becker korai munkáiban lényegében megfogalmazódott.. Azt hi­szem, White meggyőző érvelése alapján nyugodtan megállapítható, hogy Becker első világháború előtti relativizmusának kiformálódásá­ra Croce nézetei nem hatottak közvetlenül. Carl Becker és a pragmatizmus A XIX. század második felében kibontakozó pragmatista filozófia há­rom legjelentősebb amerikai képviselőjének Charles Sanders Pierce-t (1839-1914), William Jamest (1842-1910) és John Deweyt (1859-1952) tartják. Biztos, hogy Becker már az első világháború előtt ismerte a pragmatizmus tanításait. Itt megint James Harvey Robinson nevével találkozunk, aki William James tanítványa volt és később is nagy elismeréssel szólt róla. Becker ösztöndíjasként egy tanévet a Columbia Egyetemen töltött ahol Robinsonnal is kapcso­latba került. Elképzelhető tehát hogy a pragmatisták hatása is Ro­binsonon keresztül jutott el Beckerhez. Természetesen nem kizárha­tó az sem, hogy Robinson közvetítése nélkül ismerte meg gondolata­ikat. Iratai között mindenesetre fennmaradt William James „Pluralistic Universe" (Pluralisztikus univerzum) című munkájának 1909-es első kiadása, mégpedig Becker lapszéli jegyzeteivel ellátva. E jegyzetek - Cushing Strout megfogalmazásában - arról tanúskod­nak, hogy Jamesnek a „tapasztalatra vonatkozó ábrázolását olyan dinamikus felfogásnak" tekintette, amely „lerombolt minden végső abszolútumot".68 Felvethető persze, hogy Becker csak később, az első világháború után olvasta e művet s a jegyzeteket is akkor készítette. Inkább az ellenkezőjére utal azonban, hogy 1910-es és 1913-as tanul­mányában olyan összefüggésben hivatkozott a pragmatizmus felfo­gására, ami James művének ismeretét jelzi. Pierce-nek abból a megállapításából indult ki James, hogy „ha egy gondolatnak volna egyetlen olyan része is, amely nem játszik szere­pet annak gyakorlati következményeiben, akkor ez ténylegesen elha­ & Uo. 226. o. 68 Cushing Strout: The Pragmatic Revolt in American History: Carl Becker and Charles Beard. Cornell University Press, 1966. 27. o.

Next