Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
2. szám - TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Tradíció és alkalmazkodás: az erdélyi szászok politikai kultúrája a dualizmus idején
EGRY GÁBOR Tradíció és alkalmazkodás: az erdélyi szászok politikai kultúrája a dualizmus idején A reformkortól kezdve a magyar politikai élet fontos részét alkották a nemzeti mozgalmak. Tevékenységük fokozatosan kiterjedt a lakosságnak mintegy a felére. Jelentőségüket tovább növelte, hogy a politikai elit egyre inkább a magyar nemzetállam megteremtésére törekedett. A nemzetiségek ezzel szembeni érthető és logikus ellenállása a problémát a korszak politikai tematikájában előre sorolta: a magyar politikai elit és a közvélemény alakítóinak, valamint a nemzetiségi politikai erőknek ismétlődő, változó intenzitású konfliktusa a politika fontos része maradt Magyarország és a Monarchia összeomlásáig, sőt még azt követően is. Az egyes nemzeti mozgalmak a megszólítani és képviselni kívánt kisebbség egyre szélesebb körére kiterjedve akarták terjeszteni a nemzeti eszmét megvalósítani nemzeti céljaikat a nemzetiségek számára kedvező törvények betartásától a közjogi önállóságig és a monarchia átalakításáig, sőt nem egy mozgalom a korszakban létrejövő új nemzetállamokkal való, változatos formájú egyesülést is lehetségesnek tartotta (gondoljunk csak a Ferenc Ferdinánd 1909. évi látogatása kapcsán felbukkanó osztrák-magyar-román perszonáluniós tervekre, vagy a különböző délszláv trialista elképzelésekre). A XIX. század közepének erősen értelmiségi, illetve egyházi bázisú, szűk körű nemzetiségi politikai szerveződései, ha nem is a döntéshozatal, de a mozgósítható tömegek szempontjából kiszélesedtek, és különböző mértékben a politikai struktúrák is megváltoztak, bár egyetlen nemzeti mozgalom esetében sem alapvetően. A legfontosabb fejlemény a polgári értelmiség térnyerése volt az egyháziakkal szemben, miközben a döntéshozatal, a pártszervezet és az országgyűlési részvétel a korszak parlamentarizmusában szokásos módon a klubpártiság jegyeit mutat- Lásd erről Christopher Seton-Watson: The Making of a New Europe. London, 1981. 83. o. 2 A klubpárt állandó tagsággal és strukturált szervezettel nem rendelkező pártszerveződési forma, melynek tagjai az adott párt programját vállaló parlamenti vagy municipiális képviselők.