Múltunk – politikatörténeti folyóirat 51. (Budapest, 2006)
3. szám - Valóság és tudósítások - Vörös Boldizsár: Illés Béla „Guszev-ügye" - avagy hogyan lett az írói kitalációból történelmi tény 1945 és 1951 között
Guszev százados és társai esetét is. Az orosz kapitány ügyének ábrázolását Hegedűs cikkében nemcsak az hitelesíthette, hogy a szerző hivatkozott Illés Béla idézett írására, hanem a kitalált figurák történetének a valós személy sorsával rokon volta is. Az Új Szó 1947. március 15-i számában E. Jeptkcin egész oldalas cikke foglalkozott az orosz-magyar kapcsolatok történetével, benne Oroszok Kossuth Lajosról címmel külön szakasz mutatta be Guszev kapitány és társai esetét. E cikknél nemcsak az hitelesíthette Guszev és társai ábrázolását, hogy a kitalált figurák valós történelmi személyek sorában szerepeltek, hanem a cikk szerzőjének orosz neve is, amely jelezte: az ügyben érintett „külföldi" (itt: a magyar) szerzőkön kívül a „nemzeti" (itt: a szovjet) történetírás képviselője is ténylegesen élt személyeknek tekinti a századost és társait. Nem csupán az Új Szó hasábjain jelentek meg azonban a Guszev-ügyet bemutató írások: a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Ifjúság című központi hetilapjának 1947. március 14-i számában is olvasható volt egy cikk a százados és társai sorsáról.10 Ez az ábrázolás indította arra a „köztársaságellenes összeesküvés" miatt igencsak nehéz helyzetben lévő Nagy Ferenc-kormány 11 (ekkor ideiglenesen, meghosszabbítással dolgozó) pénzügyminiszterét, Rácz Jenőt, hogy március 20-i levelében a következő javaslattal forduljon a miniszterelnökhöz: „Arra gondoltam, hogy amennyiben a Kisgazdapárt egy gesztust akarna csinálni a szovjet-magyar barátság felé, ezt nem tehetné szebb formában, mint ha akciót indítana aziránt, hogy Guszev százados és társainak a hamvait hozzuk Magyarországra a szabadságharc 100 éves évfordulóján és itt valamilyen díszes helyen helyezzük el, ha pedig ez nem volna . HEGEDŰS Géza: Rulikovszki ezredes emlékezete. Uj Szó, 1946. február 9. A cikk a valójában lengyel származású Rulikowskit egy ízben mint „a magyar köztársaság orosz vértanúját" méltatja, minden bizonnyal a „szovjet-magyar barátság" erősítése érdekében. Rulikowskiról lásd például ROSONCZY Ildikó: A cári hadsereg tisztikarának magatartása 1849-ben Magyarországon. In: Hungaro-Polonica. Tanulmányok a magyar-lengyel történelmi és irodalmi kapcsolatok köréből. Szerk.: Kiss Gy. Csaba-Kovács István. MTA Irodalomtudományi Intézete, Budapest, 1986. 139., 141.; BONA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988.55., 514.; KOVÁCS István: „... mindvégig veletek voltunk". Lengyelek a magyar szabadságharcban. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 251., 346-347., 450., 489.; Dr. FLEISZ János: Kossuth Lajos és Nagyvárad. PROLOG Kiadó, Nagyvárad, 2003. 33-37. Lásd még Miért van Nagyváradon Rulikovszkij [így!] ucca. Uj Szó, 1948. március 14. 9 E. JEPTICIN: Az orosz és a magyar nép történelmi kapcsolatai. Uj Szó, 1947. március 15. A cikk átdolgozott változatát lásd Az orosz és magyar nép történelmi kapcsolatai. Igaz Szó, 1947. április 23. Lásd még az Uj Szó 1948. március 14-i számának 4. oldalán közzétett idézetsorozatot. 10 Kilenc bitófa a Preobrazsenszky-kaszárnya udvarán. Ifjúság, 1947. március 14. 11 Lásd ehhez például CSICSERY-RÓNAY István-CsERENYEY Géza: Koncepciós per a Független Kisgazdapárt szétzúzására 1947. Tanulmány és válogatott dokumentumok. 1956-os Intézet, Budapest, 1998, különösen 304. /Adalékok az újabbkori magyar történelemhez. Új folyam 1./