Múltunk – politikatörténeti folyóirat 52. (Budapest, 2007)
2. szám - Magyar szociáldemokraták - Sipos Balázs: Déry Tibor, a barát, Kéthly Anna, a fond
vetkezményét?) Lehetséges tehát, hogy inkább a másik érvet kell elfogadnunk (6-7.): az utókor által fontosnak tartott szereplők életét (itt: az alkotás születését és fogadtatását, a „klasszikusok" szerepét a különféle szövetségek alakulásában és a korabeli irodalmi életben) és nézőpontját segít megismerni az ilyen típusú szövegek közreadása,10 és ez az a „plusz", ami miatt e kötetek elsőbbséget élveznek a kiadás során. Ezzel függ össze a másik kérdés: minden lépése, cselekedete stb. fontos-e annak, akit fontosnak tartunk? Azaz mit jelent a „teljesség"? Botka Ferenc szembeállítja a kritikai kiadások „formális teljességével" „az igazi teljességet", s éppen ez utóbbi: „a lényeges vonások kiemelése érdekében" vállalja „a válogatást, elhagyva mindent, ami lényegtelennek tűnik fel, s megőrizve mindazt, ami (legyen az csak pár szavas üzenet) adalékul szolgál a nagy egészhez". (13.) Ugyan „ízlésbeli" különbségnek tűnik, hogy a „teljesség" érdekében ki melyik megoldást választja (föltéve persze, hogy teheti), ám két igen apró megjegyzést fűznék ehhez. Paul Ricoeur szerint a „sajátos történeti objektivitás" egyik oka éppen a „jelentőség megítélésével" függ össze, „aminek viszont nincs biztos kritériuma".11 A kritikai kiadások és minden, „formális teljességre törő" forráskiadvány egyik nagy előnye (és célja) éppen az, hogy a jelentőség megítélésében (és az értelmezésben) szabadságot ad az olvasónak.12 „Megnézve", hogy mit jelent a gyakorlatban a válogatás lényeges és lényegtelen között, úgy gondolom, a Déry-kötetben a szelekció oka más. ,.Szíves üdvözletek és puszik a Téged nagyon szerető Nagymamától" -ez az egyik levél szövege (41.). Első ránézésre ez nem tűnik túl lényeges 10 Másként fogalmazva: a művek, a szereplők, az események szélesebb társadalmi, politikai és kulturális kontextusba helyezése zajlik, ami minden történeti tudomány esetében a megértés feltétele. Az „alkotói terv" vagy a szöveg eredeti értelmének és eredeti jelentésének megtalálása azért szükséges, mert „Ha kivonunk egy művet saját irodalmi és történeti összefüggéséből, más szándékot tulajdonítunk neki (más szerzőt, az olvasót), más művet faragunk belőle, s így már nem ugyanaz a mű, amelyet értelmezünk." A rekonstruálás során „minden dokumentum - egy betű, egy jegyzet is - éppen olyan fontos lehet, mint egy költemény vagy egy regény". Antoine COMPAGNON: Az elmélet démona. Irodalom és a józan ész. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006.72., 96., 108.; CSÁKY Móric: Az operett ideológiája és a bécsi modernség. Kultúrtörténeti tanulmány az osztrák identitásról. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999.9. Vö.: GYÁNI Gábor: Relatív történelem. I. m. 241-259. 11 Paul RICOEUR: Objektivitás és szubjektivitás a történelemben és a történetírásban. In: TAKÁCS Ádám (szerk.): A történelem anyaga. Francia történelemfilozófia a XX. században. L'Harmattan Kiadó, Atelier, Budapest, 2004. 89-90. 12 Az előszó jelentős részben a különféle magyar szerzők levelezéseinek kiadásait, illetve e kötet elkészítésének mikéntjét ismerteti. A történetírásra, „érdeklődési körére" (stb.) vonatkozó megjegyzése (6.) és némely kritikai kiadás leírása tartalmaz ugyan tévedést (némelyiket el lehetett volna kerülni a válogatott bibliográfia és az előszó összevetésekor), de igen hasznos kiindulópont.