Múltunk - politikatörténeti folyóirat 57. (Budapest, 2012)
2012 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gazdag László: Herczeg, a befutott író, mint politikai publicista Tisza István oldalán
194 tanulmányok riogatása jellemezte. Tág teret biztosított a fiatal tehetségeknek, megjelentetett egymástól eltérő véleményeket is. A közös arculatot az teremtette meg, hogy mindenestől a modern nagyvárosi életformát élő polgári-értelmiségi közönségnek szólt. Meghatározó alakjai: Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond és Ignotus. Utóbbi a lap vezető kritikusa és ideológusa volt, s a klasszikus liberalizmus talaján állva formálta a lap olvasóközönségének ízlését. A szerkesztő, Kiss József így emlékszik vissza az indulásra: „Most tíz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy hetilapot alapítok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek.” A publicisztikának, a kritikának is nagy teret engedő, célkitűzéseiben az irodalmi ízlést formáló lap jó néhány munkatársát ott találjuk majd a Herczeg vezette Új Időknél. Maga Kiss József hivatkozik rá: „Mi neveltük fel a mai publikumot, és mi neveltük fel a mai írói generácziót is legnagyobb részben. Hiszen alig van név, igazán értékes név a magyar irodalomban, amely nem Hét hasábjairól indult volna neki a megismertségnek, megbecsülésnek, szeretetnek és sikernek.”10 Innen indult Herczeg és jó néhány kollégája is, akiket nemcsak az Új Idők munkatársai között, hanem majd a Tisza által megszervezett kormánypárti Az Újságban, sőt a Magyar Figyelőben is ott találunk. Az innen kirajzott fiatal írótehetségek nem láttak abban semmi kivetnivalót, hogy A Hét túlnyomóan zsidó származású szerzőgárdájában kezdődött a karrierjük. A befogadó természetű, liberális nacionalista nemzeti konszenzus légkörében alkottak, meg sem kérdőjelezve a sikeres asszimiláció teóriáját. Herczeg visszaemlékezésében így tekint élete e periódusára: „A szerkesztő szerette kurta elbeszéléseimet, azt hiszem, főleg azért, mert olyan társaság rajzát találta bennük, amelyhez egész szívvel vonzódott. Ő a költészet aranyhídján akarta összehozni a zsidóságot a magyarsággal. Ez az asszimiláció reménydús korában volt.”11 9 Program és hivatás. Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyüjteménye. A bevezető tanulmányt írta Vargha Kálmán. A folyóirat-ismertetéseket és a jegyzeteket készítette: Kókay György, Oltványi Ambrus, Vargha Kálmán. Gondolat, Budapest, 1978. 290-292. 10 Dede Franciska: „Szerzők a lámpa előtt”. A Hét és az Új Idők szerzői 1895- 1900. Irodalomtörténeti Közlemények, 2005/2-3. 300. 11 Herczeg Ferenc emlékezései. I. m. 234-235.