Múltunk - politikatörténeti folyóirat 58. (Budapest, 2013)

2013 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szécsényi András: A Turul Szövetség kettészakadása 1943-ban. Adalékok a Horthy-kor második felének ifjúsági-értelmiségi törésvonalainak megértéshez

Szécsényi András: A Turul Szövetség kettészakadása 1943-ban nje szerint választási nyomásgyakorlással, illetve csalás révén 492:368 arányban ismét - immáron negyedik alkalommal - Ambrus győzött.60 Az újabb kudarcot az ekkorra már igen erős külső támogatottsággal is bíró, számottevő ellenzék nem tudta el­viselni. Kodolányi János azonnal kilépett a szövetségből (őt még az 1939. tavaszi kassai országos követtáboron választották tisz­teletbeli dominussá Szabó Lőrinc, Erdélyi József, Sinka István és Komjáthy Aladár társaságában), és így tett Pálóczi Horváth Lajos is.61 Példájukat a következő hónapokban több százan követték, s ettől az aktustól fogva a Turul és kapcsolódó médiahálózata folya­matos polémiát, olykor durva vitát folytatott velük a nagymúltú szövetség mibenlétéről és jövőjéről. Még súlyosabbnak értékelhető az, amire korábban nem volt példa: a Turul Szövetség két emblematikus tagegyesülete, a buda­pesti orvoskari Csaba Bajtársi Egyesülete és a budapesti állator­­vostan-hallgatók Lehel Bajtársi Egyesülete kivált a szövetségből.62 Az indokok azonosak a már többször leírtakkal: az öregek, ma­radiak támogatása, Ambrus erőszakja a debreceni követtáboron 60 Magyar Pál: Válság a Turul Szövetségben. Fiatalok, 1941. december. 1-2. A nyomásgyakorlást fokozta, hogy a fővezérség meghívta v. Endre László Pest me­gyei alispán, gödöllői főszolgabírót. Lásd [sz. n.]: Negyedszerre is Ambrus Józsefet választották meg a Turul Szövetség fővezérévé. Nemzetőr, 1941. december 22. 3. 61 Magyar Pál: Válság a Turul Szövetségben. Fiatalok, 1941. december. 1-2. 62 M. P. [Magyar Pál): a Csaba B. E. törzsfői tábora egyhangúlag elhatározta a kilépést a Turulból. Fiatalok, 1942. január. 6. A Lehel kilépését az egyesület lap­ja utóbb keserűen magyarázta: „Megdöbbentő, hogy mennyire konokul és aljas módon iparkodnak minden mozgalmat elfojtani éppen Magyarországon, ami igaz magyar tartalmat jelent. Az ifjúság lelkes munkáját - ha már másképpen nem sikerül - azzal akarták elbuktatni, hogy a szélső­baloldalinak [sic!], kommunis­tának stb. igyekeztek feltüntetni. Szomorú ez a tény, és sajnos a hivatalos vezetők között is van olyan, aki a ferde beállítást igaznak minősíti. Ennek a vádnak kö­szönhetjük a lillafüredi találkozási alkalmat, ahol az ifjúság hivatalos vezetői és a kormányférfiak kellemes tanulságot vonhattak le. A kormányférfiak láthatták az őszintén megnyilatkozó fiatalságban a dolgozniakarást [sic!] és felelősségér­zetet, láthatták, hogy a fajszeretet élménye sokkal mélyebb lelkükben, minthogy a baloldaliság vádját el tudnák hordozni. Az ifjúság pedig tapasztalhatta, hogy a kormány nem a sötétből és különböző érdekekből hajtott suttogásoknak ad hitelt, és azokon keresztül bírálja a helyzetet, hanem ugyanarra az álláspontra helyez­kedett, mint amin az ifjúság áll: a közvetlen megismerés mindennél számotte­vőbb. Az ifjúság nagy összefogása sem juthatott volna el idáig, ha kicsinyességek miatt, a külső, jól értesült híreknek bedülve [sic!] mindenki véleményt alkotott volna." (sz. n.]: Lillafüredi tanulságok. Lehel, 1943. október. 5.

Next