Múltunk - politikatörténeti folyóirat 60. (Budapest, 2015)
2015 / 3. szám - SZEMLE - Bartha Ákos: Kisebbségek szolgálatában (Népszolgálat: A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében. Szerk. Bárdi Nándor, Filep Tamás Gusztáv, Lőrincz D. József. Kalligram, Pozsony, 2015. 338 p.)
szemle 252 tydlódva olvashatja, hogy élete az önfeladás, önfeláldozás medrében zajlott, hiszen „a népszolgálat érzelmi érdekkapcsolat, amely sem a valóságot nem szolgálja, sem az egyén kiteljesedését, ehelyett fiktív elvonatkoztatás az üresség betöltésére” (273) - deklarálja Horváth. Az egyén diadalát hirdető szerzőt aligha érdekli az ekképp sommásan minősített egyén saját véleménye, netán identitása, pőre konkrétumokkal sem igen bajlódik, inkább elméleti szövegek egész tárházát mozgósítja a valódi üresség betöltésére (pontos szöveghelyekre való hivatkozások nélkül). A türelmes olvasó, ha netán nem esne kétségbe a bevezetés mondatszörnyetegeit olvasva, legkésőbb a hatodik oldalon feladja - ekkor jutunk el időszámításunk kezdetéig maradnak a mazochisták és a recenzensek (illetve ezek különböző kombinációi). Vélhetően komolyabb szerkesztői aktivitással kezelhető lett volna a szerző a historikus elemekben és általánosító megállapításokban bővelkedő modernitáskritikája, bár Horváth írását a szerkesztők is eléggé unhatták. Másképp legalábbis nehezen magyarázható az a kínos mulasztás, aminek következtében lektori megjegyzések maradtak a szövegben. Ami a tartalmat illeti, sok mindent megtudhatunk a liminalitásról, melyre „még példákat is nehéz hozni” (282), illetve oldalakon keresztül olvashatjuk a szerző matematikai fejtegetéseit a nulláról, miközben a népszolgálatról körülbelül annyi világlik ki, hogy a felvilágosodásban fogant „eszméje mind a fasizmusban, mind a kommunizmusban különös hatékonysággal működött” (277). A szerző jobb híján szellemes(nek tűnő) szójátékokkal igyekszik fogyaszthatóvá tenni mondandóját, ám kísérleteit sajnálatos módon nemigen támasztja alá a nyelvészeti szakirodalom.” Összegezve: a hozzáadott érték hiánya miatt önkéntelenül G PL: „A normálisnak ez az elvesztése nem egy elvont kategória, a valóság semmi más egyebet és egyben mindent jelent, ami valódi baráti kapcsolat, függőséget jelent a közösségtől a társadalomban." (268) . Legyen elég csupán az antikvitás idealizálására (ahol a politika „az egyén és a közösség élő és baráti kapcsolata” (277), vagy a tömeg egyéniség nélküli vezetőire, a ,,teflonemberekre”(278) utalni. 8 Lásd a 279. oldalon legfelül, ill. a 13., 14., 16. lábjegyzetet. 9 Lásd a „gyarló”, „gyarmat”, „gyám”, „gyár” szavunk etimológiai rokonságának meglebegtetését (először) a 275. oldalon. (Vö. Zaicz Gábor: Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta, Budapest, 2013. 268. és A