Múltunk - politikatörténeti folyóirat 61. (Budapest, 2016)
2016 / 2. szám - VILÁGHÁBORÚ - ÁTALAKULÁSOK - F. Dózsa Katalin: Az első világháború hatása a polgári erkölcsök, a női szerepek és az öltözködés érdemi változásaira
68■I Világháború - átalakulások erkölcsösek és az erkölcstelenek is ugyanis inkább akartak szépek lenni, mint egészségesek. A Szabó Hírlap 47 1910-ben öszszeszámolta, hogy milyen súlyt hordoz egy hölgy egy igazi kánikulai napon: kalap 225 gramm, cipő 335 gramm, harisnya és alsónadrág 140 gramm, fűző és tartozékai 500 gramm, napernyő 350 gramm, kesztyű 40 gramm, retikül 400 gramm, alsóruha 500 gramm, felsőruha 500 gramm, azaz összesen 2990 gramm, közel 3 kilogramm. Ez már persze semmiség az ötven évvel azelőtti 10-15 kilóhoz képest, amennyit minimum nyomtak a krinolinos vagy turnürös dekoratív öltözékek. A gazdasági szükségszerűség diktálta kenyérkereseti lehetőség megteremtésének következménye az volt, hogy a reprezentatív és nagyon kényelmetlen női ruházatot meg kellett reformálni, mert alkalmatlan volt a munkavégzésre. Ez lassan be is következett, de valóban nagyon lassan. A 19. század közepétől kezdve egyre erősödtek a különböző, orvosok és művészek által támogatott reformruha-mozgalmak, sőt az 1880-as évek elejétől fűző és abroncsszoknya nélküli modelljeik esetenként a divatlapokba is bekerültek. Az 1900-as évek szecessziós divata már a reform jegyében csupán 5 méter anyagból készült, az abroncsszoknya eltűnt, kevesebb lett az alsónemű, de a ruhák magas gallérja a legnagyobb hőségben is fülig ért, és nagy, nehéz, agyondíszített kalapokat hordtak. Az új, hajlékony, S vonalú sziluetthez továbbra is szükség volt a fűzőre, és a szoknya elöl is hosszabb volt a földnél, nemcsak hátul. Igaz, ennek eredményeként, mivel másképp nem lehetett benne járni, kivillant a hosszú évtizedekig letagadott láb. Az 1910-es években már győzött a fűző nélküli, mell alatt elvágott, egyenes szabás, amit az alkalmi megjelenésnél reprezentációra vágyó hölgyek számára feltűnő színekkel, merész, egymáshoz nem illő anyagokkal, például szőrmével és selyemmel, arany és ezüst díszekkel tettek látványossá. Nappalra azonban ők is egyszerűbben öltöztek. Közben ugyanis szépen, csöndben mégiscsak kialakult egy, a munkavégzéshez is alkalmas, új, kényelmes öltözék: „Amíg a reformerek azon fáradoztak, hogy 47 Szabó Hírlap, 1910/14. 26.