Múltunk - politikatörténeti folyóirat 62. (Budapest, 2017)
2017 / 3. szám - SZEMÉLYISÉG ÉS ÁLLAMSZOCIALIZMUS - Soltész Márton: Az emlékezet ágboga. Heltai György 56-os anekdotái a szakirodalom tükrében
132 Személyiség és államszocializmus teszem, csak az öregek (Ági szüleim és anyám) jöhessenek ki. [...] Egyelőre az International Rescue Committee itteni irodájában dolgozom. Részben kellemes elfoglaltság, mert csak délutáni, részben kellemetlen, mert sok mindenben nem értek egyet a vezetővel, s ezt egy csöppet sem titkolom. (Állandó hülyeségeket csinálnak magyar vonalon.) Lehet, hogy nyitunk egy bazárt a közeljövőben, mert a kis házban, amit kibéreltünk, egy üzlethelyiség is van, és játszani amúgy is szeretünk. És nagyon vidámak vagyunk, meg bizakodók, mert igen jó szabadnak lenni. Persze mondanom se kell: nem bazárt nyit Heltai György. Éppen ellenkezőleg: Nagy Imre Politika-és Társadalomtudományi Intézet néven kutatóközpontot alapít, s mellé Szemle címmel folyóiratot indít. Csakhogy 1963 végére elapadnak a vállalkozás szerény anyagi forrásai, s így a következő évben a Heltai családnak ismét költöznie kell. New Yorkban, majd a dél-karolinai Charlestonban újfent a munkakeresés, az egzisztenciateremtés köti le hősünk energiáit - a felsőoktatásban eltöltött évtizedek pedig az előadásokra történő fölkészüléssel, a honi viszonyokhoz képest kiemelkedő publikációs követelmények teljesítésével, valamint a hallgatók lelkének ápolgatásával telnek. Egy szó, mint száz: a Nagy Imréről és a magyar forradalomról tervezett magnum opus sosem készül el. Apró cikkek születnek persze, s mellé interjúk tucatjai - a nagy mesélőkedvű, a magyar irodalom legnemesebb anekdotahagyományát követő emigráns ugyanis mindenkor jó szívvel áll a kérdezők rendelkezésére. 3 Lányi Ágnes édesapja, Lányi Viktor (1889-1962) zeneszerző, zenekritikus és műfordító végül kijutott. Brüsszelben hunyt el 73 éves korában. 4 Heltai György levele Tábori Pálnak, [Brüsszel] 1957. július 6., PIM Rt., V. 4741/65/1. 5 „Úgy látszik - írja Heltai 1964 januárjában Peéry Rezsőnek -, hogy az Intézet be kell fejezze munkásságát; anyagi támogatásunk [...] most már megszűnik. Saját erőnkből fenntartani még egy lapot sem lehetne, így azt hiszem, jobb, ha abbahagyjuk az egészet. Talán sikerül még annyit összeszednünk, hogy évente 1-1 Annalest továbbra is kiadjon az Intézet, de mindezt alighanem nélkülem, mert számunkra ez volt a végső lökés; elhatároztuk, hogy a nyáron átmegyünk az Egyesült Államokba. Mindez persze a valóságban nem ilyen egyszerű, mint ahogy leírom, de talán így lesz a legjobb.” - Heltai György levele Peéry Rezsőnek, Brüsszel, 1964. január 20., OSZK Rt., Fond 490/76/9.