Múltunk - politikatörténeti folyóirat 62. (Budapest, 2017)
2017 / 3. szám - SZEMÉLYISÉG ÉS ÁLLAMSZOCIALIZMUS - Soltész Márton: Az emlékezet ágboga. Heltai György 56-os anekdotái a szakirodalom tükrében
Soltész Márton - Az emlékezet ágboga 135 Anekdotából történeti tény Azt azonban, hogy ez a Heltai-féle elbeszélő hagyomány milyen fundamentális hatással volt a hivatalos történetírásra, csupán akkor értettem meg, amikor a Csalog-féle portré elektronikus rögzítését követően nekiláttam a „problematikus” - vagy legalábbis argumentációt kívánó - szöveghelyek megjegyzeteléséhez. E munka során kezdetben örömmel tapasztaltam, hogy a Varsói Szerződést övező történetegyüttes Kádár János „pisztolyos fenyegetőzése” Andropov követ jelenlétében, illetve az 1955-ös katonai szerződés egyetlen példányának kalandos útja számos történeti munkában szerepel. Gondoltam, ezek az összegző szándékkal született, a rendelkezésre álló forrásanyag értelmező elrendezését célul tűző monográfiák nyilván megfelelő igazolással vagy cáfolattal szolgálnak majd a vitás kérdések értelmezéséhez. Hitemben azonban csalatkoznom kellett. Vegyük elsőként az amerikai szakirodalom (elsősorban Paul Zinner) nyomán egyszerűen „gun in hand” epizódként aposztrofált esetet, melyről a Csalog-portréban a következőket olvashatjuk: November elsején elküldtük a táviratokat a követségeknek a semlegességi nyilatkozattal és a Varsói Szerződés felmondásával. Utána, délután volt a Minisztertanácsnak egy ülése, erre meghívtuk Andropovot is. Andropov fel is szólalt, és egyebek között valami olyasmit is mondott, hogy Magyarországon a kialakult helyzetben fennáll az ellenforradalom veszélye - és akkor erre válaszul következett Kádár emlékezetes kitörése. ELLENFORRADALOM?! Ha itt ellenforradalom lesz, azt kizárólag a maguk katonái csinálják! Fáj, hogy ezt kell mondjam, hiszen a Vörös Hadsereget én mindig a magaménak is éreztem, de ha most még egyszer bejönnének, akkor nekem, mint magyar kommunistának csak egyetlen választásom lenne: hogy fogjam a pisztolyomat, kimenjek az utcára és LŐJEK, hogy védjem a hazámat, a forradalmunkat! Körülbelül így. De elemi indulattal! Kádárt igazán nem egy érzelgős embernek ismertük - annál megrendítőbb