Múltunk - politikatörténeti folyóirat 64. (Budapest, 2019)
2019 / 1. szám - SZEMLE - Csunderlik Péter: Szédület (HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018. 486 p.)
Szemle 232 távollétében ítélték el), miképp Tisza testi hibáinak felemlegetése is megelőzte a Károlyi Mihály „nyomorékságát” részletező invektívákat. Ahogy Hatos rámutat: „A magyar jobboldali hagyományba Tormay Cécile híres-hírhedt könyve nyomán beleégett a »nyomorék« Károlyi Mihályról szóló mítosz, azt azonban kevesen tudják, hogy Krúdy Gyula (aki ma inkább a jobboldal egyik irodalmi ikonja) Tisza Istvánt nevezte testi hibásnak, aki »a nyomorékok konokságával« halt hősi halált »szennyes pártja« helyett.” (12.) Az elátkozott köztársaság érzékletesen adja vissza az 1918. novemberi hangulatot, amely Károlyit egy rövid időre a „magyar messiás” szerepébe emelte. Károlyit minimum „félistennek” tartották akkor, de még 1919 őszén is akadtak, akik a „megváltó” helyi értékeként a helyébe lépő Horthy Miklósról úgy beszéltek, mint az „új”, illetve a „jobbra húzó” Károlyiról. (161.) Komoly felelősségérzetre vall a felelőtlennek tartott Károlyi Mihálytól, hogy annak ellenére is vállalta a miniszterelnökséget, hogy tudta: „az az ember, aki ma vállalkozik a kibontakozásra, holnap a legnépszerűtlenebb ember lesz Magyarországon, és csak rossz békét tud szerezni”. (162.) Ez volt az a feladat, amit öt hónappal később Bethlen István elhárított magától, amikor a Vix-jegyzék átadása után az immár köztársasági elnök Károlyi felajánlotta neki a miniszterelnökséget. Hatos könyvének nagy erénye, hogy a szereplők egykori nézőpontját és „várakozási horizontját” rekonstruálja, ihletett miliőfestéssel kísérve, közemberek fennmaradt naplójegyzeteit és levélrészleteit legalább annyira használva illusztrációs anyagként, mint a politikusok utólagos visszaemlékezéseit. Az 1918-1919-es forradalmak résztvevőinek tetteit és kijelentéseit ugyanis csak úgy lehet megérteni, ha visszahelyezkedünk a világháborút követő hónapokba. Amikor széles körben gondolták úgy, hogy az első világháború katasztrófája bebizonyította a kapitalista rendszer csődjét, a jövő társadalmi berendezkedése pedig a szocializmus lesz. 1918 végén nemcsak lelkes galileisták érveltek emellett a Szabadgondolat bolsevizmusvitájában, hanem maga Apponyi Albert is azt írta Károlyi Mihálynak: „a régi rendszerhez való visszafordulásról szó sem lehet. Benne