Múltunk - politikatörténeti folyóirat 64. (Budapest, 2019)

2019 / 2. szám - A TÖRTÉNELEM TERHE AZ 1960-AS ÉVEKBEN - Scheibner Tamás - Zombory Máté: Holokauszt és államszocializmus. A történelem terhe a hatvanas években

A történelem terhe az 1960-as években intézményesült nyugati emlékezethez, akár egy teáscsésze le­tört füle. A (meglehet, önmagában sem teljesen egységes) nyu­gati előfeltevés-rendszer felülvizsgálatára lenne ehhez szük­ség, csakhogy a diskurzus sajátos rendjéből adódóan ennek a problémának puszta felvetése is a tudományos világban meg­szokottnál élénkebb feszültségek forrása. A téteket jól mutat­ja, hogy 2018 szeptemberében Remembering Across the Iron Curtain: The Emergence of Holocaust Memory in the Cold War Era címmel nemzetközi konferenciát rendeztek Yorkban, ahol Jeffrey Herf amerikai történész - többek közt a nácizmus ke­let- és nyugatnémet emlékezetét kutató szaktekintély - az első adandó alkalommal leszögezte: a holokauszt emlékezete és a hidegháború között márpedig semmilyen összefüggés nincsen. Ezzel a konferenciát magát kérdőjelezte meg, s egyúttal a prog­ram végleges verziójából eltűnt az alcím. A feszültség érthető, hiszen a kérdés hidegháborús kontex­tusban történő tárgyalása megkerülhetetlenné teszi az azzal való szembenézést, hogy a zsidó genocídium emlékezettörténete nem magyarázható önmagából, nem az esemény szingularitá­­sa helyezte feltétlenül és elsősorban az emlékezettörténeti ku­tatások középpontjába, hanem az 1960-as évek sajátos törté­neti viszonyrendszere (és az ehhez kötődő második perhullám) nyomán vált centrális jelentőségűvé. Csakhogy a kérdésfeltevés ilyesféle árnyalását a holokausztkutatók jelentős része aggoda­lommal kíséri figyelemmel: úgy érzik, ha a holokauszt emléke­zetének centrálissá válását esetleges történeti körülményekkel magyarázzuk, azzal relativizáljuk az esemény kiemelkedő fon­tosságát. Végeredményben a „versengő emlékezetek” Michael Rothberg által elemzett megnyilvánulásainak egy formájáról van itt szó.­ A relativizálás felsejlő árnyéka egyúttal évtizedes (és inkább abbamaradt, mintsem lezárt) vitákat idéz a történe­ti esemény mibenlétéről, a történeti tények rögzíthetőségéről, melynek próbakövévé szintén a soá vált. A történészek aggo­dalma valós kockázatot rejt, amire az utóbbi időben a termé­szettudományok történeti vizsgálatában úttörő Bruno Latour . Michael Rothberg: Multidirectional Memory: Remembering the Holocaust in the Age of Decolonization. Stanford UP, Stanford, 2009.

Next