Munka, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám
Zeneművészek és munkások kézfogása hatalmas vastaps fogadta a Zeneakadémián az Ifjúsági Bizottság két tehetséges tagját: az iparitanuló-otthonok lakói »felvonultak« hangversenyükre és a szeretet minden jelével elhalmozták őket már fellépésük előtt is. A FIATAL MŰVÉSZEK jártak már Oroszlányban, Várpalotán (koncertezés előtt a tárnába is leszálltak). Velük tartott a Magyar Rádió énekkara, máskor az Állami Népi Együttes kamarakórusa, sőt, fiatal színművészek is jelentkeznek, hogy önzetlen részvételükkel színesítsék a munkás- és művész-találkozókat. Cegléden immár több mint egy esztendeje zenebarát körök működnek az állami gazdaságban, a termelőszövetkezetekben és több városi üzemben. A zeneiskola művész-tanárai gyakran keresik fel a város határában levő művelődési házakat, az immár hagyományossá váló Tavaszi Ünnepi Zenei Napok jelentőségét pedig már tavaly sem annyira az úgynevezett „hivatalos program szerinti" koncertek adták, hanem a környék kulturális otthonaiban, üzemeiben, az állami gazdaságokban tartott baráti találkozók, zenei klubesték. Éppen egy hónappal ezelőtt jött fel 50 ceglédi termelőszövetkezeti paraszt egy vasárnap délelőtt közös operalátogatásra: Erpfszthy Etelka és Szendrey-Karper László kél Hunyadi Lász a Ménesi úti Ipari tanuló Intézetben lóját nézték meg, hogy színpadon is lássák, amit lemezről, pódiumról már ismertek! A KÜLFÖLDI SIKEREKBEN GAZDAG debreceni Kodály-kórus sem pihen habárain: a debreceni ÖRVENDETES TÉNY, hogy nap mint nap hírt kapunk Pestről és vidékről zenebarát körök, zenei klubok alakulásáról, hanglemez- és élőzenei bemutatókról, zenei ismertetéssel egybekötött hangversenyekről. Művészeink és a munkások, parasztok találkozásai immár nem hivatalosan, előre megrendezett program szerinti rendezvények, nem a termelési eredmények felsorolásából álló formális elmefuttatások, hanem kötetlen beszélgetésekből, őszinte kérdésekből, válaszokból, bírálatokból állnak. Nemcsak a művészek látják más szemszögből a kétkezű dolgozók munkáját, de nagyobb megbecsülés kíséri a felelősségteljes művészi munkát is, mint a múltban, amikor közhit szerint egy-egy «■sztár* személye, életének intimitásai voltak csak érdekesek. Az Operaház szakszervezeti szobájában manapság már azon vitatkoznak a színház tagjai — ösztöndíjasoktól többszörös Kossuth-díjasokig —, hogy ki kap helyet a legközelebbi üzemlátogatás csoportjában, ki lépjen fel társadalmi munkában a látogatást kísérő hangversenyen? Az Operaház és két üzem — a Csepeli Szerszámgépgyár és a Duna Cipőgyár — dolgozói között a szakszervezeti bizottságok kezdeményezése nyomán eleven, életteli kapcsolat fejlődött ki. Аг operaháziak felajánlották, hogy káptalanfüredi üdülőjükben évadonként 4 férőhelyet biztosítanak a csepeli munkásoknak, ugyanakkor a csepeliek megígérték, hogy az üdülő épületén minden szakmájukba vágó javítást elvégeznek. S az operaházi példáin kívül számos hasonló példáról tudunk... IMMÁR NEM ISMERETLEN az újságolvasók, rádióhallgatók előtt a fiatal zeneművészek mozgalma. A Zeneművész Szakszervezet Ifjúsági Bizottsága a nyári MTH-táborokban adott hangversenyek óta 35 ipari tanuló otthonban vett részt baráti beszélgetéssel egybekötött muzsikálásban. Több mint 17 ezer ifjúmunkás ismerkedett meg e közben Bach, Paganini, Mozart, Verdi, Csajkovszkij vagy Bartók életével, művészetével, életművük egy-egy jelentős alkotásával. Ma már nemcsak a szamba, a bugi-vugi iránt érdeklődnek, de feszülten figyelnek, ha Kocsis Albert hegedűművész, vagy a VIT-díjas Antal Imre (és felsorolhatnánk itt 40 —50 kitűnő fiatal művész nevét!) életéről, művészi elképzeléseiről, külföldi útjáról stb. beszél, mielőbb megszólaltatja hangszerét. Ma már levelek érkeznek a művész szakszervezethez alig ismert községekből. A botladozó, egyenetlen sorokból szeretettől áthatott gondolat csendül ki: várják a fiatal zeneművészeket, kíváncsiak életükre, munkájukra, művészetükre. (Úgy gondolom, felesleges külön hangsúlyozni, hogy az ilyen ifjúmunkás,fiatal művész találkozók nem jelentenek gázsi gyarapodást, annál inkább erkölcsi elismerést művészeink részére.) Nemrég például Gördülőcsapágygyár és a Vagongyár kórusával alakíttatak ki szoros baráti együttműködést. A két üzemi kórus tagjainak kérésére a Zeneművész Szakszervezet Hajdú megyei Bizottsága segíti az öntevékeny énekesek zenei képzését: kottaolvasás, hangszertanítás, zenei előadások stb. formájában. Számítsuk mindehhez hozzá az állami és társadalmi szervek által rendezett üzemi hangversenyeket: a SZOT zenei körműsorának eddigi száztíz koncertjét, az Országos filharmónia peremkerületi »ifjú zenebarátok« hangversenyeit, a nyárra tervezett, tavaly is nagy sikerrel megrendezett ingyenes térzenéket — tehát eleven, egészséges mozgalom bontakozik ki szemünk előtt. A FEJLŐDÉSHEZ minden lehetőség rendelkezésre áll, mert adva van a két legfontosabb tényező: a munkások és parasztok növekvő igénye a művészetek iránt, egyszersmind művészek és művész-pedagógusok százainak szeretetteljes érdeklődése az új művészetpártoló közönség: munkások és parasztok élete, munkája iránt. KOLLÁR ENDRE Az Operaház művészei a Duna Cipőgyárban Szathmáry László hegedűművész Ipari tanulóknak játszik