Munka, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1960-04-01 / 4. szám

Zeneművészek és munkások kézfogása hatalmas vastaps fogadta a Zene­­akadémián az Ifjú­sági Bizottság két tehetséges tagját: az iparitanuló-ott­­honok lakói »fel­vonultak« hangverse­nyükre és a szeretet min­den jelével elhalmozták őket már fellépésük előtt is. A FIATAL MŰVÉSZEK jártak már Oroszlányban, Várpalotán (koncertezés előtt a tárnába is le­szálltak). Velük tartott a Magyar Rádió énekka­ra, máskor az Állami Né­pi Együttes kamarakóru­­sa, sőt, fiatal színművé­szek is jelentkeznek, hogy önzetlen részvételükkel színesítsék a munkás- és művész-találkozókat. Cegléden immár több mint egy esztendeje zene­barát körök működnek az állami gazdaságban, a ter­melőszövetkezetekben és több városi üzemben. A zeneiskola művész-tanárai gyakran keresik fel a vá­ros határában levő műve­lődési házakat, az immár hagyományossá váló Ta­vaszi Ünnepi Zenei Na­pok jelentőségét pedig már tavaly sem annyira az úgynevezett „hivatalos program­ szerinti" koncer­tek adták, hanem a kör­nyék kulturális otthonai­ban, üzemeiben, az állami gazdaságokban tartott ba­ráti találkozók, zenei klubesték. Éppen egy hó­nappal ezelőtt jött fel 50 ceglédi termelőszövetke­zeti paraszt egy vasárnap délelőtt közös ope­ralátogatásra: Er­­pfszthy Etelka és Szendrey-Karper László kél Hunyadi Lász­ a Ménesi úti Ipari tanuló Intézetben ló­ját nézték meg, hogy színpadon is lássák, amit lemez­ről, pódiumról már ismertek! A KÜLFÖLDI SIKEREKBEN GAZDAG debre­ceni Kodály-kórus sem pihen habá­rain: a debreceni ÖRVENDETES TÉNY, hogy nap mint nap hírt kapunk Pestről és vidék­ről zenebarát körök, ze­nei klubok alakulásáról, hanglemez- és élőzenei be­mutatókról, zenei ismerte­téssel egybekötött hang­versenyekről. Művészeink és a munkások, parasztok találkozásai immár nem hivatalosan, előre megren­dezett program szerinti rendezvények, nem a ter­melési eredmények felso­rolásából álló formális el­mefuttatások, hanem kö­tetlen beszélgetésekből, őszinte kérdésekből, vála­szokból, bírálatokból áll­nak. Nemcsak a művészek látják más szemszögből a kétkezű dolgozók munká­ját, de nagyobb megbecsü­lés kíséri a felelősségtel­jes művészi munkát is, mint a múltban, amikor közhit szerint egy-egy «■sztár* személye, életé­nek intimitásai voltak csak érdekesek. Az Operaház szakszer­vezeti szobájában manap­ság már azon vitatkoznak a színház tagjai — ösztön­díjasoktól többszörös Kos­­suth-díjasokig —, hogy ki kap helyet a legközelebbi üzemlátogatás csoportjá­ban, ki lépjen fel társa­dalmi munkában a látoga­tást kísérő hangverse­nyen? Az Operaház és két üzem — a Csepeli Szer­számgépgyár és a Duna Cipőgyár — dolgozói kö­zött a szakszervezeti bi­zottságok kezdeményezése nyomán eleven, életteli kapcsolat fejlődött ki. Аг operaháziak felajánlották, hogy káptalanfüredi üdü­lőjükben évadonként 4 fé­rőhelyet biztosítanak a csepeli munkásoknak, ugyanakkor a csepeliek megígérték, hogy az üdülő épületén minden szakmá­jukba vágó javítást elvé­geznek. S az operaházi példáin kívül számos ha­sonló példáról tudunk... IMMÁR NEM ISME­RETLEN az újságolvasók, rádióhallgatók előtt a fia­tal zeneművészek mozgal­ma. A Zeneművész Szak­­szervezet Ifjúsági Bizott­sága a nyári MTH-tábo­­rokban adott hangverse­nyek óta 35 ipari tanuló otthonban vett részt ba­ráti beszélgetéssel egybe­kötött muzsikálásban. Több mint 17 ezer ifjú­munkás ismerkedett meg e közben Bach, Paganini, Mozart, Verdi, Csajkovsz­kij vagy Bartók életével, művészetével, életművük egy-egy jelentős alkotásá­val. Ma már nemcsak a szamba, a bugi-vugi iránt érdeklődnek, de feszülten figyelnek, ha Kocsis Al­bert hegedűművész, vagy a VIT-díjas Antal Imre (és felsorolhatnánk itt 40 —50 kitűnő fiatal művész nevét!) életéről, művészi elképzeléseiről, külföldi útjáról stb. beszél, mi­előbb megszólaltatja hangszerét. Ma már levelek érkez­nek a művész szakszerve­zethez alig ismert közsé­gekből. A botladozó, egye­netlen sorokból szeretet­től áthatott gondolat csen­dül ki: várják a fiatal ze­neművészeket, kíváncsiak életükre, munkájukra, művészetükre. (Úgy gon­dolom, felesleges külön hangsúlyozni, hogy az ilyen ifjúmunkás,fiatal művész találkozók nem jelentenek gázsi gyarapo­dást, annál inkább erköl­csi elismerést művészeink részére.) Nemrég például Gördülőcsapágygyár és a Vagongyár kórusával ala­­kíttatak ki szoros baráti együttműködést. A két üzemi kórus tagjainak ké­résére a Zeneművész Szakszervezet Hajdú me­gyei Bizottsága segíti az öntevékeny énekesek zenei képzését: kottaolvasás, hangszertanítás, zenei elő­adások stb. formájában. Számítsuk mindehhez hozzá az állami és társa­dalmi szervek által rende­zett üzemi hangversenye­ket: a SZOT zenei körmű­sorának eddigi száztíz koncertjét, az Országos filharmónia peremke­rületi »ifjú zenebarátok« hangversenyeit, a nyárra tervezett, tavaly is nagy sikerrel megrendezett in­gyenes térzenéket — tehát eleven, egészséges mozga­lom bontakozik ki sze­münk előtt. A FEJLŐDÉSHEZ min­den lehetőség rendelke­zésre áll, mert adva van a két legfontosabb ténye­ző: a munkások és parasz­tok növekvő igénye a mű­vészetek iránt, egyszers­mind művészek és mű­vész-pedagógusok százai­nak szeretetteljes érdek­lődése az új művészetpár­toló közönség: munkások és parasztok élete, mun­kája iránt. KOLLÁR ENDRE Az Operaház művészei a Duna Cipőgyárban Szathmáry László hegedűművész Ipari tanulóknak játszik

Next