Munka, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
AZ ELMÚLT HETEK, s a megelőző néhány hírnap elég gazdag volt tapasztalatban a kórusmozgalom szempontjából, mind a tömegdalok megszólaltatása, mind komponálása szempontjából. Előbb tán a megszólaltatásról egyet és mást. Megállapíthatjuk: végképp túljutottunk azon, hogy pódiumra kerülő akár leggyengébb öntevékeny énekkarunk is a dilettantizmus, a hajdani lapos, dalosköri mentalitás légkörét sugározná. Nagy fejlődés tapasztalható azoknál az énekkarainknál is, amelyek a legjobb hagyományok folytatói, a munkásmozgalom kórusainak örökösei, mint például az MSZBT-nek a Bartók— Kodály dalokat elsőnek éneklő Budapesti Általános Munkás Dalegyletből fejlődött Központi Énekkara, amely most hetven éves, vagy a Vándor Sándor nevét és szellemét őrző Vándor-kórus. (Ez akkor is igaz, ha a Vándor-kórusnál az idén, éppen legutóbbi két koncertjének tapasztalata szerint bizonyos visszaesés vehető észre.) Ugyanezeknek a hagyományoknak jeles folytatója a Munkásőrség Központi Férfikara, amely rövid néhány év alatt országosan a legjobbak egyikévé fejlődött. ÁPRILIS UTOLSÓ NAPJÁN ötszáz dalos hangversenyén győződtünk meg több budapesti és vidéki kórusunk örvendetes fejlődéséről — jóváb a kisiparosok Erkel-kórusa tetszett, s a már korábbanis ismert sárrétudvariak. A vidék soha nem tapasztalt fejlődésére egyébként is érdemes, sőt, szükséges felfigyelni — ez kórusmozgalmunknak esztendők óta legörvendetesebb jelensége. A Szegedi Zenebarátok Kórusát, a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola énekkarát, s a Pécsi Liszt Ferenc Kórust hallottuk a fővárosban gyors egymásutánban egy-egy óra toriális mű előadásán, s teljesítményük — kivált a pécsieké — kimagasló volt, várakozáson felüli. (S az Európai hírű debreceni Kodály-kórus budapesti szereplése előtt írjuk ezeket a sorokat.) Összefoglalva: öntevékeny és ifjúsági énekkaraink idei A SZOT zenei körműsora a múlt év őszén húsz művelődési otthonban kezdődött meg. Egy-egy sorozat általában hat-hét zenekari hangversenyből állott. Nagy szó olyan helyen hat zenekari est keretében Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini, Erkel és sok más nagy zeneszerző műveit játszani, ahol nemrég a komolyzene még teljesen háttérbe szorult. A legmelegebb elismerés hangján kell megemlítenünk a pestimrei művelődési otthon vezetőinek odaadó szervező munkáját, amely azt eredményezte, hogy a 220 személyes terem valamennyi helyére bérletet váltottak a környék dolgozói! Rákosszentmihályon pedig e Reszelőgyár az iskolák szókszínvonalával, fejlődésével általában elégedettek lehetünk. Műsorukkal is, hiszen a nagy zenei évfordulók méltó megünnepléséből is igazán szépen kivették — illetve kiveszik — a részüket. De ez külön cikket kívánna. Itt csupán egy dolgot kell még megemlíteni, amivel fenntartás nélkül nem, lehetünk elégedettek. S ez a tömegdalok komponálásának nehéz kérdése. Igazságtalanság volna azt mondani, hogy nem jutottunk tovább a korai esztendők stagnálásához, vérszegény kísérleteihez viszonyítva. A SZOT méltán jutalmazott az idén irodalmi alkotásokkal párhuzamosan néhánytömegdalt, s azóta már ezeknél jobbakkal, érdekesebbekkel és újszerűbbekkel is rendelkezünk. De nem sokkal. „Az új kórustermésből” címen a Zeneakadémián rendezett hangversenyben bizony nem tellett maradéktalan örömünk — tisztelet „egy pár” (pontosan kettő) szerzemény kivételének. Általában a szerzők javarésze zenei közhelyeikben, sablon-indulókban, bombasztokban lői munkaközösségeivel fogott össze, így töltötte meg zsúfolásig a hallgatóság a művelődési otthont szerenád-est, olasz operahangverseny és bécsi klasszikus mesterek műveiből összeállított műsor alkalmából. A jó példát folytatva, feltétlen elismerést érdemel a dolgozók zenei nevelése terén az óbudai József Attila művelődési ház munkája is. Mindezek azért is örvendetes tények, mert peremkerületekben történtek meg, ahol a hangversenyek hallgatósága túlnyomórészt munkásokból áll. Kevésbé érdemel már elismerést a Szakszervezetek Fehérvári úti kulturális otthona,vagy a pestlőrinci Rózsa Ferenc művelődési ház, ahol előfordult, hogy igen színvonalondolkodik és alkot még ezen a területen. Az új kompozíciók kisebb hányada színvonalban lényegesen jobb, de átlagos képességű kórusok számára megközelíthetetlen. (Gondolunk például a fiatal Szokolay Sándor most bemutatott kiváló szerzeményeinek egyes ide vonatkoztatható részleteire. EGY KIVÁLÓ TAPASZTALATTAL hadd zárjuk a gondolatsort: ötszáz dalos legutóbbi kórushangversenyén a KISZ Központi Művészegyüttesének Énekkara adta elő a fiatal Karai József elsőrendű szerzeményét, az Ifjúmunkásszvitet. Kiváló gondolat, figyelemre méltó kezdeményezés: a szerző a munkásmozgalom ismert dalaiból alkotta művét, amelyben a modern hangvételt szellemesen, finoman ötvözi a közérthetővel, a könnyen népszerűsíthetővel, s egyben a legjelesebb kórus-hagyományokat eleveníti fel. Reméljük folytatja, amit megkezdett, s reméljük más szerzők is fáradoznak már jó tömegdalaink szaporításán, javításán, megújításán. RAJK anorASlas hangverseny gyér közönség előtt hangzott el. A zuglói Danuvia művelődési ház vezetősége pedig jóval nagyobb propagandát fejt rá az amúgy is népszerű tánczene, mint a komolyzene érdekében! Kmetty János: z Énekpróba című festménye A körmenyeiről sz állapítanuk. náluk áltá A Fővére fel szabadián zéne verseny