Munka, 1962 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Bízvást elmondhatjuk, hogy az SZKP XXII. kongresszusának ez év októberében lezajlott, korszakalkotó tanácskozásai, nagyszerű gondolatokban, harcos útmutatásban és józan gyakorlati munkatervekben egyaránt mérhetetlenül gazdag megnyilvánulásai és határozatai erősen rányomták pozitív bélyegüket az V. szakszervezeti világkongresszusra, amely ugyanazon a helyen, a moszkvai Kreml új Kongresszusi Palotájában folytatta majdnem kéthetes munkáját. Az V. kongresszus széleskörű, gondos és céltudatos előkészítése mellett a szervezett dolgozók nemzetközi tanácskozásainak eredményességét és komoly sikerét az a tiszta szellem és az a termékeny légkör is biztosította, amelyet a kommunizmus építőinek kongresszusa a földkerekség dolgozói, az egész világ becsületes emberei, a békére és a zavartalan munkalehetőségre vágyó milliók között kialakított. Az első sikerként azt a tényt könyvelhetjük el, hogy az öt földrész 175 millió szervezett dolgozója közül — akiknek túlnyomó többsége, hozzávetőleg 107 millió ember az SZVSZ soraiban tömörül —, 143 millió szervezett dolgozó képviseltette magát az V. szakszervezeti világkongresszuson. Ezek nevében és megbízásából 97 országból 958 küldött és megfigyelő vett részt a tanácskozásokon. A számadatok is világosan bizonyítják, hogy az SZVSZ-пек az akcióegység megteremtésére irányuló munkája helyeslő visszhangot vált ki a világ munkásosztályából, amely odaadóan támogatja az egységtörekvéseket. AZ AKCIÓPROGRAM JEGYÉBEN Louis Saillant több mint ötórás, lendületes és hatásos beszámolójában rámutatott az SZDSZ-nek a IV. világkongresszus óta elért fejlődésére, növekedésére és eredményeire, majd az SZDSZ által a kongresszusra való felkészülés jegyében kidolgozott és világszerte alaposan megvitatott akcióprogram szellemében elemezte a jelenlegi világhelyzetet és ezzel összefüggésben a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfontosabb kérdéseit. Kiemelte a szakszervezeti világmozgalom feladatait a béke megóvásáért, a békés együttélés biztosításáért, általános és teljes leszerelés végrehajtásáért, valamint a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolásáért vívott küzdelemben. A szocialista országok szakszervezeti miuzgalmára áttérve, hangsúlyozta: »Sehol a világon nincs a szakszervezeteknek olyan felelősségteljes hatáskörük, annyi joguk és szabadságuk, mint a szocialista társadalomban Ezután behatóan méltatta az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott új pártprogramot, a kommunizmus felépítése programjának történelmi jelentőségét és az egész világ dolgozói számára példát mutató erejét. A dolgozóknak a tőkésviág államaiban dívó és időről időre fokozódó kizsákmányolását és jogfosztottságát ismertette ezután L. Saillant, és ezzel kapcsolatban leleplezte a jobboldali szakszervezeti vezetők, az SZSZNSZ munkásáruló és egységbontó tevékenységét. Az SZVSZ fennállása óta a szakszervezeti világmozgalom minél szélesebb egységének gondolatát propagálja és gyakorlati harcot folytat a munkásegységért, amely fokról fokra mind közelebb jut a megvalósuláshoz — hangoztatta Saillant, majd kijelentette: »Nem kétséges, hogy az V. szakszervezeti világkongresszus tovább szilárdítja a nemzetközi szakszervezeti egységet, óriási erőt képvisel. Ez az erő ellenállhatatlanná válik, ha acélos egységbe tömörülünk, ha közös frontban harcolunk a dolgozók létérdekeiért.« Ibrahim Zakaria, az SZVSZ szudáni nemzetiségű titkára a gyarmati rendszer elleni küzdelemről tartott beszámolót. Kijelentette, hogy az utóbbi időben különösen Afrikában lendült fel a felszabadító mozgalom, amely komoly lépéseket tett előre a gyarmatosítás régi és új formái elleni harcban. Nincs igazi függetlenség gazdasági függetlenség nélkül — ezt vallják ma a szabadságért küzdő erők világszerte. Zakaria rámutatott, hogy a dolgozók és a szakszervezetek szerepe döntő tényező volt a gyarmati rendszer elleni küzdelemben. A népeknek — mondotta — különös éberséget kell tanúsítaniuk az Egyesült Államok vezette imperialista erők törekvéseivel szemben, mert az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus elleni küzdelem mindenekelőtt osztályharc. Ezért meg kell teremteni az összes imperialistaellenes erők egységét, mert ez a legfőbb feltétele a függetlenség kivívásának. A szakszervezeteknek ebben a harcban elsősorban saját erőiket kell egyesíteniük. DEMOKRATIKUS VITA A beszámolók feletti — több napig tartó — vitában 114 küldött vett részt, tehát több, mint amennyi országnak hivatalos képviselője vagy megfigyelője jelen volt a kongreszszuson. Némely állam dolgozói nevében többen is felszólaltak. Ez mindennél hívebben tükrözi az SZDSZ összehívta V. világkongreszszus hiánytalan, őszinte, szocialista szellemű demokratizmusát, amelyen a nézetek és felfogások alapos, teljesen szabad, mélyreható kicserélése alapján születtek meg a sorsdöntő fontosságú, a jövőbe előremutató és a kétségkívül további döntő eredményeket hozó határozatok. Az öt világrészből Moszkvában, az első győzedelmes munkás-paraszt nagyhatalom fővárosában egybesereglett küldöttek felszólalásai nyomán éles körvonalakkal rajzolódtak ki mindazok az eszmék, áramlatok, problémák és feladatok, amelyeket a bolygónkon élő dolgozó emberek a magukéinak vallanak, s amelyek megvalósítására és megoldására az SZDSZ vezetésével elszántan és odaadóan törekednek. A döntéseknél, a választásoknál, a határozatok elfogadásánál kis és nagy országok, kisebb és nagyobb szakszervezeti központok küldötteinek természetesen azonos értékű és érvényű szavazati joguk volt. 2