Munka, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
BÉKÉT A VILÁGNAK Az első szó, amit leírunk — a béke! Vele köszöntjük az új esztendőben is magyar szervezett munkásság nagy családját, amelynek tagjai egyenként és együttesen lankadatlanul küzdenek a békéért és tudják: velünk együtt felsorakozik mindenki a világon a béke védelmére, aki méltó a névre — ember! Bízunk az emberben! Ezért szilárd hittel valljuk: a béke legyőzi a háborút! 1963-tól is azt reméljük mindenekelőtt, hogy Újabb áthatolhatatlan torlaszokkal zárja el a háborúhoz vezető utat. Reményeink megalapozottak, hiszen éppen a múlt évben — amikor oly nagy válságba került a béke ügye — bizonyosodott be, hogy a szocialista világrendszer békepolitikája meghatározó erőként irányítja az emberiség jó sorsát. Nem kíméljük erőinket a jövőben sem, ha tenni kell a békéért. Első kötelességünk, hogy hazánkban minél gyorsabb ütemben valósítsuk meg a szocializmust. Tetteink mérlegét megvonni, céljaink méltatását elvégezni most az újév küszöbén annál is könnyebb, mivel pártunk VIII. kongresszusán erről tárgyalt az ország vezetőereje. Befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását — így summázta a párt a múlt évvel zárult négy esztendős időszaknak a — joggal történelmi fordulóként jellemzett — eredményét. E néhány szó népünk, az emberiség legnagyobb és legnemesebb forradalma — a szocialista forradalom — első szakaszának befejezéséről beszél. E szakaszban szabadult fel hazánkban a dolgozó ember az anyagi egyenlőtlenség, a jogfosztottság, a politikai elnyomás igája alól. Ezzel indult el a nemzet azon az úton, amelyen eggyé forrva, valóra váltja mindazt, amit legjobb fiai, lelkes forradalmárok valaha is megálmodtak. Ha előre tekintünk — a perspektíva még felemelőbb. A párt azt a célt állította elénk, hogy az eddigieket is túlszárnyaló gazdasági alkotómunkával vessük meg az ember felemelkedésének még szilárdabb, még gazdagabb alapját. A fő front: a termelés! Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a front első vonalában a munkásosztálynak következésként a szakszervezeteknek kell helytállniuk, cselekedniük a szocializmus teljes felépítéséért. Azt mondjuk: a fő front a termelés — de úgy értjük: figyelmünk középpontjában az ember áll! Vagyis az irányadó jelszó — amely a gazdasági építést állítja előtérbe — szükségszerűen követeli a nevelés, a gondoskodás igényeinek minél teljesebb kielégítését is. Valóban, az alkotó emberi munka csak úgy győzedelmeskedhet minden akadályon, ha a tudományos igazság világítja meg az útját, ha a gondoskodás mutatja meg igazi célját. A szakszervezeti mozgalom számos eszközét kell ezért a nevelés, a gondoskodás szolgálatába állítani. Talán soha sem mondhattuk annyi joggal, mint most, hogy népünk kész mindazoknak a feladatoknak az elvégzésére, amit pártunk elénk állított. A szocialista brigádmozgalom, általában az a tiszteletet parancsoló felelősségtudat, ahogyan az egyes emberek vállalati vagy országos gondokból részt vállalnak — mind ezt bizonyítják. Nagy felelősségünk abban van tehát, hogy a kétségtelenül meglevő, szinte korlátlan lehetőségeket valóra váltsuk. Ezért igényeljük türelmetlenül — és eszközeinkkel segítjük is — a vezetés színvonalának emelését, foglalkozunk nagy odaadással az olyan feladatokkal, mint a műszaki fejlesztés, a mezőgazdaság termelésének növelése, az ipari üzemek összevonása, a kulturális célok között a felnőttoktatás —, hogy csak a fontosabbakat említsük. Jó alkalmat teremtenek a szakszervezeti tisztségviselők tíz- és tízezreinek aktivizálására a most folyó szakszervezeti kongresszusok, amelyek — pártunk reális és vonzó politikája alapján — az új esztendő kezdetén megjelölni hivatottak a tennivalókat. A most megjelent rendeletek pedig, amelyek a szociális gondoskodáson javítottak, arról tanúskodnak, hogy pártunk kongreszszusi határozatainak végrehajtása késedelem nélkül megkezdődött. És, hogy milyen gyors■ ütemben haladunk tovább, az rajtunk múlik. A sebességváltó fogantyúja a dolgozók kezében van. Egyesítsünk minden erőt az emberiség nagy ügye, a béke védelmére, hazánk, népünk további felemelésére, olyan eredmények elérésére, amelyek gazdagabbá, boldogabbá teszik életünket az új esztendőben. 1