Munka, 1965 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
A klubélet a művelődés, szórakozás, pihenés egységét jelenti, a moziban, színházban, televízióban szerzett élmények megbeszélésének a lehetőségét. A szabadfoglalkozások keretében egyrészt ezt a lehetőséget kell biztosítanunk. Másrészt a kulturált közös szórakozás egyéb igényeit is szeretnénk kielégíteni a rádióhallgatás, a televíziónézés és a szervezett társasjátékokon keresztül. A klubélet kialakításának, a közösségi szellem, a baráti kapcsolatok megteremtésének ez a legnehezebb része. Talán még tervszerűbb, körültekintőbb munkát követel, mint egy vitadélutánnak, vagy közös szórakoztató estnek a megrendezése. A szabadfoglalkozás ugyanis a klubéletnek az a területe, amelyben a különféle felfogású, különböző vérmérsékletű emberek gondolkodásmódját és közösségi érzését kell azonos szintre hozni. Az a célunk, hogy a klubok tagjai ezeken a szabadfoglalkozásokon eggyé kovácsolódjanak. Olyan családias hangulatot igyekszünk kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a vitadélutánokon otthonosabban mozogjanak, bátran kifejtsék véleményüket és felvessenek esetleg olyan problémákat, amelyekről egyébként csak a maguk szűk, kis baráti körében nyilatkoznak. Népművelő munkánk feladata, hogy a klubok szervezésével olyan fórumot teremtsünk, ahol mindenki megszólalhat, elmondhatja véleményét, vagy valamilyen problémájára választ kaphat. Meg kell szabadítani az embereket a már beivódott, megrögzött káros hatásoktól, a különféle magatartásbeli, vagy szemléleti ferdeségektől, amelyek sokszor megakadályozzák őket abban, hogy egy-egy gyűlésen, termelési tanácskozáson, vagy akár kulturális vitadélutánon őszinte véleményüket nyilvánítsák. Eredményekről azonban csak akkor számolhatunk majd be, ha klubtagjaink az élet más területén is aktívabban vesznek részt a dolgok intézésében és véleményükkel, javaslataikkal, vagy bírálatukkal befolyásolják a szocializmus felépítéséért folyó eszmei harcot. RÁCZ Istvánné ismeretterjesztő felelős JUBILÁL A SOPRONI VASAS MŰVÉSZEGYÜTTES Jóformán csak órákkal az egész ország felszabadulása előtt verték ki Sopronból, anemzetvezetők utolsó honi rezidenciájából a fasiszta hordákat a szovjet csapatok. S az aléltságából meg alig éledő városban egynéhány lakatosárugyári ifjúmunkás kultúrgárdát szervezett. Bombasérült raktárban, a nap legnagyobb részén át foglalt vb-irodán kezdték meg a munkát. Első szerepléseiket a lócákon szorongó munkás hallgatóság szeretetének és büszkeségének megnyilvánulását kísérték A soproni Vasas Művészegyüttes otthona ma az Elzett Fémlemezipari Művek soproni tárgyárának Petőfi Művelődési Háza, színjátszó tagjai 15—60 év között a város dolgozóinak minden rétegéből tevődnek öszsze. A csoport történetében olyan jelentős művek bemutatása szerepel egy-egy mérföldkőként, mint Schiller: Ármány és szerelem, Csehov: Váltva bácsi, Shaw: Pygmalion, Hans Pfeiffer: Lampionünnep, Ibsen: Nóra című drámája. A húsz év statisztikai mérlege: mintegy 90 egyfelvonásos és jelenet, 22 három felvonásos mű bemutatása. Az együttes még 1953-ban elnyertea vasasszakszervezet legjobb színjátszó csoportja a címet; szakszerű vezetése, elért színvonala alkalmassá teszi arra, hogy Győr-Sopron megye nyugati részein, ahová hivatásos együttes ritkán jut el, színházpótló szerepet teljesítsen. Fennállásának 20. évfordulóján szeretettel köszöntjük a műkedvelő mozgalomban élenjáró soproni szakszervezeti művészegyüttest! Ibsen: Nóra című drámájának főszereplői: Kovársffi Zsuzsa és Mészáros Tibor Jelenet Moliére Tartuffe-jéből. (Hetessy László, Kovács Éva és Schulek Gyula) Schiller: Ármány és szerelem című drámájának egy részlete. (Korán Jenő, Koch Károly, Kovácsifi Zsuzsa és Baráth Tibor)