Munka, 1966 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

térium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Nehéz­ipari Minisztérium bányászati ágazata építőipari válla­latainál, valamint az Építésügyi Minisztérium, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szakfelügyelete alá tartozó tanácsi építőiparban, felemelésre kerül a különélési pótlék, ez körülbelül 100 ezer dolgozót érint. Ugyanezeknél a vállalatoknál a munkahelyi pótlék be­vezetése mintegy 10 ezer, építkezéseken dolgozó műsza­kiak keresetét emeli. Az új rendelkezések értelmében az állami építő­ipari vállalatok többségénél a családjuktól távol élő családfenntartó építőipari dolgozók a vállalat székhe­lyén végzett munka esetén napi 15 forint, a vállalat székhelyén kívüli munka esetén napi 20 forint, a nem családfenntartók pedig 10 forint, illetve 15 forint kü­lönélési díjban részesülnek. Ez az intézkedés az érin­tett dolgozók jövedelmét havi 125—375 forinttal növeli. A különélési pótlék emelése és kiterjesztése lehe­tővé teszi ezeknél a vállalatoknál a nagymértékű és ká­ros munkaerő hullámzás csökkentését és a munkaerő stabilizálását. Az említett intézkedésekkel nem érintett építőipari vállalatoknál és munkahelyeken az eddigi rendszer marad érvényben. A munkahelyi pótlék bevezetése az érintett dolgo­­­zóknál , a főépítésvezetőknél, építésvezetőknél, főmű­vezetőknél, munkavezetőknél, valamint a munkahelyen dolgozó mérnököknél és technikusoknál — 10 százalé­kos béremelést jelent. A különélési díj emelése, valamint a 10 százalékos munkahelyi pótlék bevezetése éves szinten 300 millió fo­rinttal növeli az építőipari dolgozók jövedelmét. Az állami iparban és az egyéb ágazatokban dolgozó munkások bérét a február 1-én érvénybe lépő intézke­dések évente mintegy 630 millió forinttal növelik. Eb­ből az összegből — a kormányhatározatnak megfele­lően — a béremelés körülbelül 300 ezer munkást érint. Ez átlagosan 7—8 százalékos keresetnövekedést ered­ményez. A béremelésben részesített munkaköröket az irányító szervek az ágazati szakszervezetekkel együt­tesen határozzák meg. A béremelésnél figyelembe ve­szik mindenekelőtt a fokozott fizikai igénybevételt, a munkavégzés kedvezőtlen feltételeit, a munkához szük­séges szakképzettséget és a gyakorlatot. A béremelés általában érinti a bérszínvonalban viszonylag elmaradt és munkaerőhiánnyal küzdő területeket is. Az irányító szervek által meghatározott keretösz­­szegeken és munkakörökön belül végső soron a válla­lat vezetői a szakszervezeti bizottságokkal közösen dön­tik el, hogy a vállalatnál ki mennyi béremelést kap. A könnyűiparban a béremelés a munkások mintegy 40 százalékát érinti, főleg a teljesítménybérben dolgoz A NYUGDÍJEMELÉSRE, A PROGRESSZÍV JÁRULÉKRA ÉS A NYUGDÍJ­JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEKRŐL A fenti dokumentum ismerteti — többek között — a munkaviszonyon és kisipari szövetkezeti tagságon alapuló alacsony összegű nyugellá­tások felemelésére vonatkozó ren­delkezéseket. Az ismertetés azonban csak a főbb intézkedéseket tartal­mazza. Úgy véljük, hogy az egyes kérdések tisztázásához részletes tá­jékoztatás is szükséges. A nyugellátásoknak 1966. február 1-től történő felemelését a nyugdíj­­folyósító szervek (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, MÁV Nyugdíjhivatal) minden külön kérelem nélkül, hiva­talból elvégzik. A nyugdíjasok a február havi nyugdíjukat február végén — a szokott időben — már felemelt összegben kapják. Tudni kell azonban, hogy az ala­csony összegű sajátjogú nyugellátá­sok közül azok kerülnek felemelésre, amelyeket teljes egészében folyósíta­ni kell. Nem emelik most fel például azt a rokkantsági nyugdíjat, amelyet — a havi 500 forintot meghaladó munkabér miatt — csak egyharmad részben lehet folyósítani. Az ilyen nyugellátások felemelésére akkor és attól az időponttól kerülhet sor, amikor a nyugdíjat ismét teljes egé­szében folyósítani lehet. A dolgozó által fizetendő prog­resszív nyugdíjjárulékot az 1966. feb­ruár 1. napjától járó munkabérek után kell levonni. A nyugdíjjárulék mértékének meghatározásánál az egy-egy naptári hónapban kifizetett munkabért kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy a munka­bér mely hónapban (hónapokban) teljesített munka ellenértékeként ke­rül kifizetésre. Kivételt képez ez alól az az eset, ha 1966. február 1-át meg­előző időre járó munkabért fizetnek ki 1966. január 31-át követő időben. Ez után a munkabér után —­ össze­gére tekintet nélkül — 3 százalékos nyugdíjjárulékot kell levonni a dol­gozótól. A béralap terhére és a prémium­­alapszámláról kifizetett prémium munkabérnek tekintendő, tehát a nyugdíjjárulék mértékének megálla­pításánál ugyanúgy a kifizetéskor kell figyelembe venni, mint az egyéb munkabért. Ha a dolgozó valamely naptári hó­napra egyáltalán nem, vagy csak a naptári hónap egy részére kapott munkabért, például azért, mert táp­pénzes beteg, vagy fizetés nélküli szabadságon volt, a nyugdíjjárulék mértékét és összegét csak abban a hónapban ténylegesen kifizetett munkabér alapján kell megállapíta­ni. Ha tehát a havi 2400 forint mun­kabérrel alkalmazott dolgozó például, március hónap második felében táp­pénzes beteg és ezért csak fél hó- 2

Next