Munka, 1966 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
térium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Nehézipari Minisztérium bányászati ágazata építőipari vállalatainál, valamint az Építésügyi Minisztérium, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szakfelügyelete alá tartozó tanácsi építőiparban, felemelésre kerül a különélési pótlék, ez körülbelül 100 ezer dolgozót érint. Ugyanezeknél a vállalatoknál a munkahelyi pótlék bevezetése mintegy 10 ezer, építkezéseken dolgozó műszakiak keresetét emeli. Az új rendelkezések értelmében az állami építőipari vállalatok többségénél a családjuktól távol élő családfenntartó építőipari dolgozók a vállalat székhelyén végzett munka esetén napi 15 forint, a vállalat székhelyén kívüli munka esetén napi 20 forint, a nem családfenntartók pedig 10 forint, illetve 15 forint különélési díjban részesülnek. Ez az intézkedés az érintett dolgozók jövedelmét havi 125—375 forinttal növeli. A különélési pótlék emelése és kiterjesztése lehetővé teszi ezeknél a vállalatoknál a nagymértékű és káros munkaerő hullámzás csökkentését és a munkaerő stabilizálását. Az említett intézkedésekkel nem érintett építőipari vállalatoknál és munkahelyeken az eddigi rendszer marad érvényben. A munkahelyi pótlék bevezetése az érintett dolgozóknál , a főépítésvezetőknél, építésvezetőknél, főművezetőknél, munkavezetőknél, valamint a munkahelyen dolgozó mérnököknél és technikusoknál — 10 százalékos béremelést jelent. A különélési díj emelése, valamint a 10 százalékos munkahelyi pótlék bevezetése éves szinten 300 millió forinttal növeli az építőipari dolgozók jövedelmét. Az állami iparban és az egyéb ágazatokban dolgozó munkások bérét a február 1-én érvénybe lépő intézkedések évente mintegy 630 millió forinttal növelik. Ebből az összegből — a kormányhatározatnak megfelelően — a béremelés körülbelül 300 ezer munkást érint. Ez átlagosan 7—8 százalékos keresetnövekedést eredményez. A béremelésben részesített munkaköröket az irányító szervek az ágazati szakszervezetekkel együttesen határozzák meg. A béremelésnél figyelembe veszik mindenekelőtt a fokozott fizikai igénybevételt, a munkavégzés kedvezőtlen feltételeit, a munkához szükséges szakképzettséget és a gyakorlatot. A béremelés általában érinti a bérszínvonalban viszonylag elmaradt és munkaerőhiánnyal küzdő területeket is. Az irányító szervek által meghatározott keretöszszegeken és munkakörökön belül végső soron a vállalat vezetői a szakszervezeti bizottságokkal közösen döntik el, hogy a vállalatnál ki mennyi béremelést kap. A könnyűiparban a béremelés a munkások mintegy 40 százalékát érinti, főleg a teljesítménybérben dolgoz A NYUGDÍJEMELÉSRE, A PROGRESSZÍV JÁRULÉKRA ÉS A NYUGDÍJJOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEKRŐL A fenti dokumentum ismerteti — többek között — a munkaviszonyon és kisipari szövetkezeti tagságon alapuló alacsony összegű nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezéseket. Az ismertetés azonban csak a főbb intézkedéseket tartalmazza. Úgy véljük, hogy az egyes kérdések tisztázásához részletes tájékoztatás is szükséges. A nyugellátásoknak 1966. február 1-től történő felemelését a nyugdíjfolyósító szervek (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, MÁV Nyugdíjhivatal) minden külön kérelem nélkül, hivatalból elvégzik. A nyugdíjasok a február havi nyugdíjukat február végén — a szokott időben — már felemelt összegben kapják. Tudni kell azonban, hogy az alacsony összegű sajátjogú nyugellátások közül azok kerülnek felemelésre, amelyeket teljes egészében folyósítani kell. Nem emelik most fel például azt a rokkantsági nyugdíjat, amelyet — a havi 500 forintot meghaladó munkabér miatt — csak egyharmad részben lehet folyósítani. Az ilyen nyugellátások felemelésére akkor és attól az időponttól kerülhet sor, amikor a nyugdíjat ismét teljes egészében folyósítani lehet. A dolgozó által fizetendő progresszív nyugdíjjárulékot az 1966. február 1. napjától járó munkabérek után kell levonni. A nyugdíjjárulék mértékének meghatározásánál az egy-egy naptári hónapban kifizetett munkabért kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy a munkabér mely hónapban (hónapokban) teljesített munka ellenértékeként kerül kifizetésre. Kivételt képez ez alól az az eset, ha 1966. február 1-át megelőző időre járó munkabért fizetnek ki 1966. január 31-át követő időben. Ez után a munkabér után — összegére tekintet nélkül — 3 százalékos nyugdíjjárulékot kell levonni a dolgozótól. A béralap terhére és a prémiumalapszámláról kifizetett prémium munkabérnek tekintendő, tehát a nyugdíjjárulék mértékének megállapításánál ugyanúgy a kifizetéskor kell figyelembe venni, mint az egyéb munkabért. Ha a dolgozó valamely naptári hónapra egyáltalán nem, vagy csak a naptári hónap egy részére kapott munkabért, például azért, mert táppénzes beteg, vagy fizetés nélküli szabadságon volt, a nyugdíjjárulék mértékét és összegét csak abban a hónapban ténylegesen kifizetett munkabér alapján kell megállapítani. Ha tehát a havi 2400 forint munkabérrel alkalmazott dolgozó például, március hónap második felében táppénzes beteg és ezért csak fél hó- 2