Munka, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
Az ellenállás hirskölteménye BUDAPESTEN HARCOLTAK AZ ORSZÁG legnagyobb, sokmilliós „befogadóképességű” filmszínházának közönsége láthatta februárban három estén át a Budapesten harcoltak című új magyar tv-filmalkotást. Méltó emlékezés volt ez a filmsorozat fővárosunk felszabadulásának 23. évfordulójára. Az alapjául szolgáló, azonos című könyvet, Csillik Gábor önéletrajzi regényét már négy év előtti megjelenése óta számontartják az olvasók. A szerző a legendás hírű Szír-csoport tagjaként vett részt — mint angyalföldi ifjúmunkás — az illegális Kommunista Párt által vezetett fegyveres ellenállási mozgalomban. E csoport nevéhez fűződik több mint félszáz, a nyilas uralom hónapjaiban végrehajtott fegyveres akció, így a nyilas „Hűség háza” elleni merénylet, a Városi Színházban tervezett nyilas nagygyűlés szó szerinti „szétrobbantása” — és számos más sikeres akció. Vezetőjét, a párt megbízottját, a „Szír” fedőnéven ismert fiút 1944. december 22-én látták utoljára, azóta nyoma veszett. A szerző, a csoport életben maradt tagja, dr. Csillik Gábor rendőralezredes nemrégen a Televízió felkérésére Soproni Jánossal együtt forgatókönyvet írt regényéből, néhány más, a budapesti ellenállási mozgalomról szóló könyv felhasználásával. Ennek alapján készítette el Szőnyi G. Sándor rendező — Mestyán Tibor operatőrrel — a tv-filmsorozatot. S állapítsuk meg nyomban: az alkotók minden elismerésre méltó munkát végeztek. Valóban megtörtént események visszaidézése a filmművészet eszközeivel mindig egy fokkal nagyobb felelősséget — s óhatatlanul megkötöttséget is — jelent, mint a kigondolt történetek megfilmesítése. Nem kellett lélekzetelállító cselekményt, izgalmas fordulatokat kiötleniük: a film meséjét, eseményeit, egyes epizódjait maga az élet „írta”. Az író — egyúttal a film főhőse — valóban részt vett minden, bármily hihetetlenül vakmerőnek is látszó akcióban, amelyet a képernyőn láthatunk. Sőt, a rendező nyilatkozata szerint, néhány valóban lejátszódott részletet ki is hagytak a filmből, annyira valószerűtlennek tűnt volna a néző számára. AZ ALKOTÓKNAK tehát az a feladat jutott, hogy a valóban megtörtént eseményeket sűrítsék, a dokumentális hűségen túl művészileg hiteles emberábrázolást, jellemrajzot nyújtsanak, vagyis a valóság rekonstruálása helyett a műfajnak megfelelő műalkotást hozzanak létre. E kívánalomnak a film jelentős részében megfeleltek. Segítette őket ebben az irodalmi alapanyag: maga a könyv is őszintén és hitelesen, fordulatokban és izgalmakban gazdagon tárja elénk egy angyalföldi munkásfiú életét; a szerző szűkebb pátriáját, önmagát és környezetét nagy szavak és minden fenköltség nélkül ábrázolta. A film — amely mindebből csak az 1944-es eseményekre korlátozódik — hű a könyv szelleméhez. Főhősei, „Pipa”, vagyis Laci, aki azonos a szerzővel, „Kő”, aki „Szir”-nek felel meg s a meggondolatlanságával, gyengeségével később lebukásukat okozó „Levél” nem gáncstalan hősök legmerészebb helytállásuk idején sem. Nekik is vannak kisebb-nagyobb emberi hibáik, megmosolyogtató gyengéik. Bátor angyalföldi proletárfiúk, akiktől a „vagányság” sem idegen, bármikor készek a fiatalos-szertelen bolondozásra, s az illegális munkájuk során környezetükbe kerülő csinos lányokban is készek a nőt meglátni, nemcsak a konspirációs partnert. Talpig emberek, vállalják a veszélyt, de egyáltalán nem lelkesíti őket a kínzások, a mártírhalál gondolata. Viszont mintegy természetes életelemük a nyilas- és nácigyűlölet, ezáltal lesznek a párt akcióinak hű, sőt önállóan kezdeményező végrehajtói a röpcédula-terjesztéstől a vakmerő fegyveres merényletig. „A hősöket is a gólya hozza” — ezt a tréfásan megfogalmazott gondolatot fejti ki — igen komolyan —, következetesen a film. Az alkotók értették annak módját, hogy hőseiket szívünkbe lopják, rokonszenvessé tegyék őket esendőségük bemutatásával is; innen a film egyik — a néző által még e műfajban is igényelt — erénye: a rajta végigvonuló humor, ezért oldja fel az izgalmat sűrűn a mosoly, a nevetés. Egészen kitűnő alakítással járul hozzá a film feltételezhető sikeréhez a fiatal Madaras József „Pipa” szerepében. Hasonlóképpen teljesen azonosul az általa megformált figurával Dávid Kiss Ferenc „Kő” és Koncz Gábor „Levél” szerepében. Méltó partnereik Meszléry Judit (Zsuzsa) és Császár Angéla (Erzsi). VITÁRA késztethetne helyenként az ellenfél ábrázolása; mintha olykor túl könnyű „diónak” bizonyulna a horthysta majd a nyilas rendőrség, csendőrség, sőt a félelmetes német apparátus is. Gyakori hibája ez az ellenállási filmeknek. Tudjuk azonban, hogy az élet olykor fucsa véletleneket produkál; a Szír-csoport jól megszervezett akcióit olykor a szerencse is támogatta, ez nem vitás. A róluk szóló film ezt a tényt nem hagyhatta figyelmen kívül, Összegezve: a Budapesten harcoltak című tv-filmsorozat jelentős vállalkozás túlnyomórészt sikerültnek mondható eredménye, a közönség meglévő igényére épít — és ez nem baj —, azoknak azonban — és ez erénye — a szokott kalandfilmekéinál magasabb rendű művészi eszközökkel tesz eleget. G. SZABÓ LÁSZLÓ „Pipa” a nyilas rendőrpribékek kezében (Madaras József mögött Avar István) Jelenet a filmből (Császár Angéla fb. és Madaras József)