Munka, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

A továbbtanulás segítésére KOLLÉGIUM -TEHETSÉGES MUNKÁSGYERMEKEKNEK Budapesten, a II., Keleti Károly utca 37. szám alatt tavaly december­ben új kollégium nyílt meg. Ideigle­nes neve: Középiskolai Fiúotthon — s ez csak annyit jelez, hogy lakói középiskolás fiúk. Felvételüknek azonban három alapkövetelménye van. Így az, hogy fizikai dolgozó gyermeke legyen, kitűnő, jeles vagy jó tanulmányi eredményt igazoljon s azt az iskolai véleményt mutassa fel, hogy a diákotthon segítségével egyetemi tanulmányok folytatására alkalmasnak látják; végül az, hogy a felvételt kérő gyermek szülője, gondviselője budapesti lakos le­gyen. Ez utóbbi követelményt az teszi érthetővé, hogy a különleges diák­otthont a Fővárosi Tanács hozta lét­re a kétmilliós város munkásainak tehetséges fiúgyermekei részére. Kollégiumban általában vidékieket helyeznek el, ebben a diákotthonban pedig csak helybelieket, olyan mun­kásgyermekeket, akiknek otthoni környezete gyakran hátrányos, ked­vezőtlen vagy éppen visszahúzó erő­ként hat, s a fiatal ezért csak igen kis mértékben tudja kibontakoztatni képességeit. A származási kategóriák rendsze­re idején az egyetemi felvételeknél bizonyos előnyt jelentett a munkás származás. Az efajta megkülönböz­tetés megszűnt. NYÍLT VERSENYBEN, azonos feltételek, lehetőségek mel­lett nézhet minden fiatal az egyete­mi felvétel elé, ahol a tanulmányi eredmény, a tudás, a tehetség a leg­főbb értékmérő. Ezzel az intézkedéssel párhuzamo­san azonban a párt- és kormány­­határozatok felhívták az állami és társadalmi szervek figyelmét arra, hogy fokozott gondot fordítsanak a fizikai dolgozók gyermekeinek tanul­mányi támogatására, segítsék közép­iskolai és egyetemi továbbtanulásu­kat. A helyzet mégis úgy alakult, hogy az egyetemi felvételeknél csök­kenő tendenciát mutat a fizikai dol­gozók gyermekeinek arányszáma, akárcsak a gimnáziumok III—IV. osztályaiban, ahol a diákok egy ré­sze versenyképtelenné válva kima­rad már az I. vagy II. évfolyamról. Egyébként is igen sok gimnáziu­m­­ban rendkívül kedvezőtlen, alig né­hány százaléknyi a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Helyes lenne tehát ismét a szár­mazási megkülönböztetés bevezeté­se, ami formális helyzeti előnyt, meg nem érdemelt előjogokat biz­tosítana a fizikai dolgozók gyerme­keinek? Aligha, így hát megsegíté­sükre az egyetlen mód: amit a csa­lád nem tud nyújtani, azt kapják meg a társadalomtól. így érjük el, hogy minden gyermek valóban a ki­bontakozó képesség és tudásbeli színvonal alapján kerüljön be a fel­sőfokú intézményekbe. Kétségtelen, hogy TÖBBET KELL TENNÜNK ennek érdekében, mint amennyit az utóbbi néhány évben tettünk. E fon­tos társadalmi kötelezettséget ismer­te fel a Fővárosi Tanács, amikor létrehozta az említett különleges kollégiumot. Az intézményt „születése" napjá­tól jelentősen támogatja a szakszer­vezeti mozgalom, méghozzá kettős vonatkozásban. Egyrészt a tanulmá­nyi munka eredményességének fo­kozásával, másrészt — amire itt nem térek ki részletesebben­­— az isko­lán kívüli kulturális élet színvona­lának emelésével. A tanulmányi munka eredményes­ségének, „termelékenységének” fo­kozása érdekében egyedülállóan ma­gas szintű segítséget ad a szakszer­vezeti mozgalom azzal, hogy a III. és IV. osztályos gimnazisták számára egyetemi tanársegédek által veze­tett tanulmányi szakköröket szerve­zett az intézményen belül. Ennek je­lentősége nemcsak abból­­­áll, hogy a több órányi utazás idejét a diákok hasznos munkára fordíthatják (ugyanis nem kell utazniuk a TIT vagy a SZOT által szervezett egye­temi előkészítő tanfolyamokra, szak­köri foglalkozásokra), hanem abban is, hogy a kollégiumon belül kiscso­portos foglalkozás keretében egy fő­re lényegesen több „pedagógiai rá­fordítás” juthat. Ezeken az előnyö­kön túlmenően pedig lehetőség nyí­lik a differenciált foglalkozásra, ami abban nyilvánul meg, hogy mindkét osztálynak valamennyi szakon két­féle foglalkozás indult. Egy a tan­tárgyból lemaradottak segítésére korrepetáló jelleggel, egy másik pe­dig a MAGASABB SZINTŰ KÉPZÉS szolgálatában, egyetemi előkészítő jelleggel. Mindkét osztály számára külön-külön indult matematikai, fi­zikai és orosz nyelvi tanulmányi szakkör heti két-két, összesen heti 12 órában. Ez a rendszer felbecsülhe­tetlen értékű támogatást jelent az érettségire és az egyetemi felvételre készüléshez, még ezen a „rövid tá­von” is. Ugyanakkor azt ígéri, hogy szinte teljesen biztosítja a harmadi­kosok tanulmányi előfeltételeit a majdani bejutáshoz az egyetemre. A Fővárosi Művelődési Ház ugyan­csak értékes segítséggel járul hozzá a tanulmányi munka minőségének fokozásához. A diákotthonba kihe­lyezett könyvtári részlege szótára­kat, lexikonokat, enciklopédikus mű­veket, kötelező középiskolai irodal­mi könyvanyagot tartalmaz, amelyet a kollégisták — mint kézikönyvtá­rat — önkiszolgáló jelleggel használ­hatnak tanulmányaikhoz. Most ké­szül a közös távlati terv, amely sze­rint a Fővárosi Művelődési Házban ez év őszén induló tudományos diákszakkörök törzsgárdáját a kol­légiumi fiúk adják majd. A műve­lődési ház igazgatója elsőként aján­lotta fel, hogy rendszeres, ingyenes irodalmi és zenei műsorokat bizto­sít a diákotthon munkásfiataljainak, méghozzá „házhoz szállítva”. A nö­vendékeket ugyanakkor szívesen lát­ják az intézmény bármelyik ismeret­terjesztő, művészeti, szórakoztató szakkörébe, klubjába. Nem marad el a SZOT kulturális osztályának se­gítsége sem; januárban például in­gyenes színházlátogatást biztosított az egész kollégiumnak. E néhány példa csak egyetlen, nemrég létesült intézmény életének keresztmetszetében vázolta azt a tár­sadalmilag igen értékes tevékenysé­get, amellyel a szakszervezeti moz­galom a munkás származású, tehet­séges fiatalok továbbtanulását tá­mogatja. Azok pedig, akiknek szük­ségük van e segítségre, minden bi­zonnyal igazolni fogják, hogy érde­mesek rá! MATERÉNYI JENŐ

Next