Munka, 1968 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
A továbbtanulás segítésére KOLLÉGIUM -TEHETSÉGES MUNKÁSGYERMEKEKNEK Budapesten, a II., Keleti Károly utca 37. szám alatt tavaly decemberben új kollégium nyílt meg. Ideiglenes neve: Középiskolai Fiúotthon — s ez csak annyit jelez, hogy lakói középiskolás fiúk. Felvételüknek azonban három alapkövetelménye van. Így az, hogy fizikai dolgozó gyermeke legyen, kitűnő, jeles vagy jó tanulmányi eredményt igazoljon s azt az iskolai véleményt mutassa fel, hogy a diákotthon segítségével egyetemi tanulmányok folytatására alkalmasnak látják; végül az, hogy a felvételt kérő gyermek szülője, gondviselője budapesti lakos legyen. Ez utóbbi követelményt az teszi érthetővé, hogy a különleges diákotthont a Fővárosi Tanács hozta létre a kétmilliós város munkásainak tehetséges fiúgyermekei részére. Kollégiumban általában vidékieket helyeznek el, ebben a diákotthonban pedig csak helybelieket, olyan munkásgyermekeket, akiknek otthoni környezete gyakran hátrányos, kedvezőtlen vagy éppen visszahúzó erőként hat, s a fiatal ezért csak igen kis mértékben tudja kibontakoztatni képességeit. A származási kategóriák rendszere idején az egyetemi felvételeknél bizonyos előnyt jelentett a munkás származás. Az efajta megkülönböztetés megszűnt. NYÍLT VERSENYBEN, azonos feltételek, lehetőségek mellett nézhet minden fiatal az egyetemi felvétel elé, ahol a tanulmányi eredmény, a tudás, a tehetség a legfőbb értékmérő. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan azonban a párt- és kormányhatározatok felhívták az állami és társadalmi szervek figyelmét arra, hogy fokozott gondot fordítsanak a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi támogatására, segítsék középiskolai és egyetemi továbbtanulásukat. A helyzet mégis úgy alakult, hogy az egyetemi felvételeknél csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek arányszáma, akárcsak a gimnáziumok III—IV. osztályaiban, ahol a diákok egy része versenyképtelenné válva kimarad már az I. vagy II. évfolyamról. Egyébként is igen sok gimnáziumban rendkívül kedvezőtlen, alig néhány százaléknyi a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Helyes lenne tehát ismét a származási megkülönböztetés bevezetése, ami formális helyzeti előnyt, meg nem érdemelt előjogokat biztosítana a fizikai dolgozók gyermekeinek? Aligha, így hát megsegítésükre az egyetlen mód: amit a család nem tud nyújtani, azt kapják meg a társadalomtól. így érjük el, hogy minden gyermek valóban a kibontakozó képesség és tudásbeli színvonal alapján kerüljön be a felsőfokú intézményekbe. Kétségtelen, hogy TÖBBET KELL TENNÜNK ennek érdekében, mint amennyit az utóbbi néhány évben tettünk. E fontos társadalmi kötelezettséget ismerte fel a Fővárosi Tanács, amikor létrehozta az említett különleges kollégiumot. Az intézményt „születése" napjától jelentősen támogatja a szakszervezeti mozgalom, méghozzá kettős vonatkozásban. Egyrészt a tanulmányi munka eredményességének fokozásával, másrészt — amire itt nem térek ki részletesebben— az iskolán kívüli kulturális élet színvonalának emelésével. A tanulmányi munka eredményességének, „termelékenységének” fokozása érdekében egyedülállóan magas szintű segítséget ad a szakszervezeti mozgalom azzal, hogy a III. és IV. osztályos gimnazisták számára egyetemi tanársegédek által vezetett tanulmányi szakköröket szervezett az intézményen belül. Ennek jelentősége nemcsak abbóláll, hogy a több órányi utazás idejét a diákok hasznos munkára fordíthatják (ugyanis nem kell utazniuk a TIT vagy a SZOT által szervezett egyetemi előkészítő tanfolyamokra, szakköri foglalkozásokra), hanem abban is, hogy a kollégiumon belül kiscsoportos foglalkozás keretében egy főre lényegesen több „pedagógiai ráfordítás” juthat. Ezeken az előnyökön túlmenően pedig lehetőség nyílik a differenciált foglalkozásra, ami abban nyilvánul meg, hogy mindkét osztálynak valamennyi szakon kétféle foglalkozás indult. Egy a tantárgyból lemaradottak segítésére korrepetáló jelleggel, egy másik pedig a MAGASABB SZINTŰ KÉPZÉS szolgálatában, egyetemi előkészítő jelleggel. Mindkét osztály számára külön-külön indult matematikai, fizikai és orosz nyelvi tanulmányi szakkör heti két-két, összesen heti 12 órában. Ez a rendszer felbecsülhetetlen értékű támogatást jelent az érettségire és az egyetemi felvételre készüléshez, még ezen a „rövid távon” is. Ugyanakkor azt ígéri, hogy szinte teljesen biztosítja a harmadikosok tanulmányi előfeltételeit a majdani bejutáshoz az egyetemre. A Fővárosi Művelődési Ház ugyancsak értékes segítséggel járul hozzá a tanulmányi munka minőségének fokozásához. A diákotthonba kihelyezett könyvtári részlege szótárakat, lexikonokat, enciklopédikus műveket, kötelező középiskolai irodalmi könyvanyagot tartalmaz, amelyet a kollégisták — mint kézikönyvtárat — önkiszolgáló jelleggel használhatnak tanulmányaikhoz. Most készül a közös távlati terv, amely szerint a Fővárosi Művelődési Házban ez év őszén induló tudományos diákszakkörök törzsgárdáját a kollégiumi fiúk adják majd. A művelődési ház igazgatója elsőként ajánlotta fel, hogy rendszeres, ingyenes irodalmi és zenei műsorokat biztosít a diákotthon munkásfiataljainak, méghozzá „házhoz szállítva”. A növendékeket ugyanakkor szívesen látják az intézmény bármelyik ismeretterjesztő, művészeti, szórakoztató szakkörébe, klubjába. Nem marad el a SZOT kulturális osztályának segítsége sem; januárban például ingyenes színházlátogatást biztosított az egész kollégiumnak. E néhány példa csak egyetlen, nemrég létesült intézmény életének keresztmetszetében vázolta azt a társadalmilag igen értékes tevékenységet, amellyel a szakszervezeti mozgalom a munkás származású, tehetséges fiatalok továbbtanulását támogatja. Azok pedig, akiknek szükségük van e segítségre, minden bizonnyal igazolni fogják, hogy érdemesek rá! MATERÉNYI JENŐ