Munka, 1972 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 8. szám
kultúra Ahol nincs szükség orvosi agitációra Budatétény, Terv utca 1—3. Női Fehérneműgyár. Közel kétszáz lány és asszony hajol naponta két műszakban a varrógépek fölé. A munkaasztalok között halmokban áll az elkészült fehérnemű, ing és blúz, s a még varrásra váró anyag. S mostanában különösen szűk a hely. A két üzemrészt átépítik, kicserélik, illetve felmagasítják a tetőszerkezetet. Hogy a termelés folyamatos legyen, az átépítés idejére egy teremben ültették le a közel száz munkásnőt. A már elkészült csarnok ugyan sokkal tágasabb, világosabb lett, az asztalok között azonban alig lehet mozogni. Látogatásunkkor éppen reggeli szünet van. Egyszeresen megszólal egyikük: — Lányok, nem lenne jó már tornázni egy kicsit? A kérdésre a választ nem ott, a műhelyben, hanem a szakszervezeti bizotsságon, Nagy Mátyásné szbtitkártól kaptuk meg. — Dolgozóink ma már szinte kivétel nélkül igénylik a munkaközi tornát, a három-négyórás munka utáni rövid kikapcsolódást, felfrissülést. S ehhez hozzá is szoktak. Mi ugyanis már 1968-ban bevezettük a munkahelyi testnevelést. Jelenleg, márciustól november 30-ig sajnos szünetel a torna, mivel az egyetlen munkateremben nagy a zsúfoltság. Az átépítést viszont termeléskiesés nélkül csak így tudtuk megoldani. December elseje után a már sokkal tágasabb, levegősebb termekben természetesen újra megindul a munkaközi torna. S akármilyen furcsán is hangzik netán, ezt az időpontot már alig várják dolgozóink. „Természetes”.........Igénylik a tornát” ... „Már alig várják” ... De vajon mindig, már a kezdéskor is így volt ez? — Hát... nem egészen — ismeri el kertelés nélkül az szb-titkárnő. — A tornát, mint említettem, 1968-ban vezettük be a szakszervezet kezdeményezésére. Abban az időben, s azóta is, sok segítséget kaptunk Neu Jenőtől, aki a Testnevelési Főiskolán felkarolta, kézbe vette a munkahelyi testnevelést. Mielőtt elkezdődött volna a torna, ő és az üzemorvosunk is elmagyarázta, hogy erre miért van szüksége a dolgozónak. Persze, tudja, hogy van ez. Az aszszonyok bólogattak, helyeseltek — aztán mégis idegenkedtek az egésztől. Igaz, meglehetősen vegyes nálunk a munkásnők korösszetétele. Vannak egészen fiatalok, de vannak nyugdíjkorhatár előtt állók is. S lehet, hogy kicsit szégyelték magukat egymás előtt, de elég sokáig tartott, amíg valamennyien rádöbbentek, hogy bizony nem is rossz dolog egy kis mozgás munka közben. — Bizony, elég sok volt a dolgunk az első időkben — emlékezik vissza az orvosi szobájában Schneider Józsefné nővér, aki már húsz éve tevékenykedik itt a gyárban. — Molnár doktort, aki egy éve Algírban dolgozik, a torna bevezetése után szinte naponta kereste fel egy-egy dolgozó. — „Doktor úr, miért kell tulajdonképpen nekem itt ugrabugrálni? Szükségem van nekem a különböző hajlongásokra? Hát nem eleget hajolok egész nap a gép fölé?” — Molnár doktor aztán részletesen elmagyarázta, hogy miért van szükség a tornára, miért kell a munkában foglalkoztatott izmokat, ízületeket egészen más irányú mozgással felfrissíteni, regenerálni. — Én szerencsére már egészen más helyzetben vagyok — szól közbe dr. Major Zsófia, aki egy éve vette át az üzemorvosi teendők ellátását. — Nekem már nem kell magyarázni, agitálni, az asszonyok időközben rájöttek, hogy hasznos, jó dolog a munkaközi torna. Orvosi felvilágosításra tehát már nincs szükség. Sőt! Még március előtt többször előfordult, hogy elromlott a magnó, s akkor méltatlankodva jöttek be hozzám: micsoda dolog az, hogy ma nem tudnak tornázni. — A torna felüdít. És van még egyéb eredménye is? — Igen. Határozottan állíthatom, hogy nagyrészt a munkaközi tornának köszönhető: az utóbbi időben senki sem jött hozzám hát- és derékfájás vagy ízületi panaszokkal. Márpedig az ülőmunkát végzőknél, úgy érzem, ez nagyon nagy eredmény. — Ehhez talán még egy apróságot — veszi át a szót ismét Nagy Mátyásné. — Az asszonyok, miután felismerték a torna szükségességét, egyre inkább különbséget tudtak tenni gyakorlat és gyakorlat között. Előfordult, hogy egyet-egyet kihagytak, mert vagy túl nehéznek, vagy esetleg feleslegesnek tartottak. Ilyenkor szinte az egész műhely leállt. S egyben kérték, ezt vagy azt a gyakorlatrészt a jövőben hagyják ki. Az üzemi torna sikerét, amint megtudtuk, jórészt elősegítette a vállalati gazdasági vezetés megfelelő hozzáállása, segítsége. Vonatkozik ez elsősorban a közvetlen üzemvezetésre, a művezetőkre. Mint jó példát hallottuk, a magnószalag rendszeres cseréjét Neu Jenő, illetve újabban a szakszervezet testnevelő tanára közvetlenül Veres főművezetővel bonyolítja le, aki egyben vállalta az előtornász szerepét is. A vállalatvezetés segítőkészségét bizonyítja egyébként az is — teszi még hozzá az szb-titkárnők, hogy legutóbb már a kollektív szerződésben is rögzítettük a munkaközi szünet, illetőleg a munkaközi torna biztosítását. Elhatároztuk azt is, hogy az év végéig a másik négy telephelyen is bevezetjük a munkahelyi testnevelést. A Tűzoltó utcában és Pápán már megtaláltuk az előtornászokat, s biztosítottuk a magnót is. A hátralevő időben pedig a másik két telephelyen is megteremtjük a torna bevezetésének előfeltételeit. Persze, ezeken a helyeken, akárcsak négy évvel ezelőtt itt, nálunk, valószínűleg nem lesz könynyű dolgunk. Nagy szükség lesz tehát a szakszervezet és az üzemorvos összefogására, agitációjára, felvilágosító munkájára. De bízunk abban, hogy nem is olyan sokára, már a négy telepen is igénylik majd a dolgozók a tornát. A telephelyről egyébként néhány embert meghívunk ide tapasztalatcserére. Ami azt illeti, van mit tanulni, tapasztalni a Női Fehérneműgyárban! D. I. Sportvezetők tanácskozása Hat szocialista ország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió és Magyarország szakszervezeti sportvezetői 1972. július 28 között Budapesten tanácskozást tartottak. A tanácskozás napirendjén olyan időszerű kérdések megvitatása szerepelt, mint a nemzetközi szakszervezeti sportkapcsolatok két- és többoldalú fejlesztése, a rekreáció kibontakoztatása, a tudományos ülésszakok, szimpóziumok, tapasztalatcserék fejlesztése. Ezekben a kérdésekben megállapodások születtek, melyekből néhány már az 1973. évre elfogadott nemzetközi együttműködési és cseretervekben is szerepel. Ilyen például a Várnában megrendezésre kerülő tudományos ülésszak, amely a tejnevelés és termelés témáját tűzi napirendre, vagy a lengyelországi szimpózium, amely a munkahelyi testneveléssel foglalkozik. A tanácskozás résztvevői megállapodtak több, kiemelt nemzetközi verseny megrendezésében, mint például a moszkvai TBUD futóverseny, „A szocializmus építésének útján” elnevezésű 7 napos kerékpáros verseny Lengyelországban, a magyarországi Népszava Atlétikai Kupa, ifjúsági labdarúgó torna stb. A delegációk megállapodtak a rendszeres naptáregyeztetésben is. Elhatározták, hogy a nemzetközi tanácskozást évenként más-más országban megtartják, s ezek előkészítésére, valamint a feladatok koordinálására bizottságot hoznak létre. 45