Munka, 1974 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám
Mocsári Károly A verseny időszerű kérdései SZERENCSÉS VÉLETLEN: nemrégiben a Minisztertanács és a szakszervezetek elméleti kutató intézete közgazdasági osztályának egésznapos értekezlete csaknem egyidőben cserélt véleményt a szocialista munkaverseny időszerű kérdéseiről. A kormány ülése azért érdemel figyelmet, mert tárgyilagosan értékelte az MSZMP Központi Bizottsága 1971 decemberi határozatának végrehajtását. A kutatóintézet által rendezett vitára viszont azért érdemes odafigyelni, mert a „miértekre” próbál választ keresni. A kormány állásfoglalása megállapította: a párt határozata óta általában erősödtek a munkaverseny pozitív vonásai. A határozat végrehajtását segítő központi rendelkezéseket, irányelveket — néhány kivételtől eltekintve — kellő időben megkapták a vállaltatok, ezt követően módosították a versenymozgalom célkitűzéseit közelebb hozták azokat a termelési, gazdálkodási célokhoz. A rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt tehát eleget tettek a formai követelményeknek, amelyek feltétlenül szükségesek a párt, a kormány és a Szaktanács témába vágó határozatának végrehajtásához. A párt és a kormány határozata a gazdasági vezetők kötelességévé teszi a munkaverseny irányítását és szervezését. Ezt a megváltozott helyzetet tükrözték a szocialista brigádok tavalyi ágazati és országos tanácskozásai, hogy a minisztériumi és a vállalati vezetők felszólalásaiban részletesen kitértek a munkaversenymozgalom fejlesztésével kapcsolatos feladatokra. Sajnos, sok vállalatinál ennek ellenére még ma is az a gyakorlat, hogy a gazdasági vezetőik csak a leglényegesebb versenycélok megjelölésében látják feladatukat, a közép- és alsószintű vezetésnél nem egyszer még ez is elmaradt. A munkaverseny tartalmi szervezésében és irányításában még nem kielégítő a változás. A kormány értékelése szerint a verseny irányítása és szervezése számos vállalatnál továbbra is a szakszervezeti szervekre hárul. Jó dolog, hogy a vállalati versenycélok általában figyelembe veszik a központi irányelveket és alkalmazkodnak a helyi gazdasági tervekhez. Gyakori viszont, hogy a helyes vállalati célkitűzéseket nem konkretizálják, üzemi, munkahelyi szintre, s emiatt a dolgozók vállalásai és az adott üzemrész termelési feladatai között nincs kellő összhang. Problémát okoz továbbá, hogy a versenyvállalásokat általában az előző év decemberében, vagy a tárgyév januárjában teszik meg, a tervek végleges kialakítása, jóváhagyása viszont az első negyedévben történik. A párt és a kormány határozata szerint a munkaverseny bázisa a szocialista brigád. A vállalatok vezetői elismerik és hasznosítják a brigádok kezdeményezőkészségét, segítő erejét, ám a kedvező jelenségek mellett tapasztalható, hogy a brigádok vállalásait nem az alapvető termelési, gazdálkodási feladatokra irányítják. Gyakori, hogy a vállalások teljesítésének értékelésénél csak a termelési feladatokat veszik figyelembe, háttérbe szorul a hármas követelmény: ,,Szocialista módon élni, tanulni, dolgozni”. A KORMÁNY MEGÁLLAPÍTÁSA szerint a Legtöbb vállalatnál még nem találták meg az anyagi eszközök koncentrált felhasználásának helyes módszerét. Ezért a jobb munkára ösztönző és a munkaverseny-vállalások teljesítésének esetére rendelkezésre álló összegeket külön-külön használják fel. A munkaversenyben elért eredményeket a vállalatok általában csak a részesedési alap közvetlen anyagi ösztönzésére szolgáló részének 3—10 százalékával honorálják. Ebben szerepet játszik az is, hogy a brigádok vállalásai nincsenek mindig összhangban a termelési, gazdálkodási célokkal, illetve a változásokat nem képesek kellő rugalmassággal követni. Az elmondottakkal függ össze, hogy ma még gyenge a kapcsolat a kollektív szerződésben foglalt rendelkezések és a munkaverseny között. A Minisztertanács határozata szerint: a minisztériumoknak az eddiginél lényegesen több segítséget kell adniuk a vállalatoknak, segíteniük a jó kezdeményezés elterjedését A vezetők beszámoltatásánál, munkájuk megítélésénél — a határozatokban előírtaknak megfelelően — figyelembe kell venni azt is, hogyan látják el a munkaversennyel kapcsolatos tennivalókat. A vállalatok gazdasági vezetői tartalmasabban foglalkozzanak a versennyel, kísérjék figyelemmel egész folyamatát a vállalásoktól a teljesítésig. Vonatkozik ez a közép- és alsószintű vezetőkre is, akik részére azonban biztosítani kell — felelősségük hangsúlyozása mellett — a megfelelő információt, a hatáskört. A szocialista brigádok vállalásait a jövőben még nagyobb súllyal kell a termelés fő feladataira és a nevelésre irányítani. Az eddiginél jobban össze kell hangolni a termelés és a szocialista munkaverseny anyagi ösztönzését. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete közgazdasági osztályának összejövetelén elöljáróban áttekintették a munkaverseny-kutatások jelenlegi állását. Emlékeztettek rá, hogy a témában a korábbi években számos tanulmány jelent meg. Ezek mondanivalóját jól foglalja össze Nemeslaki Tivadarnak, a Szaktanács főtitkár helyettesének előadása, mely az MSZMP politikai akadémiáján 1972 novemberében hangzott el. Ennek lényege: napjainkban még eléggé nagy a szakadék a munka és a verseny — melyet egybehangzóan munkaversenyként szoktunk emlegetni —, illetve a munka díjazása és a verseny eredményeinek honorálása között. Az eszmecserén elhangzott: a szocialista munkaversennyel foglalkozó szakirodalom máris nagy, ám az ilyen témájú tudományos irodalom szinté teljesen hiányzik. A munkaversenyt körülbelül negyed évszá r !minden kedvet eltm sónknak eredményekben gazdag, deidej új esztendet kíván a Szerkesztés ég !