Munka, 1975 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 4. szám

Hétszer választották meg huszonkét éve bizalmi az Aluminiumgyárban Czimmermann Károly vasesztergályos, tmkcsoportvezető. Hétszer választották újra ugyanabban a bizalmi csoportban. Most a közelgő választáskor lemond. Már elérte a nyugdíjkorhatárt, úgy döntött, még két évet dolgozik, de tisztséget már nem vállal, válasszanak most helyette mást. Dolgozni még akar, hiszen a családi háza törlesztéséhez szüksége van a keresetre, hogy idősebb korában adósság nélkül élvezze a pihenést, a gyümölcsöskertet a ház körül, amelyben már termőre fordultak a fák. Az Aluminiumgyárban 1939 óta dolgozik, szakszervezeti tevékenységet 1947 óta végez, 1948-ban választották meg először bizalminak. — Mivel foglalkozott a bizalmi az ötvenes években? — Ugyanazzal mint most. A dolgozók ügyes-bajos dolgaival, a segélyekkel, a politikai neveléssel, szemináriumokkal, a társadalmi munkával és a vállalati feladatok ismertetésével. — Mi változott? — Nőtt a bizalmi jogköre. Most valóban sok mindenről megkérdezik a véleményét és érdemes is véleményt mondani. — Meghallgatják-e mindkét részről a bizalmi véleményét, a vezetők és a tagság? — Igen. Természetesen előfordul, hogy a tagok jó műhelynyelven „beolvasnak", de meghallgatják, amit mondok és rendszerint el is fogadják. A bizalmiak munkája nagyon jól szervezett az utóbbi időben, két-három éve rendszeresek a bizalmi értekezletek, ahol be kell számolni a végzett munkáról. Arra a kérdésre, hogy miről számolhat be, Czimmermann Károly elmondta, mi mindennel foglalkozik. Nagyon fontosnak tartja a munkavédelmet, mert azzal nyitotta a sort. A műhelyben állandóan, rendszeresen ellenőrzik a gépeket, szerszámokat, hogy megfelelnek-e a biztonsági követelményeknek. Figyelik, hogy a munkatársak használják-e a védőfelszerelést, a szemüveget, nem tört-e össze a szemüveg. Ha valaki beteg, meglátogatják. Kitalálják mivel okozhatnak neki meglepetést. „Nem itallal" — mondja a bizalmi — mert az árthat is a betegek többségének. Nem intézi el a beteglátogatást a szokványos udvariassággal egy üveg itallal, vagy egy doboz bonbonnal. Társai nyilván ezért is választották újra annyiszor és ezért érzi a bizalmi is a megbecsülést, azt, hogy szeretik, tisztelik. Mikor a családi házát építette sokan segítettek neki a vállalattól. A mindennapi időszerű gondok ШЛ közül frissek az emlékei a ** nyereségrészesedés szétosztásáról. Abba bele kellett szólni, gondoskodni a jól dolgozókról, az öregek „hűségpénzéről. Nem sok részesedést fizettek a gyárban, mindössze kilenc napot, így rendkívül kérdéses volt, hogyan differenciáljanak. Egyéni elbírálás után ötszáz forintokat kaptak a megbízható régi, vagy különösen igyekvő új dolgozók. Mindenesetre a kevés pénz mellett a bizalmi még azon is bosszankodott, hogy az egyik segédmunkásnőt tavaly is kihagyták ebből a jutalomból, idén is kifelejtette az adminisztráció. Milyen rosszul esik ez annak az aszszonynak, hogy őt csak úgy elfelejtik!Sok az anyagiakra vonatkozó észrevétel, ezért gyakran kell harcolni: az igazságos, megérdemelt bérért, jutalomon a lehetőségeken belül. Nevelni kell a kollektíva tagjait, hogy elismerjék, a másik munkás is szociálpolitika - munkajog tisztességesen dolgozik, az is megérdemli a fizetést. Szinte szárnyakat kap Czimmerman Károly, ha a másik tisztségéről beszélhet: a gyár üdülési felelőse 1958 óta. Főleg a balatonboglári bérelt üdülővel (25 férőhelyes) és a SZOT beutalókkal gazdálkodik. Néhány éve Hajdúszoboszlón is van egy szobájuk, annak különösen az idősebbek örülnek. Azt mondja Czimmermann Károly, hogy sohasem lesz annyi beutalójuk, mint amennyi kellene, pedig ő bizony még csereberél is másokkal, hogy mindenki igényének megfelelő beutalót kapjon. Különösen fájlalja, hogy az idén kevesebb lesz a gyermekbeutaló is, mivel egészségügyi okokból megszüntetik az emeletes ágyakat a vasas balatonboglári gyermeküdülőben és kevesebb lesz a férőhely. — Aki társainak megszerzi a beutalókat, maga vajon, hol kíván, hol szeret üdülni? — Otthon a feleségemmel. A hirtelen válasz után a beszélgetésben kiderül, hogy a feleségével együtt már voltak, aldunai hajóúton, meg Hajdúszoboszlón. „Házat építeni, élni és üdülni nem lehet egyszerre" — mondják munkatársai is. Azért Czimmermann Károly szinte világjárt ember. Jó munkája jutalmaként a gyár többször küldte külföldi útra. Járt az NDK-ban a Lipcsei Vásáron, Csehszlovákiában az ipari tanulókkal és mint társadalmi munkás barátságvonattal a Szovjetunióban Moszkvában, Leningrádban. Hűségét a gyárhoz és a társadalmi munkához szép elismerés koronázta: szorgalmas, becsületes munkájáért a Munka Érdemrend bronzfokozatával tüntették ki. B. K. 29 százalékot, 4 640 000 forintot vehettek igénybe erre a célra. Saját kezdeményezéseikhez szerencsésen társítani tudták az olyan országos jelentőségű kedvezményeket, mint a munkáslakásépítési akció. Ebben a formában ötvenen kaptak hitelt a kötöttárugyárból. Kapott a vállalat kilenc szövetkezeti lakás bérlőkijelölési jogot, és négy munkásnak OTP lakásvásárláshoz nyújtottak kölcsönt. A támogatottak között hat- és háromgyerekes szülő is szerepelt. Létesítettek két szolgálati lakást is: egyiket az orvosnak, másikat a Pestről lehelyezett vezérigazgató-helyettesnek. Kisebb kölcsönök Az évek során a kölcsön-visszafizetésekből a magánház, kislakásépítőknek is adtak öt-tízezer forintos kölcsönöket. Mivel ezek rövid lejáratúak voltak ,1 700 ember is igénybe vehette. Kaptak a gyártól kölcsönt a belvízkárosultak is, akiket egyébként a tanács nagyon kedvező feltételekkel, telekkel segített új ház építéséhez. Ilyen módon 15—20 család költözött új otthonba a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár dolgozói közül. Százak és százak, akik már beköltöztek és akik várják a boldog napokat, hogy új lakásba telepedjenek. Akik a maguk erejéből talán sohasem, vagy sokkal nehezebben juthattak volna el idáig. Akiknek reményt, biztatást és tekintélyes anyagi segítséget nyújtott a gyár azzal, hogy nem várt csodára, ügyesen megteremtette az anyagi alapokat és a lakásépítést a közösségi feladat rangjára emelte. BÖGRE KATALIN