Munka, 1976 (26. évfolyam, 2-12. szám)

1976 / 2. szám

szolgáló eszközök, megoldások, felelősök, forintfede­zetek, műszaki és technológiai előírások mind, mind le­gyenek megtervezve. Hiszen az a cél, hogy a szociális tervekkel a termelés emberi oldalait, a dolgozók szük­ségleteinek kielégítését tervezzük és konkrét biztosíté­kokat teremtsünk arra, hogy az eddiginél jobban meg­valósítsuk szociálpolitikai feladatainkat. Így újabb ga­ranciákat nyerünk a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására. Ez a cél vezesse a szakszervezeti bizottságokat, amikor serkentik a vállalat vezetőit a szociális tervek elkészítésére. A testület, az szb, vagy vszt egyetértési joga lehetővé teszi a legreálisabb igé­nyek számbavételét és megtervezését. A szakszervezeti szervek az állami intézkedések és szakszervezeti határozatok szellemében segítsék a mun­kaerőgazdálkodás központi céljainak helyi megvalósu­lását. Szorgalmazzák a jobb vállalati munkaerőgazdál­kodást. A nevelőmunka fejlesztése A kongresszus határozatának szellemében sokféle tennivalója lesz minden alapszervi vezető testületnek a szakszervezeti nevelőmunka fejlesztésében. El kell ér­ni, hogy minden választott tisztségviselő szakszerve­zeti tevékenysége kapcsán olyan pozitív hatást gyako­roljon környezetére, amely tudatosan alakítja a néze­teket, a magatartást szocialista céljaink elérése érde­kében. Ehhez eljutni nem könnyű dolog. A rendszeres információtól , az oktatásig, az érdekek érzékelésétől, azok helyes megítélésig, a meggyőzés, az elfogadtatás módszerének alkalmazásáig, sok mindent kell elsajá­títaniuk a most megválasztott tisztségviselőknek. A szakszervezetek sokirányú feladatainak megvaló­sítása közben, a dolgozók érdekeinek képviseletével és védelmével, a társadalmi és termelési aktivitásuk ki­bontakoztatásával, a munkahelyi, szakszervezeti de­mokrácia fejlesztésével módunk van a nevelőmunka erősítésére. Erőteljesebben bátorítsuk a szocialista élet­módra, a szocialista emberre jellemző tulajdonságok kibontakoztatását. Segítsük, szervezzük a gondok, fel­adatok megoldását kereső tettrekészséget, a negatív jelenségek ellen fellépőket. A nevelőmunka sokolda­lúságát jelzi, hogy folyamatos tennivalóink vannak a dolgozók általános műveltségének, politikai műveltsé­gének és szakmai műveltségének fejlesztésében; az ál­talános iskola és a felsőbb színtű tanulás szervezésé­től, a könyvtári munkáig; az ismeretterjesztéstől a mű­vészetek megismeréséig. Ezeket mind, mind meg kell tervezni és állandó szervező munkával érjük el a tö­megek mind nagyobb részvételét a művelődésben. Tervszerűbben, magasabb színvonalon A tennivalók közül az első: a szakszervezeti munka megtervezése. Az alapszervezeti választásokon összege­zett feladatokat az iparági kongresszus és a XXIII. szakszervezeti kongresszus útmutatásaival egybevetve most ki lehet alakítani a legoptimálisabb mozgalmi ter­veket. Célszerű most elkészíteni egy 1976 első félévé­re szóló munkatervet és azután a fő témákat illetően egy öt évre szóló tervet összeállítani. A bonyolult ad­minisztratív munkát azzal kerülhetjük el, ha úgy fog­juk fel ezt a tervezést, mint amely csak a vezető tes­tület ülésének témáit sorolja fel időarányosan, a fontosság és a lehetőségek egybevetésével. Ehhez út­mutatást nyújt az iparági­ szakszervezetek 5 évre szóló végrehajtási programja, amely a kongresszus nyomán készül el. Az ebből származó előny az lesz, hogy idő­ben és alaposabban készülhetünk fel a legfontosabb feladatokra, s ily módon gazdagabb lesz a döntés, job­ban segíti majd a gyakorlati munkát. A tagság most azt várja az sztb-től, a vszt-től és a ve­zető szervektől, hogy meggondoltabb, perspektivikusabb elemző munkát végezzünk, ugyanakkor választott ve­zető testületeink többet és hatékonyabban foglalkozza­nak a határozatok végrehajtásának megszervezésével, megvalósításával, az érdekek érvényesítésével. A kongresszus kiemelte a magasabb színvonalú munkára való törekvés igényét, ami azt jelenti, hogy „képesek vagyunk megújítani önmagunkat, munkastí­lusunkat”. Ennek lényege az, hogy minden eddigi te­vékenységüket átgondoltabban, célratörőbben, egysze­rűbben, kevesebb formalitással, nagyobb eredményes­séggel lássuk el, önkritikusan vizsgáljuk meg­ már, mennyit és főleg hogyan dolgozunk? Mint az­t a kong­resszus kifejezte és az alapszabály módosítása köte­lezővé is teszi, hogy minden lényegesebb kérdést vagy az egész tagsággal, vagy ha ez gyakorlatilag nem lehet­séges, akkor a bizalmiakkal való tanácskozás rend­szerében tárgyaljanak meg és vegyék is figyelembe a vezető szervek a javaslatokat döntéseiknél. Beszá­molóik és az információ alkalmazásával térjent azokra vissza. Ezzel válik eleven erővé a szakszerv­zeti demokratizmus, a vezető szerveknek a tagsá­gal való kapcsolata. A tagság szerepe és a szakszervezeti demokrácia­­ erősödni fog a bizalmiak — alapszabályban is módosí­tott — megnövekedett szerepével, a bizalmiak tanács­kozásának most kialakuló rendszerével. Nagy lendü­letet és gazdagabb tartalmat ad ez a tagság körében végzett munkához. De ezt sem szabad spontán folya­matnak felfogni. A titkároknak mindent el kell kö­vetniük azért, hogy a bizalmiak és testületi szere­pük olyanná váljon, mint amilyenné a határozat sze­rint tenni kívánjuk. Új mozgalmi erő, új energiák nagyszerű bázisa lesz a bizalmiak együttese. A tisztségviselők felkészítése A magasabb színvonalú szakszervezeti munka felté­tele, hogy minden jó módszert és eszközt használjunk fel a választott tisztségviselők és a bizalmiak felké­szítésére. Rendelkezésre áll minden részortfelelős szá­mára a Táncsics Könyvkiadó kiadásában megjelent rö­vid, eligazító anyag, amely feladatait, tennivalóit tag­lalja és munkájukhoz módszertani útmutatást ad. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az iparági szakszervezetek elnökségei által kiadott „Bizalmi Tá­jékoztatói” és a központi határozatok eljussanak min­den egyes tisztségviselőhöz. Ne azzal kelljen az időt tölteni, hogy a vezetőszervi ülésen ismertessék a hatá­rozatot, hanem azzal, hogy azok helyi megvalósítására milyen feltételek, milyen társadalmi erők és milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Vagyis a szóbeli és az írásos anyagok egyaránt jussanak el az illeté­kesekhez. A magasabb színvonalú szakszervezeti munka azt igényli, hogy a vezetőszervi ülések, a napirendek, ille­tőleg a döntések legyenek jobban előkészítettek. A dön­tések után pedig gyors, hatékony határozatismertető el­igazítás és szervező munka következzék, amely bizto­sítéka lehet az elhatározott célok és döntések megva­lósításának. Alkalmazkodnunk kell az új követelmé­nyekhez, hogy a szakszervezeti taggyűlést, bizalmi ta­nácskozást és más nagyobb tömeget mozgósító rendez­vényt, csak munkaidő után szabad tartani. Fontos a szakszervezeti mozgalom belső életének folyamatossága, hatékonysága. De be kell tartanunk azt a határozatot, amely a munkaidő alatti értekezleteket nem engedi meg. Ez önmagában is serkentő, hogy a felesleges napirendek, szószaporító hozzászólások meg­szűnjenek, vagyis a szakszervezeti munka és a szak­­szervezeti vezetők felelőssége ne a vitában, ne a hossza­dalmas értekezletben, ne a végnélküli ülésezésben, ha­nem éppen a tömegek között, a végrehajtásban telje­sedjék ki. A tennivalók egész sora áll előttünk. A tervszerűség, a politikai tudatosság, a szakszervezeti munkához való hozzáértés együtt teremti meg ezek színvonalas meg­oldásának kulcsát. 2

Next