Munka, 1976 (26. évfolyam, 2-12. szám)
1976 / 2. szám
szolgáló eszközök, megoldások, felelősök, forintfedezetek, műszaki és technológiai előírások mind, mind legyenek megtervezve. Hiszen az a cél, hogy a szociális tervekkel a termelés emberi oldalait, a dolgozók szükségleteinek kielégítését tervezzük és konkrét biztosítékokat teremtsünk arra, hogy az eddiginél jobban megvalósítsuk szociálpolitikai feladatainkat. Így újabb garanciákat nyerünk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Ez a cél vezesse a szakszervezeti bizottságokat, amikor serkentik a vállalat vezetőit a szociális tervek elkészítésére. A testület, az szb, vagy vszt egyetértési joga lehetővé teszi a legreálisabb igények számbavételét és megtervezését. A szakszervezeti szervek az állami intézkedések és szakszervezeti határozatok szellemében segítsék a munkaerőgazdálkodás központi céljainak helyi megvalósulását. Szorgalmazzák a jobb vállalati munkaerőgazdálkodást. A nevelőmunka fejlesztése A kongresszus határozatának szellemében sokféle tennivalója lesz minden alapszervi vezető testületnek a szakszervezeti nevelőmunka fejlesztésében. El kell érni, hogy minden választott tisztségviselő szakszervezeti tevékenysége kapcsán olyan pozitív hatást gyakoroljon környezetére, amely tudatosan alakítja a nézeteket, a magatartást szocialista céljaink elérése érdekében. Ehhez eljutni nem könnyű dolog. A rendszeres információtól , az oktatásig, az érdekek érzékelésétől, azok helyes megítélésig, a meggyőzés, az elfogadtatás módszerének alkalmazásáig, sok mindent kell elsajátítaniuk a most megválasztott tisztségviselőknek. A szakszervezetek sokirányú feladatainak megvalósítása közben, a dolgozók érdekeinek képviseletével és védelmével, a társadalmi és termelési aktivitásuk kibontakoztatásával, a munkahelyi, szakszervezeti demokrácia fejlesztésével módunk van a nevelőmunka erősítésére. Erőteljesebben bátorítsuk a szocialista életmódra, a szocialista emberre jellemző tulajdonságok kibontakoztatását. Segítsük, szervezzük a gondok, feladatok megoldását kereső tettrekészséget, a negatív jelenségek ellen fellépőket. A nevelőmunka sokoldalúságát jelzi, hogy folyamatos tennivalóink vannak a dolgozók általános műveltségének, politikai műveltségének és szakmai műveltségének fejlesztésében; az általános iskola és a felsőbb színtű tanulás szervezésétől, a könyvtári munkáig; az ismeretterjesztéstől a művészetek megismeréséig. Ezeket mind, mind meg kell tervezni és állandó szervező munkával érjük el a tömegek mind nagyobb részvételét a művelődésben. Tervszerűbben, magasabb színvonalon A tennivalók közül az első: a szakszervezeti munka megtervezése. Az alapszervezeti választásokon összegezett feladatokat az iparági kongresszus és a XXIII. szakszervezeti kongresszus útmutatásaival egybevetve most ki lehet alakítani a legoptimálisabb mozgalmi terveket. Célszerű most elkészíteni egy 1976 első félévére szóló munkatervet és azután a fő témákat illetően egy öt évre szóló tervet összeállítani. A bonyolult adminisztratív munkát azzal kerülhetjük el, ha úgy fogjuk fel ezt a tervezést, mint amely csak a vezető testület ülésének témáit sorolja fel időarányosan, a fontosság és a lehetőségek egybevetésével. Ehhez útmutatást nyújt az iparági szakszervezetek 5 évre szóló végrehajtási programja, amely a kongresszus nyomán készül el. Az ebből származó előny az lesz, hogy időben és alaposabban készülhetünk fel a legfontosabb feladatokra, s ily módon gazdagabb lesz a döntés, jobban segíti majd a gyakorlati munkát. A tagság most azt várja az sztb-től, a vszt-től és a vezető szervektől, hogy meggondoltabb, perspektivikusabb elemző munkát végezzünk, ugyanakkor választott vezető testületeink többet és hatékonyabban foglalkozzanak a határozatok végrehajtásának megszervezésével, megvalósításával, az érdekek érvényesítésével. A kongresszus kiemelte a magasabb színvonalú munkára való törekvés igényét, ami azt jelenti, hogy „képesek vagyunk megújítani önmagunkat, munkastílusunkat”. Ennek lényege az, hogy minden eddigi tevékenységüket átgondoltabban, célratörőbben, egyszerűbben, kevesebb formalitással, nagyobb eredményességgel lássuk el, önkritikusan vizsgáljuk meg már, mennyit és főleg hogyan dolgozunk? Mint azt a kongresszus kifejezte és az alapszabály módosítása kötelezővé is teszi, hogy minden lényegesebb kérdést vagy az egész tagsággal, vagy ha ez gyakorlatilag nem lehetséges, akkor a bizalmiakkal való tanácskozás rendszerében tárgyaljanak meg és vegyék is figyelembe a vezető szervek a javaslatokat döntéseiknél. Beszámolóik és az információ alkalmazásával térjent azokra vissza. Ezzel válik eleven erővé a szakszervzeti demokratizmus, a vezető szerveknek a tagságal való kapcsolata. A tagság szerepe és a szakszervezeti demokrácia erősödni fog a bizalmiak — alapszabályban is módosított — megnövekedett szerepével, a bizalmiak tanácskozásának most kialakuló rendszerével. Nagy lendületet és gazdagabb tartalmat ad ez a tagság körében végzett munkához. De ezt sem szabad spontán folyamatnak felfogni. A titkároknak mindent el kell követniük azért, hogy a bizalmiak és testületi szerepük olyanná váljon, mint amilyenné a határozat szerint tenni kívánjuk. Új mozgalmi erő, új energiák nagyszerű bázisa lesz a bizalmiak együttese. A tisztségviselők felkészítése A magasabb színvonalú szakszervezeti munka feltétele, hogy minden jó módszert és eszközt használjunk fel a választott tisztségviselők és a bizalmiak felkészítésére. Rendelkezésre áll minden részortfelelős számára a Táncsics Könyvkiadó kiadásában megjelent rövid, eligazító anyag, amely feladatait, tennivalóit taglalja és munkájukhoz módszertani útmutatást ad. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az iparági szakszervezetek elnökségei által kiadott „Bizalmi Tájékoztatói” és a központi határozatok eljussanak minden egyes tisztségviselőhöz. Ne azzal kelljen az időt tölteni, hogy a vezetőszervi ülésen ismertessék a határozatot, hanem azzal, hogy azok helyi megvalósítására milyen feltételek, milyen társadalmi erők és milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Vagyis a szóbeli és az írásos anyagok egyaránt jussanak el az illetékesekhez. A magasabb színvonalú szakszervezeti munka azt igényli, hogy a vezetőszervi ülések, a napirendek, illetőleg a döntések legyenek jobban előkészítettek. A döntések után pedig gyors, hatékony határozatismertető eligazítás és szervező munka következzék, amely biztosítéka lehet az elhatározott célok és döntések megvalósításának. Alkalmazkodnunk kell az új követelményekhez, hogy a szakszervezeti taggyűlést, bizalmi tanácskozást és más nagyobb tömeget mozgósító rendezvényt, csak munkaidő után szabad tartani. Fontos a szakszervezeti mozgalom belső életének folyamatossága, hatékonysága. De be kell tartanunk azt a határozatot, amely a munkaidő alatti értekezleteket nem engedi meg. Ez önmagában is serkentő, hogy a felesleges napirendek, szószaporító hozzászólások megszűnjenek, vagyis a szakszervezeti munka és a szakszervezeti vezetők felelőssége ne a vitában, ne a hosszadalmas értekezletben, ne a végnélküli ülésezésben, hanem éppen a tömegek között, a végrehajtásban teljesedjék ki. A tennivalók egész sora áll előttünk. A tervszerűség, a politikai tudatosság, a szakszervezeti munkához való hozzáértés együtt teremti meg ezek színvonalas megoldásának kulcsát. 2