Munka, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5. szám
Az üzemi demokrácia helyzete és az állami irányítás szerepe Beszélgetés Dobrotka László könnyűipari és Kádár József építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettessel Napjaink egyik legfontosabb mozgalmi, társadalmi — nem utolsósorban gazdasági — feladata is, hogy fejlődjék, növekedjék a munkahelyi demokratizmus. A szakszervezeti bizalmiak jogkörének bővülése a munkahelyi „szférákban” együtt jelentkezik annak a munkamódszernek szükségességével, hogy az ágazati minisztériumok és a szakszervezetek közös lépéseket is tegyenek a cél érdekében. Idestova két éve, hogy a Minisztertanács módosította a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezéseket, ezzel tovább bővült a szakszervezetek jogköre, gyarapodott az üzemi demokrácia. Egyidejűleg megnövekedett annak a lehetősége — és szükségessége —, hogy az ágazati szakszervezetek az adott iparágakkal e tekintetben még szorosabb együttműködést alakítsanak ki. Az eddig végzett munkát — s az elkövetkező tennivalókat — kívánta vázlatosan áttekinteni alábbi interjúnk. A MUNKA kérdéseire Dobrotka László könynyűipari, és dr. Kádár József építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes válaszolt. — Mint ismeretes, az 1976-os SZOT—MT együttes megállapodás új lehetőségeket kívánt biztosítani a szakszervezeti jogkör gyakorlásához, általában növelte a szakszervezeti szervek felelősségét gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában, s az üzemi demokrácia gyarapításában. A megállapodás felhívta a figyelmet arra: a gazdasági vezetők ismerjék meg pontosan a jogkörök bővülésével, az idevonatkozó rendelkezésekkel összefüggő feladatokat, legyen hatékonyabb helyi szinten is a gazdasági vezetők és az szb-k, vszt-k, bizalmiak együttműködése. Megítélésük szerint — erős másfél év mérlegét tekintve — mit tett ezért „felső szinten” a két tárca vezetése? DOBROTKA LÁSZLÓ: A SZOT 1976. június 22-i irányelve, valamint a 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelet végrehajtására a miniszter az érintett szakszervezetek főtitkáraival együttes állásfoglalást adott ki a vállalatok vezetői részére. Ebben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a vállalatok vezetői a szakszervezeti bizalmak munkáját, jogaik gyakorlását a hivatkozott MTendelet és SZOT-irányelvek alapján kötelesek biztoítani; a szakszervezetekkel egyetértésben szervezzék meg a különböző szintű vezetők tájékoztatását, biztoítsák a bizalmiak szerepéről és jogköréről szóló szaályok megismertetését, segítsék elő a szakszervezet álal szervezett oktatást, a vállalat működési szabályzaát, ügyrendjét vizsgálják felül és a szükséges módosításokat hajtsák végre úgy, hogy a bizalmi jogkör gyakorlásához szükséges gazdasági és szakszervezeti kapcsolatok rendeződjenek. Elmondhatjuk, hogy jelentős fejlődés tapasztalaté. Mégis — látni kell, hogy ez fokozatosan tökéletesedő fejlődési folyamat. A bizalmiak egy része már nost alkalmas, más része folyamatosan válik alkalmassá a megnövekedett feladatok végrehajtására. Ezért fokozni kell a bizalmiak tájékoztatásának hatékonyságát. Jelenleg még nem mindenki ismeri eléggé közülük a dolgozók élet- és munkakörülményeit rendező jogszabályokat. Ez a tájékozatlanság gyakran teszi őket bizonytalanná jogaik gyakorlásában. Nagyobb súlyt kell helyezni gazdasági alapismereteik bővítésére is. A bizalmi jogkörök érdemi gyakorlása attól is függ, hogy az illető gazdasági vezető mennyire értette meg és tette magáévá ezt a nagy jelentőségű politikai feladatot. Feladatunk, hogy ne csak formálisan hajtsák és hajtassák végre helyenként a határozatban foglaltakat, a bizalmiak jogkörének kiterjesztésében ne lássák irányítói tevékenységük, jogaik csorbítását. Általános tapasztalatként elmondható, hogy az intézkedések hatásaként egészséges folyamat kezdődött el a gazdasági és szakszervezeti „partneri” kapcsolatok kialakításában. Ezen a területen a textilipar élen jár. Az irányítási rendszer korszerűsítésével növelték a közvetlen termelésirányítók hatás- és jogkörét; a bizalmi az azonos hatáskörrel rendelkező, ugyanazon a szinten tevékenykedő gazdasági vezető partnerrel — a művezetővel — együttesen gyakorolhatja a jogait, segítségével tehet eleget kötelességeinek. — A jogkörök decentralizálása azonban még nem általános a textiliparban sem. Vannak iparágak, ahol a bizalmi két, sőt három lépcsővel felette álló gazdasági vezetővel kerül partneri kapcsolatba. Ebből adódik a tennivaló: a gazdasági vezetők jog- és hatáskörének erőteljesebb decentralizálását kell általánossá tenni. Hiszen a bizalmi jogkörének érvényesülési feltétele, hogy a vele partner vezető azonos jogokkal rendelkezzen. DR. KÁDAR JÓZSEF: — A szakszervezeti bizalmiak jogkörét bővítő központi rendelkezések alapján az Épí