Munka, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám
GAZDASÁG - SZOCIÁLPOLITIKA A Győri Keksz- és Ostyagyárban a közelmúltban jelentős üzemtörténeti eseményre került sor. A vállalati tanács új igazgatót választott a gyár élére. Az elmúlt hónapok eseményeinek felelevenítésére Halbritter Mátyás igazgató (41 éves), Nagy Imre vszbtitkár (45 éves) és Istók András értékesítési osztályvezető (33 éves), a vállalati tanács tagja vállalkozott. Az indulás teljesen szokványos volt. A minisztérium a felkínált lehetőségek közül vita nélkül a vállalati tanács által irányított rendszer mellett tette le a voksot. Már tavaly év végén az ÉDOSZ-titkári tanfolyamon ismertették az alapvető tudnivalókat, s Nagy Imre ezzel is felvérteződve látott munkához a szakszervezeti bizottsággal együtt. Írásos tájékoztatók, falragaszok, prospektusok követték egymást, külön oktatásban részesültek a szakszervezeti tisztségviselők, vagyis lassan kezdték a kekszgyáriak megtudni, mi is az a vállalati tanács, mit jelent ez az irányítási forma. — Kezdetben azért mégsem vették komolyan — állítja Nagy Imre. És Istók András megerősíti: — De azonnal megélénkültek, amikor a jelölésekre, a kiválasztásra került sor. Bizonyára nem véletlen, hogy a vállalati tanács tagjai választásánál sehol sem volt egyes jelölés, sőt, több helyen négyen szerepeltek a listán. Mint például az én területemen is. Ez az érdeklődés már az elbeszélgetések során felszínre jött, s három helyen először nem is sikerült megválasztani a képviselőt. Alapelvünk volt, hogy tippeket nem adunk. Még csak nem is súgtunk ... Teljes mértékben érvényesült a demokrácia, s a közösségek megfontoltságát bizonyítja, hogy végül egyetlen tanácstag megválasztása sem okozott számunkra meglepetést — emlékeztet a történtekre a szakszervezeti titkár. Június 11-én aztán összeállt a vállalati tanács. A 31-ből 16 tagot választottak területi-üzemi elv szerint a dolgozók, tíz „hivatalból” tagja a testületnek, aztán az igazgató, plusz az általa (még az előd által) választott négy ember. Ez utóbbi négyből kettő a kimondottan fizikai munkás. A dolgozók által választottak között pedig egy sincs ... — Ez kissé csalóka arány — mondja Halbritter Mátyás. — Nálunk is, mint nyilván más munkahelyeken, az átlagnál jobban dolgozó munkás előbbutóbb csoportvezető, művezető, főművezető lesz. Természetesen övék a tekintély. A vállalati tanácsnak mindjárt nagy lecke jutott. Nemcsak saját elnököt kellett választani, hanem a nyugalomba vonuló igazgató helyett egy újat. — Ez nem volt nehéz ügy. A minisztérium kiírta a pályázatot, ketten feleltek meg a követelményeknek, a vállalati tanács mindkettő jelentkezését fogadta. Két hasonló korú, elméleti felkészültségű szakember pályázott. Egyikük Győrből elkerült, a másik két évtizede itt dolgozott köztünk — mutat az szb-titkár Halbritter Mátyásra. — Harmincan szavaztak, 28:2-re alakult a vélemények aránya. Új irányítási forma, új igazgató. Egyelőre csak „kóstolgatják” egymást a felek, a munka, az új termékek, a megcsillanó exportremények állnak az előtérben. — Én például kifejezetten érzékelem, hogy hiába vagyok vszb-tag, újabban már vállalati tanácsi tagként is mondtak, javasoltak vagy éppen kértek tőlem a kollégák a mi területünkről — mondja Istók András. — Társaimmal együtt pedig izgalommal várjuk az első munkatalálkozót. — Megválasztásomkor a „szűzbeszédemben” nagyjából elmondtam, hogy mit várok, mit kérek a vállalati tanácstól, most ők jönnek. Elmondják majd, mit várnak tőlem — mondja az igazgató. — Meg kell vitatnunk a terveket is. És . . . megállapítjuk a béremet, egyéb anyagi juttatási feltételeimet. — Én csak kívülállóként veszek majd részt a vállalati tanács ülésein, igaz, a testület tagjainak csaknem fele valamilyen szakszervezeti tisztségviselő. De azért az szb-ben odafigyelünk a tevékenységre, és jó érzéssel tapasztaljuk, hogy a közös szándék már a gyakorlati tennivalókban is megjelent — mondja Nagy Imre. Búcsúzunk. Az újságíró még visszamarad a házigazdával. Kicsit provokálja is: „Nem fél a feladattól, nem tart a vállalati tanácstól?” — Egy biztos, nem nyugdíjasállás az enyém. Egyelőre öt évre szól. Gondoljunk csak utána, hogy a 323 milliós vállalati vagyon mellett ma 550 millió forint tartozásunk van. Ebben a helyzetben vár tőlem helytállást a közösség, a vállalati tanács. Kettőnk kapcsolatát a szervezeti és működési szabályzat részletesen meghatározza. De ezen belül két fő veszélylyel számolni lehet: ráhagyhatnék minden döntést, a felelősséget magamról elhárítva a vállalati tanácsra, vagy épp ellenkezőleg, az egyszemélyi felelősség szellemében nem engedek beleszólni. Egyik sem jó. Közösen kell megbirkóznunk a feladatokkal. CSISZKA ANTAL Az út elején A beszélgetés résztvevői. (balról) Istók András, Halbritter Mátyás és Nagy Imre (A szerző felvétele)