Munka, 1986 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám
Folytatás és megújulás Beszélgetés Baranyai Tiborral, a SZOT főtitkárával A VII. ötéves terv kezdetén, s a szakszervezeti mozgalom tisztújításának befejezéséhez közeledve milyen tennivalók fogalmazódtak meg az alapszervezeti munkában? Továbbá: az a közéleti élénkség. MUNKA. Az alapszervezeti választások, az szmt-k és az ágazati kongresszusok milyen tennivalókat fogalmaztak meg? — Örömünkre szolgált, hogy a szakszervezeti tagság — igazi gazda módjára — nemcsak részvételével mutatott érdeklődést az alapszervezeti választásokon, hanem vitakészsége, tettrekészsége, illetőleg a problémák iránti érzékenysége minden eddiginél nagyobb volt. Kiderült, hogy a bérből és fizetésből élők a szakszervezeti választott szervek igazi alkotó társai. A szakszervezeteknek tehát arra kell még jobban törekedniük, hogy a tagság alkotókedvét, alkotóerejét, a csoportban végzett munka lendítő dinamikáját a korábbiakhoz képest még jobban a társadalom, a szocialista építés szolgálatába állítsák. Természetesen mindig fontos kérdés a politika napi szintű gyakorlata. Ezért a választott vezető szervek olyan ügyeket tűzzenek zászlójukra, hogy tagságunk milliói azonosulni tudjanak az alapvető társadalmi célokkal. A szakszervezeti képviseleti szervek időről-időre a dolgozókat legjobban foglalkoztató kérdések megoldását helyezzék a feladatok középpontjába. Megítélésem szerint távolról sem véletlen, hanem társadalmi igény, hogy a szakszervezetek szerepvállalása, törekvései jobban a nyilvánosság homlokterébe kerülnek. Ez nem is lehet másképp, hiszen mai életünkben szinte semmiféle előrehaladás nem képzelhető el az emberek millióinak cselekvése, aktív hozzájárulása nélkül. Ugyanerről másképp úgy is fogalmazhatnék, hogy négy és félmilliós tagságunk alkotó kedvének, alkotó erejének állandó gondozása, magas szinten tartása nélkül a jövőben sem juthatunk előbbre. Talán ez a legfontosabb, amit az alapszervezeti választások az ország minden területéről közvetlenül, időszerű kérdésként felvetettek. Fontos számunkra az is, hogy a bérből és fizetésből élők millióinak kívánsága a dolgozók rétegigényének megannyi árnyalataként került felszínre. Természetes, hogy a magyar szakszervezeteknek a következő évek során igen nagy figyelmet kell fordítaniuk a különböző rétegek közötti munka javítására és fejlesztésére. Utalhatok egy másik, igen kedvező jelenségre is. Volt olyan időszaka mozgalmunknak, amikor érdektelen volt ami az utóbbi hónapokban jellemezte a szakszervezeteket, megőrizhető-e a munka hétköznapjaiban? Milyen új feladatokat hoz az 1986-os esztendő az alapszervezetek számára? a tagság számára, hogy kit, kiket választ meg tisztségekbe, testületekbe. Ám napjainkban új helyzet állt elő, nagyon is odafigyelt a tagság arra, hogy kit is választ meg. Nem elég ma, ha valaki „nyüzsögni” tud valamely kollektívában... Fontos ismeret, hogy a tisztújítások során igen sok „kis csata” folyt mindenütt, s nem volt mindegy, hogy ki mit mondott mindazokról, akik a dolgozók érdeklődésének középpontjában állnak. MUNKA: Szavaiból az derül ki, hogy a tagság akarata messzemenőkig érvényesült a választásokon. Véleménye szerint a választások eme politikai lendülete hogyan folytatódhat 1986-ban és a következő években? — Jelenleg is, s a jövőben is a szakszervezetek alapvető érdekvédelmi, képviseleti és nevelő funkciójának még jobb betöltése marad a fő kérdés. Nyugodtan állíthatom : már ma minden erőfeszítésünk erre irányul. A tagsággal való mindennapos kapcsolat erősítése nem egyszerűen szervezési, vagy gazdasági kérdés, hanem a lehető legszorosabb összefüggésben áll a kisebb-nagyobb közösségek alakításával, fejlesztésével, végső soron társadalmunk, a szocializmus további építésével. Ma már keveset mond és önmagában torzító az a kérdésfeltevés: „Mit ad nekem a szakszervezet?” Aligha szükséges bizonygatnunk, hogy a szakszervezet — az egyének boldogulásának segítésén túl — sok százezer közösség, szakma és foglalkozás közös összefogásának önkéntes szervezete. Közösségi szervezet, amely szüntelenül végzi az egyeztetést és a rangsorolást az érdekekben, a közösség javára, a dolgozók létfeltételeinek szüntelen javítása szem előtt tartásával. Itt emlékeztetek arra, hogy kevés olyan szervezet van hazánkban, amelyik ilyen hosszú, sok történelmi buktatóval tarkított időszakon át életképes maradt, kivívta a dolgozók bizalmát, miközben a dolgozók millióinak tartós ellenőrzése alatt állt. Ezért joggal alapozhatunk arra, hogy a képviseleti funkció gyakorlása során vannak még tartalékaink. Amikor tagságunkkal erősíteni akarjuk a kapcsolatokat, egy pillanatra sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az őket foglalkoztató problémák elsősorban az érdekekkel kapcsolatosak, szeretnének szakmájukban, foglalko