Munka, 1986 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám

Folytatás és megújulás Beszélgetés Baranyai Tiborral, a SZOT főtitkárával A VII. ötéves terv kezdetén, s a szakszervezeti moz­galom tisztújításának befejezéséhez közeledve mi­lyen tennivalók fogalmazódtak meg az alapszerve­zeti munkában? Továbbá: az a közéleti élénkség. MUNKA. Az alapszervezeti választások, az szmt-k és az ágazati kongresszusok milyen ten­nivalókat fogalmaztak meg? — Örömünkre szolgált, hogy a szakszervezeti tagság — igazi gazda módjára — nemcsak részvételével mu­tatott érdeklődést az alapszervezeti választásokon, ha­nem vitakészsége, tettrekészsége, illetőleg a problémák iránti érzékenysége minden eddiginél nagyobb volt. Ki­derült, hogy a bérből és fizetésből élők a szakszervezeti választott szervek igazi alkotó társai. A szakszerveze­teknek tehát arra kell még jobban törekedniük, hogy a tagság alkotókedvét, alkotóerejét, a csoportban vég­zett munka lendítő dinamikáját a korábbiakhoz képest még jobban a társadalom, a szocialista építés szolgála­tába állítsák. Természetesen mindig fontos kérdés a politika napi szintű gyakorlata. Ezért a választott vezető szervek olyan ügyeket tűzzenek zászlójukra, hogy tagságunk milliói azonosulni tudjanak az alapvető társadalmi cé­lokkal. A szakszervezeti képviseleti szervek időről-idő­re a dolgozókat legjobban foglalkoztató kérdések meg­oldását helyezzék a feladatok középpontjába. Megítélésem szerint távolról sem véletlen, hanem tár­sadalmi igény, hogy a szakszervezetek szerepvállalása, törekvései jobban a nyilvánosság homlokterébe kerül­nek. Ez nem is lehet másképp, hiszen mai életünkben szinte semmiféle előrehaladás nem képzelhető el az em­berek millióinak cselekvése, aktív hozzájárulása nélkül. Ugyanerről másképp úgy is fogalmazhatnék, hogy négy és félmilliós tagságunk alkotó kedvének, alkotó erejének állandó gondozása, magas szinten tartása nél­kül a jövőben sem juthatunk előbbre. Talán ez a leg­fontosabb, amit az alapszervezeti választások az ország minden területéről közvetlenül, időszerű kérdésként felvetettek. Fontos számunkra az is, hogy a bérből és fizetésből élők millióinak kívánsága a dolgozók réteg­igényének megannyi árnyalataként került felszínre. Természetes, hogy a magyar szakszervezeteknek a kö­vetkező évek során igen nagy figyelmet kell fordíta­niuk a különböző rétegek közötti munka javítására és fejlesztésére. Utalhatok egy másik, igen kedvező jelenségre is. Volt olyan időszaka mozgalmunknak, amikor érdektelen volt ami az utóbbi hónapokban jellemezte a szakszer­vezeteket, megőrizhető-e a munka hétköznapjaiban? Milyen új feladatokat hoz az 1986-os esztendő az alapszervezetek számára? a tagság számára, hogy kit, kiket választ meg tisztsé­gekbe, testületekbe. Ám napjainkban új helyzet állt elő, nagyon is odafigyelt a tagság arra, hogy kit is választ meg. Nem elég ma, ha valaki „nyüzsögni” tud valamely kollektívában... Fontos ismeret, hogy a tisztújítások során igen sok „kis csata” folyt mindenütt, s nem volt mindegy, hogy ki mit mondott mindazokról, akik a dol­gozók érdeklődésének középpontjában állnak. MUNKA: Szavaiból az derül ki, hogy a tagság akarata messzemenőkig érvényesült a választá­sokon. Véleménye szerint a választások eme politikai lendülete hogyan folytatódhat 1986-ban és a következő években? — Jelenleg is, s a jövőben is a szakszervezetek alap­vető érdekvédelmi, képviseleti és nevelő funkciójának még jobb betöltése marad a fő kérdés. Nyugodtan ál­líthatom : már ma minden erőfeszítésünk erre irányul. A tagsággal való mindennapos kapcsolat erősítése nem egyszerűen szervezési, vagy gazdasági kérdés, hanem a lehető legszorosabb összefüggésben áll a kisebb-na­­gyobb közösségek alakításával, fejlesztésével, végső so­ron társadalmunk, a szocializmus további építésével. Ma már keveset mond és önmagában torzító az a kérdésfeltevés: „Mit ad nekem a szakszervezet?” Alig­ha szükséges bizonygatnunk, hogy a szakszervezet — az egyének boldogulásának segítésén túl — sok száz­ezer közösség, szakma és foglalkozás közös összefogásá­nak önkéntes szervezete. Közösségi szervezet, amely szüntelenül végzi az egyeztetést és a rangsorolást az ér­dekekben, a közösség javára, a dolgozók létfeltételeinek szüntelen javítása szem előtt tartásával. Itt emlékeztetek arra, hogy kevés olyan szervezet van hazánkban, amelyik ilyen hosszú, sok történelmi bukta­tóval tarkított időszakon át életképes maradt, kivívta a dolgozók bizalmát, miközben a dolgozók millióinak tar­tós ellenőrzése alatt állt. Ezért joggal alapozhatunk ar­ra, hogy a képviseleti funkció gyakorlása során vannak még tartalékaink. Amikor tagságunkkal erősíteni akarjuk a kapcsolato­kat, egy pillanatra sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az őket foglalkoztató problémák elsősorban az érdekek­kel kapcsolatosak, szeretnének szakmájukban, foglalko­

Next