Munka, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám

A­m az új vállalatvezetési formák — vállalati tanács, közgyűlés, küldöttköz­gyűlés — bevezetése, a vállalatalapítási és felügyeleti rendszer, a vállalat­­vezetők jogállásának módosulása megváltoztatta a vállalatok jogi szabályozá­sát. A közreadott gyűjtemény az állami vállalatokra — szervezetére, létesíté­sére, vezetésére, felügyeletére, ellenőrzésére — továbbá egyes jogi személyek vállalataira és a leányvállalatokra, valamint a vállalati formában működő pénzintézetekre vonatkozó jogszabályokat tartalmazza. Emellett a kiadvány­ban megtalálhatók a Minisztertanács , a SZOT-elnökség irányelvei az új vállalatvezetési formák létrehozásáról és a munkahelyi demokrácia egyes kérdéseiről. A gyűjtemény szakszervezeti tisztségviselőknek és a vállalatve­zetésbe bevont dolgozóknak, a vt tagjainak egyaránt hasznos segédanyag. (Népszava kiadó) 43 Jog­i­jogi tanács ok­ ­ozik, hogy kötelező „rendszerszabá­lyokat” bocsássanak ki. alkotmányossági követel­mény, hogy ezeket megkülönböztes­sük a jogszabályozótól. Nem enged­hető meg, hogy bizonyos szervek ne­kik nem alárendelt személyekre kö­telező normákat adjanak ki. Az alapvető jogelveket sérti, hogy jog­alkotói hatalommal alkotmányosan fel nem ruházott állami szervek — kerülő úton — jogalkotói hatalomra tegyenek szert, s utasításban, sza­bályzatban, állásfoglalásban szabja­nak meg különféle kötelezettségeket. Magyarországon e témának külön­leges aktualitást az ad, hogy éppen előkészítjük a jogalkotás mechaniz­musát meghatározó jogi szabályozás korszerűsítését. Más szóval: készül a törvényalkotásról szóló törvény. Az új törvény tartalmazza majd a jog­szabályokra, a központi és a helyi jogalkotásra, a jogszabályok kihirde­tésére, a nemzetközi szerződések közzétételére, a jogalkotás elveire és a jogszabály-előkészítésre vonatkozó szabályokat, valamint az állami irá­nyítás egyéb jogi eszközeivel kapcso­latos alapvető rendelkezéseket. A törvény egyik alapvető célja, hogy elősegítse a törvényakotás el­sődlegességét a rendeletalkotással szemben. A rendeletek funkciója nem lehet más, mint a törvények végrehajtásának megszervezése, fel­tételeinek biztosítása. A törvényben egyértelműen meg kell határozni, hogy melyek azok a társadalmi vi­szonyok, amelyeknek alapvető sza­bályait csak törvény állapíthatja meg, s amelyekről alacsonyabb szin­tű jogszabály nem rendelkezhet. Szabályozni kell a társadalmi vi­ták rendjét, ezen belül a társadalmi viták típusait, a megrendezésre jo­gosultak körét, a vitákon elhangzott javaslataik érvényre juttatásának módját. Ma még gyakori, hogy a jog­szabály-előkészítési folyamatban a demokratizmus csak formailag érvé­nyesül. Idő hiányára hivatkozva ér­demi vitára már csak döntés után kerül sor. A vita résztvevőit gyak­ran nem is tájékoztatják javaslataik sorsáról. A TÁRSADALMI VITÁK eredmé­nyességében kiemelkedő a szerepük a szakszervezeteknek. A jogszabály­­viták alapvető követelménye, hogy erre abban a közegben kerüljön sor, amelyiket a megvitatásra kerülő kér­dések leginkább ériintik. Rossz pél­dákkal bőségesen szolgálhatunk: elő­fordult, hogy nyugdíjasok körében vitatták meg a népesedéspolitikát megvalósító jogszabályokat, a nyug­díjrendszer szabályairól pedig az ipari tanulók mondtak véleményt. A legáltalánosabb hiba: a társadalmi szervezetek hivatali apparátusa, vagy jobb esetben vezető testülete nyilvánít véleményt egy-egy jelentős jogszabály-tervezetről. Ezt — bár az előkészítés lényeges fázisa ez is — nem tekintjük társadalmi vitának. A JOGSZABÁLYOK szakmai elő­készítésének színvonalán is van mit javítani. Csak akkor alkossunk jog­szabályt, ha bizonyosságot szereztünk arról, hogy az végre is hajtható. Mérlegelni kell: a jogszabálytól vár­ható eredmény és a végrehajtáshoz szükséges anyagi ráfordítás arány­ban áll-e egymással? Az új törvény terveink szerint tartalmazza a közép­távú jogalkotási program kialakítá­sának szabályait. Széles körben ad majd javaslattételi jogot az állami és társadalmi szervezeteknek. A jogrendszernek a jogbiztonsá­got is szolgáló áttekinthetősége ér­dekében az új törvényben el kel­lene határolnia a jogszabályokat az állami irányítás egyéb eszközeitől. Helyes lenne, ha az új szabályozás szigorú követelményként írná elő: kötelező erejű jogszabályt csak az Alkotmányban jogalkotási jogkörrel felruházott állami szervek és csupán egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki. Dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes

Next