Munka, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám
Am az új vállalatvezetési formák — vállalati tanács, közgyűlés, küldöttközgyűlés — bevezetése, a vállalatalapítási és felügyeleti rendszer, a vállalatvezetők jogállásának módosulása megváltoztatta a vállalatok jogi szabályozását. A közreadott gyűjtemény az állami vállalatokra — szervezetére, létesítésére, vezetésére, felügyeletére, ellenőrzésére — továbbá egyes jogi személyek vállalataira és a leányvállalatokra, valamint a vállalati formában működő pénzintézetekre vonatkozó jogszabályokat tartalmazza. Emellett a kiadványban megtalálhatók a Minisztertanács , a SZOT-elnökség irányelvei az új vállalatvezetési formák létrehozásáról és a munkahelyi demokrácia egyes kérdéseiről. A gyűjtemény szakszervezeti tisztségviselőknek és a vállalatvezetésbe bevont dolgozóknak, a vt tagjainak egyaránt hasznos segédanyag. (Népszava kiadó) 43 Jogijogi tanács ok ozik, hogy kötelező „rendszerszabályokat” bocsássanak ki. alkotmányossági követelmény, hogy ezeket megkülönböztessük a jogszabályozótól. Nem engedhető meg, hogy bizonyos szervek nekik nem alárendelt személyekre kötelező normákat adjanak ki. Az alapvető jogelveket sérti, hogy jogalkotói hatalommal alkotmányosan fel nem ruházott állami szervek — kerülő úton — jogalkotói hatalomra tegyenek szert, s utasításban, szabályzatban, állásfoglalásban szabjanak meg különféle kötelezettségeket. Magyarországon e témának különleges aktualitást az ad, hogy éppen előkészítjük a jogalkotás mechanizmusát meghatározó jogi szabályozás korszerűsítését. Más szóval: készül a törvényalkotásról szóló törvény. Az új törvény tartalmazza majd a jogszabályokra, a központi és a helyi jogalkotásra, a jogszabályok kihirdetésére, a nemzetközi szerződések közzétételére, a jogalkotás elveire és a jogszabály-előkészítésre vonatkozó szabályokat, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. A törvény egyik alapvető célja, hogy elősegítse a törvényakotás elsődlegességét a rendeletalkotással szemben. A rendeletek funkciója nem lehet más, mint a törvények végrehajtásának megszervezése, feltételeinek biztosítása. A törvényben egyértelműen meg kell határozni, hogy melyek azok a társadalmi viszonyok, amelyeknek alapvető szabályait csak törvény állapíthatja meg, s amelyekről alacsonyabb szintű jogszabály nem rendelkezhet. Szabályozni kell a társadalmi viták rendjét, ezen belül a társadalmi viták típusait, a megrendezésre jogosultak körét, a vitákon elhangzott javaslataik érvényre juttatásának módját. Ma még gyakori, hogy a jogszabály-előkészítési folyamatban a demokratizmus csak formailag érvényesül. Idő hiányára hivatkozva érdemi vitára már csak döntés után kerül sor. A vita résztvevőit gyakran nem is tájékoztatják javaslataik sorsáról. A TÁRSADALMI VITÁK eredményességében kiemelkedő a szerepük a szakszervezeteknek. A jogszabályviták alapvető követelménye, hogy erre abban a közegben kerüljön sor, amelyiket a megvitatásra kerülő kérdések leginkább ériintik. Rossz példákkal bőségesen szolgálhatunk: előfordult, hogy nyugdíjasok körében vitatták meg a népesedéspolitikát megvalósító jogszabályokat, a nyugdíjrendszer szabályairól pedig az ipari tanulók mondtak véleményt. A legáltalánosabb hiba: a társadalmi szervezetek hivatali apparátusa, vagy jobb esetben vezető testülete nyilvánít véleményt egy-egy jelentős jogszabály-tervezetről. Ezt — bár az előkészítés lényeges fázisa ez is — nem tekintjük társadalmi vitának. A JOGSZABÁLYOK szakmai előkészítésének színvonalán is van mit javítani. Csak akkor alkossunk jogszabályt, ha bizonyosságot szereztünk arról, hogy az végre is hajtható. Mérlegelni kell: a jogszabálytól várható eredmény és a végrehajtáshoz szükséges anyagi ráfordítás arányban áll-e egymással? Az új törvény terveink szerint tartalmazza a középtávú jogalkotási program kialakításának szabályait. Széles körben ad majd javaslattételi jogot az állami és társadalmi szervezeteknek. A jogrendszernek a jogbiztonságot is szolgáló áttekinthetősége érdekében az új törvényben el kellene határolnia a jogszabályokat az állami irányítás egyéb eszközeitől. Helyes lenne, ha az új szabályozás szigorú követelményként írná elő: kötelező erejű jogszabályt csak az Alkotmányban jogalkotási jogkörrel felruházott állami szervek és csupán egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki. Dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes