Munkás, 1898 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1898-05-31 / 1. szám
I. évfolyam. Pécs, 1898. május hó 29-én. 1. szám. S^poxit'ihlemolt r, §s kölgazdasági Egész évre 4 korona, félévre 2 kor., negyedévre 1 kor., egy hóra 34 fillér. Egyes szám ára 8 fillér. A szerkesztővel értekezni lehet mindennap este 8 órától 10 óráig, vasárnap délelőtt 10 órakor. Megjelenik minden vasárnapon. Előfizetési díj : felelős szerkesztő: scamira varoty. Kiadótulajdonos: Vég József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tettye utcza 57. szám. Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával felkérjük a tisztelt elv- és munkástársakat, hogy az előfizetéseket haladéktalanul eszközöljék, hogy ezáltal szellemi fegyverünk fennállása biztosítva legyen. Mi részünkről sem fáradságot, sem költséget nem kímélünk, hogy lapunk a munkásság igényeinek megfeleljen. A szervezkedés és a felvilágosultság fejlesztése és a munkásság anyagi helyzetének javítása nélkülözhetetlenné teszi lapunkat, mely feladatául tűzte ki magának, hogy nemcsak közgazdasági közlemények, hanem általános érdekű társadalmi czikkek közlése által a munkásságot oktassa és felvilágosítsa. Hogy a munkássajtó milyen hatalom a munkásság kezében, azt szükségtelen bővebben fejtegetnünk. A »Munkás« is éles fegyverré válik és hogy e fegyverrel minél hathatósabban harczolhassunk, felkérjük a munkásságot lapunk legszélesebb körben való terjesztésére. Előfizetési feltételek : A „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala. égésű évre . . 4 kor. (2 írt.) fél évre . . . . 2 ,, (1 ,, ) negyed évre . 1 ,, (10 kr.) hóra ... 17 fill. (17 kr.) Egy kis sugár. Ti verejtéktől ázott, munkától elgyötört kérges kezű csüggedő munkások, ti gyérhaju, izzadt homloku, sápadt arczu, sima kezű, összekinzott proletárok, ti vak czéltáblái az ellenségnek; ti éhségtől kiaszott arczu munkásnők mind, kik munkásnak nevezhetitek magatokat: ide l".Ugassatok, baráttok, testvéretek, eszmehirdetőtök, zászlóvivőtök, védő pajzstok, a »Munkás« felhívó szavára. Emelje fel már egyszer az édenkertből kiűzött pária, az elátkozott szomorkodó nép itt is dörgő szavát. Hatalmas pörölyével sújtson egyet ennek a korhadt társadalomnak repedezett sziklaoldalához, hogy rengjen meg a bástyavár, s felébredjen a még alvó oroszlán. Siránkozástok, keserves nyögéstek helyett álljatok talpra, emeljétek fel vörös trikolórtokat oly magasra, hogy megláthassák az oárokban lakó, belső feketeségben szenvedő modern négerek is; emeljétek fel, hogy megláthassák annak a dicső feliratnak ragyogó glóriáját, mely írva van rá : a szocziáldemokráczia ! Ez tán fényt fog lövelni mindannyitok lelkébe, ez tán kiirtja a sötétség legparányibb részét is elmétekből, ez tán új életre kelt benneteket, ez reményt fog szivetekbe önteni, erőssé, kitartóvá tesz benneteket is az életczélok kiküzdésére. Nézzetek szét a tábor fölött, segítsétek a szellemi fegyvereket kovácsolni. Minden kalapácsütés, minden gondolat egyre élesebbé teszi azt a fegyvert, melylyel küzdenünk, melylyel védenünk kell magunkat: az elnyomottak, a kizsákmányoltak seregét. Elvtársak! Vendéglőkben és más üzletekben követeljétek a »Munkás«-t.