Munkás, 1898. május-december (1. évfolyam, 1-31. szám)

1898-05-31 / 1. szám

/ I. évfolyam. Pécs, 1898. május hó 29-én. 1. szám. S^ooxií'ihlemolt r, §s köasga^dasági Megjelenik minden vasárnapon. Előfizetési cl Íj : Egész évre 4 korona, félévre 2 kor., negyedévre 1 kor., egy hóra 34 fillér. Egyes szám ára 8 fillér. f elelős szerkesztő: scnmira üaroty. Kiadótulajdonos: Vég József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tettye-utcza 57. szám. A szerkesztővel értekezni lehet mindennap este 8 órától 10 óráig, vasárnap délelőtt 10 órakor. Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával felkérjük a tisztelt elv- és munkástársakat, hogy az előfizetéseket haladéktalanul eszközöljék, hogy ezáltal szellemi fegyverünk fennállása biztosítva legyen. Mi ré­szünkről sem fáradságot, sem költséget nem kímélünk, hogy lapunk a munkásság igényeinek megfeleljen. A szervezkedés és a felvilágosult- ság fejlesztése és a munkásság anyagi helyze­tének javítása nélkülözhetetlenné teszi lapunkat, mely feladatául tűzte ki magának, hogy nem­csak közgazdasági közlemények, hanem általá­nos érdekű társadalmi czikkek közlése által a munkásságot oktassa és felvilágosítsa. Hogy a munkás-sajtó milyen hatalom a munkásság kezében, azt szükségtelen bővebben fejtegetnünk. A »Munkás« is éles fegyverré válik és hogy e fegyverrel minél hathatósabban harczol hassunk, felkérjük a munkásságot lapunk legszélesebb körben való terjesztésére. Előfizetési feltételek : égésű évre . . 4 kor. (2 írt.) fél évre . . . . 2 ,, (1 ,, ) negyed évre . 1 ,, (SO kr.) hóra ... ÍM fill. (17 kr.) A „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy kis sugár. Ti verejtéktől ázott, munkától elgyötört kérges kezű csüggedő munkások, ti gyérhaju, izzadt homloku, sápadt arczu, sima kezű, össze- kinzott proletárok, ti vak czéltáblái az ellenség­nek; ti éhségtől kiaszott arczu munkásnők mind, kik munkásnak nevezhetitek magatokat: ide b-".Ugassatok, baráttok, testvéretek, eszmehirde­tőtök, zászlóvivőtök, védő paizstok, a »Munkás« felhívó szavára. Emelje fel már egyszer az édenkertből ki­űzött pária, az elátkozott szomorkodó nép itt is dörgő szavát. Hatalmas pörölyével sújtson egyet ennek a korhadt társadalomnak repedezett sziklaolda­lához, hogy rengjen meg a bástya-vár, s fel­ébredjen a még alvó oroszlán. Siránkozástok, keserves nyögéstek helyett álljatok talpra, emeljétek fel vörös trikolórtokat oly magasra, hogy megláthassák az oázokban lakó, belső feketeségben szenvedő modern né­gerek is; emeljétek fel, hogy megláthassák annak a dicső feliratnak ragyogó glóriáját, mely írva van rá : a szocziáldemokráczia ! Ez tán fényt fog lövelni míndannyitok lei­kébe, ez tán kiirtja a sötétség legparányibb részét is elmétekből, ez tán uj életre kelt benneteket, ez reményt fog szivetekbe önteni, erőssé, ki­tartóvá tesz benneteket is az életczélok kiküz­désére. Nézzetek szét a tábor fölött, segítsétek a szellemi fegyvereket kovácsolni. Minden kalapács­ütés, minden gondolat egyre élesebbé teszi azt a fegyvert, melylyel küzdenünk, melylyel véde­nünk kell magunkat: az elnyomottak, a kizsák­mányoltak seregét. Elvtársak! Vendéglőkben és más üzletekben követeljétek a »Munkás«-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék