Munkás, 1898 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1898-05-31 / 1. szám
4 „Munkás“ — Megbukott a „Pécsi Friss Újság“. Azt hiszszük örömhírt jelentünk, midőn ezt elvtársaink tudomására hozzuk. Ez a budapesti Cséry szemétkihordóbérlő-féle újság mintájára alakult. Szintén kellő hülye módon volt írva. Ez a lap április vége felé megjelenő számaiban Pécs város szocziáldemokrata érzelmű munkásságát gazsággal párosult vehemencziával támadta meg, elnevezvén őket mindennek, csak jónak nem. Ezen rágalmakat csak most van alkalmunk visszautasítani. A »gazemberek, munkakerülők, naplopók« stb. hangzatos czímeket rátraktáljuk azok írójára. Különben e szemétlap szerkesztője volt már mindenféle lapnál, s »elvei«-vel nem tartotta volna összeütközőnek egy kis baksisért akár a »Népszaváéba is írni közleményeket, csakhogy nagylelkű ajánlatát nem vették igénybe. — Lakner László betűszedő elvtársunk Luczernben május 15-én egy népgyűlésen hosszú előadásban ismertette a magyarországi szoczialista üldözéseket, amely előadást valószínűleg a »Népszava« is közölni fog. — A rendőrség a héten ismét kitett magáért. Ugyanis midőn egy asszony a »Népszava« visszamaradt példányait osztogatta, odalép hozzája Trixler rendőrbiztos »úr« s elveszi tőle a még meglevő példányokat azzal a megjegyzéssel, hogy meri ezeket a lapokat osztogatni. Egy rendőrbiztosnak kellene annyit tudnii, hogy bírói átnézés után engedélyezett hírlapok voltak ezek, melyeket lefoglalni nem szabad, így tiszteli a rendőrség a tulajdon szentségét. Rendőrségünk is jobban tenné, ha a szoczialisták helyett inkább a tolvajokat üldözné, csakhogy ide kellene »erély és tapintat«, amit pedig nagyító üveggel sem lelünk a rendőrségben. — Összeomlott állvány. Az építkezési szerencsétlenségek Budapesten még mindig tartanak s nem múlik el nap, hogy valami állványösszeomlásról hírt ne hallanánk. Kedden délben a Madách utcza 27. sz. épülőfélben levő háznak főállványa omlott össze a munkavezető tudatlansága és gondatlansága folytán. Három súlyosan sebesült munkást húztak ki a romok közül, három pedig könnyebb sérülést szenvedett. Majtényi Jánosnak mindkét lába és egyik keze kitörött, Oszlavszki Jánosnak a jobb combcsontja, Kelta Mihálynak pedig a jobb oldalbordája törött el. Szerencse, hogy az összeomlás 12 és 1 óra között történt, midőn a munkások ebédeltek, így csak azok estek áldozatul, kik az állványon voltak. Hogy ki fog gondoskodni e munkásokról, arra felelet nem adható. Különfélék. Munkások vigyázzatok! A városban igen sok a rendőrkém. Legközelebb bemutatjuk őket. Addig is óvakodjatok. A munkanélküliség megoldása. A munkanélküliség állandó, mivel a munkaerőkben a jelen társadalomban óriási felesleg van. Az uralkodó rendszer aránytalan munkamegosztása által olyan munkapangás áll be, melyet természetesen a munkás, a proletár keserűl meg legjobban. A pécsi építőmunkások ily munkapangásnak néznek elébe, mindazonáltal, hogy alig heverték ki a téli munkanélküliséget, már újra Damokleskardjaként lebeg fejük felett. Rémület fogja el őket naponként, hogy hova mennek és mit fognak dolgozni. Erről a munkanélküliségről akartak tanácskozni, s ennek elérésére egy nyilvános építőmunkás - gyűlés megengedését kérelmezték a helybeli hatóságtól, a polgármestertől, ki a következő tiltó határozatot küldte a bejelentőknek és az előre bejelentett szónokoknak. A határozat a következő: * jól, kalácsot pedig csak egy évben talán búcsúkor ehetem. A társadalmi kérdések egész halmaza állt előttem és jó két óráig beszéltem, amíg meg tudtam értetni, hogy az nem egyes emberek hibája, hanem a jelen társadalom termelési rendszerében rejlik. Tehát annak a hibája. És ez mindaddig nem fog megváltozni, mig a népek föl nem világosulnak, műveltek nem lesznek. — De hogyan legyünk mi szegény falusiak műveltek? — kérdezte az egyik. — Olvassanak ! — feleltem. — Hm — mondja erre egy tisztességes öreg. — Hiszen Ferkó fiam öreget olvas és mégis mindig a bolondságon jár az esze és azon töri a fejét, hogyan lehetne birkát lopni. Már be is vót érte zárva, a csendőrök megvasalva vitték el, ősz fejemre szégyent hozott. — De mit olvas? — kérdeztem. — Mindenféle tudományos könyveket, például: Rinaldo Rinaldini, Rózsa Sándor, Sobri Jóska életét. Csontos Siegfried, Tündér Ilona és még sok ilyen félét. — Ezek nem tudományos könyvek — mondtam — és nem is jól hatnak az ember lelkére. — Hát milyenek a jó könyvek, ami jól hat az ember lelkére és tudományos? Mi sem természetesebb, mint az, hogy én legelső sorban a szocziális irodalmat ajánlottam. A »Népszava« újságot, mint az egyedülit, amiből tanulhatnak, továbbá Petőfi Sándor és Arany János költeményeit és a természetrajzot. Nálam éppen volt egy kis füzet. Czíme: »Mennek a szoczialisták a gyűlésre.« Azt odaadtam a 25 évesnek látszó fiatalembernek, ki nem volt más, mint az öreg fia, a Ferkó. Ferkó mohón kapott a füzet után ígérte, hogy még az éjjel kiolvassa. Én is jó éjszakát kívánva mindnyájuknak, pihenőre tértem. Másnap este ismét elmentem, de már kétszer annyian voltak ott, mint az első nap. A beszéd thémája immár tisztességes dolgokról folyt. Hozzám lép Ferkó, kinek a füzetet átadtam, így szólott hozzám : — Az Isten áldja meg magát, én talán soha sem lettem volna jó ember, ha maga a mi falunkba nem jön. Most látom be, hogy mily csúnya az, ha valaki rosszat tesz. Hej, pedig degyalázta a mi papunk a szoczialistákat. A többiek pedig arra kértek, hogy tartsak egy kis beszédet, úgy mint tegnap este. Én természetesen