Munkás, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

ifnírj'y 5499 B. 1899. SZ­­ //O Felsége a Király nevében! A pécsi kir. törvényszék, mint büntető bíróság alulirt napon tartott ülésében törvény és hatósági ren­delet elleni izgatással terhelt Schmira Károly és V­é­g­h József elleni bűnügyben a bűnvádi vizsgálat alapján a kir. ügyészségnek 1898. évi julius hó 20. napján 4019/k. u. 98. sz. a. kelt indítványa folytán következőleg végzett . A kir. törvényszék törvény és hatósági rendelet elleni izgatással terhelt Schmira Károly és V­é­g­h József elleni bűnügyben a további eljárást megszünteti s az iratokat a fenforogni látszó s az 1853.fem­. 1898. sz. belügyminiszteri körrendeletbe ütköző kihágásnak elbírálási czéljából Pécs szab. kir. város rendőrkapitá­nyához áttette. Indokok : Schmira Károly és Végh József pécsi lakos kőművesek f. évi márczius hó 15-én a pécsi polgárok által a „Vigadóban“ tartott nemzeti ünnepély befejezte után este 8 órakor a midőn a közönség hazamenőben volt s a munkások beözönlöttek és a Széchényi térre tódultak — s. r. terhelt Schmira Károly itt szónok­latot tartott a néphez, melyben a többi között azt is hangoztatta : „ha 2 év alatt jogainkat a par­lamentben el nem nyerjük, úgy a forra­dalmi térre lépünk és az uralkodó osztály lesz felelős mindezekért“. A további szónok­latot és gyülekezést megakadályozandó, a rendőrség közbelépett és a midőn a néptömeg a Marseillaiset énekelve a Ferencziek­ utczájának indult, Vaszary Gyula rendőrfőkapitány elé állt, a tömeget egy időre meg is állította, de a nép között felhangzott kiállására a tömeg újból megindult, mely hogy végzetessé nem vált a rendőrfőkapitányra nézve, csakis a segélyére siető rendőrközegeknek tulajdonítható. A pécsi rendőrségnek ez iránt hivatalból tett jelentéséből kétségtelen az, hogy a tilalom ellenére való gyülekezés terhelt Schmira Károly és Végh József ténykedésének tulajdonítható, így igazoltnak tekinthető az is, hogy I. r. terhelt Schmira Károly a rendőri jelentésben foglaltakat mondta, tekintettel azonban arra, hogy kijelentése „ha 2 év alatt jogain­kat a parlamentbe el nem érjük a forradalmi térre lé­pünk“, valamely bűntett elkövetésére való felhívásnak nem tekinthető, mert a felhívás hatásra számított cse­lekményt tételez fel, mely azonban be nem követke­zett és nem is az összegyűlt népet hivta fel arra, hogy a forradalom terére lépjenek és igy azok akara­tára nem akarván hatni, terheltek elleni izgatás bűn­­cselekményének tényálladéka megállapítható nem lé­vén, ez eljárás ez irányban megszüntetendő volt. A rendőrfőkapitány személye ellenében tervezett merényletre vonatkozólag a megejtett vizsgálat adatai igazolják, hogy a főkapitány az utána özönlő néptö­meg közé került, a­honnét a segítségére jött k­é­t ren­dőr kiszabadította, azonban arra nézve, hogy a nép személyét akarta volna megtámadni avagy sérteni, bizonyíték nem hozatott, tekintettel most már arra, hogy terheltek ellenében egyedül a fentebb már hivat­kozott belügyminiszteri rendeletbe ütköző kihágás jelenségei látszanak fennforogni, ennek elbírálása czél­jából az iratot a pécsi rendőkapitánysághoz átteendők voltak. Kelt Pécsett a kir. törvényszék mint büntető bíróságnak 1898. október hó 15-én tartott üléséből. Sávér, Hunyady, elnök, jegyző. * * * Szegény főkapitány ! Hát még az élete sem biz­tos közöttünk ? ! Csak azt az egyet szeretnénk tudni, milyen merényletet tervezett ellene Schmira és Végh ? Tőr-, bomba- vagy dynamit-merényletet ?­­ Szívünk megszakad a fájdalomtól, hogy áldott jó főkapitányunkat gyilkos kezekkel meg akarták semmisíteni. Óh jaj nekünk, ezerszeres jaj! Azt a két derék rendőrt, akik a tízezerre felsza­porodott gyilkos tömeg kezei közül életük veszélyez­tetésével kiszabadították városunk Ali basáját, az utó­kor okulására tegyék az alakítandó pécs-baranyai múzeumba, mint a rettenthetlek bátorság és hűség példányképeit. Elégedetlenség. A 19. század vége felé ér az emberiség. Sokan, de kiváltképpen a mai társadalom vezető emberei után­­útfélen azt igyekeznek a néppel elhitetni, hogy az össz­­emberiség a jelen században már gyermekkorát átélte s örüljön minden szív, hogy e társadalomban élünk, a­mely társadalmat nem az ókori rabszolgaság,szelleme, sem a középkor rablóvilág szelleme, hanem a legújabb kor polgári szelleme ural. A­mely társadalomban min­den ember boldog lehet egyaránt, mert a szabadság idejét éljük. Szabadon tehet mindenki a­mit akar, egyéni aka­ratában senki sem gátolja. A társadalom úgy van be­rendezve, hogy az ember igényeit minden tekintetben kielégítheti. Itt van első­sorban az élelem. A gabona­raktárak tele vannak gabonával, nem kell attól félni, hogy az embereknek éhséget kell szenvedni hogyha valamiféle elemi csapás éri egyik-másik vidéket, úgy mint a régiebb időkben volt. Mert a gyors közlekedés,­­ a vasút, hajózás lehetővé teszik azt, hogy gyorsan és i­s kevés pénzért lehet szállítani egyik vidékről a másikra az élelmi­szereket. Akár Amerikából is. A ruhatárak szintén túl vannak zsúfolva ruhanemű­ekkel. Vannak közkórházak, iskolák, népkonyhák s több efféle humá­nus intézmények, a­melyek mind arról tanúskodnak, hogy a legjobban berendezett társadalomban élünk. S mindezeknek daczára vannak a mai társadalomban oly emberek, a­kik e legjobban berendezett társadalom rend­szererével nincsenek megelégedve. S valljon kik volná­­­­nak ezek az elégedetlenek mások, mint azok az átko­zott istentelen nemzetközi szocziáldemokraták. Azok, a­kik egész nyíltan, minden titkolózás nélkül bevallják azt, hogy ők bizony e burzsoáktól, tőke­tulajdonosok- 2 k­á­s .

Next